Egy Forma-1-es verseny megszervezésénél elsődleges fontosságú a biztonság – és ennek részeként az egészségügyi ellátás. Dr. Nemes György főorvos kapta a feladatot, hogy az 1986-os, első Magyar Nagydíjra mindezt összehozza. Van mire visszaemlékeznie!
A 85 éves dr. Nemes Györggyel első ízben szentendrei rendelésén találkoztam © Kulcsár Enikő
Hogyan került a Forma-1-es futam közelébe?
1956-ban a Baross úti Sebészeti Klinikán voltam sebészet gyakorlaton, és a mentésben sérült ellátásban - már amennyire egy negyedévestől telik - segédkeztem. Valószínűleg ott jött meg a kedvem a traumatológiához. Végzés után Győrbe vezényeltek, de aztán a budapesti Bajcsy Kórházba Mester Endre professzor keze alatt dolgoztam, ott szakvizsgáztam sebészetből. 1962-ben kerültem az Országos Baleseti Intézetbe, ahol aztán majdnem harminc évet eltöltöttem, többek között az idegsebészeten, ortopédián is. Onnan mehettem ki két évre Angliába 1972/73-ban, ami akkor nagyon nagydolognak számított. Így persze rákényszerültem az angol, legalábbis kórházi szintű, megtanulására. Dióhéjban ennyit a múltról - és akkor most térek rá a Forma-1-re. Mindez azért bizonyult jónak az én esetemben, mert olyan embert kerestek, aki traumatológus, az autózáshoz van valami vonzalma (mindkét disszertációmat gépkocsiban való sérülésekről írtam), ráadásul az Autóklub orvosi bizottságának voltam az elnöke, tud angolul és az autóversenyzésbe is belekóstoltam. És mivel Balogh Tibor, az Autóklub elnöke volt az egész verseny főszervezője, ő lecsapott rám. Így kerültem bele a csapatba 1985 őszén.
Miképp zajlottak ezek a hetek, hónapok 1985/86 telén, tavaszán?
Nagyon feszített volt a tempó. Minden héten tartottunk egy értekezlet. Ilyen nagy projekteknél vannak olyan szabályok - az űrhajózásból származnak -, hogy úgy kell elindítani a feladatban részt vevő különböző csoportokat, hogy a végén egyszerre végezzenek. Tehát nem lehet olyan, hogy az egészségügyi blokk készen van, miközben meg a pálya sehol... Ezt Balogh Tibor nagyon ügyesen összehangolta.
Kaptam egy ránk is vonatkozó szabálykönyvet, fordításban, azt elolvastam. Sok hülyeség szerepelt benne, például emlékszem az „ürgelyuk-fúró szett”-re. Miután én Angliában dolgoztam, tudtam, hogy ez miből keletkezett, a koponyafúró- műszerkészlet „beceneve”. Vagy kell „babzsák”, állt a szövegben – ami viszont igazából a vákuum-matrac volt. Mondtam is, hogy kérem az eredeti angolt, azzal többre megyek, mert értem. Egy ilyen szövegnél a legjobb, ha orvos fordítja, mert tudja, miről van szó.
Dr. Nemes György, dr. Éles Anna és a FIA legendás főorvosa, Sid Watkins prof © Viola Tamás
Mik voltak a fő feladatai?
Természetesen a pályán lévő kórház építésének tervezése, felügyelete, és a teljes egészségügyi ellátás, mentés megszervezése. És ez rengeteg kisebb-nagyobb, előre sosem látható gonddal járt. Az épület több helyiséges volt, fektetővel, kisműtővel továbbá mobil röntgent vittünk ki, vért is tároltunk – még Ecclestone is azt mondta, hogy ilyet sehol sem látott addig, nem volt szokás „ az egész funkcióra tervezett, a későbbi pályáknak mintául szolgál”. Valószínű, hogy a nagy igyekezetben még kicsit túl is mentünk a szükséges intézkedéseken. Az egész pályán csak nálunk volt légkondicionálás. Még a sajtóteremben sem, volt is miatta panaszkodás. Persze, a mi légkondink sem volt egy sima ügy, mert akkoriban ilyesmit alig lehetett kapni. Végül én jártam utána a jászberényi Lehel Hűtőgépgyárban. Ők leszállítottak ezeket, de akkor meg a beszereléssel adódtak gondok, mert a hungaroringi szakik közül senki sem értett hozzá, végül a Traumatológiai Intézetből jöttek ki a műszakiak és állították be. De nagyon jó, hogy volt, mert Frank Williamsnek azon a tavaszon volt a balesete, és hozzánk hozták át naponta kétszer tornáztatni, mégiscsak kellemesebb volt a hűtött helyiségben, mint odaát, a 35 fokban.
Gondolom, különös körültekintést igényelt a mentés ellátása.
Azt kérték, hogy ne a hivatalos mentőszolgálatot használjuk, mert meg fognak támadni, hogy elvonunk 15 mentőkocsit és a hozzá tartozó személyzetet a lakosságtól. Így aztán elkezdtem másutt érdeklődni. Kiderült például, hogy a Csepeli Vasmű kórházának volt egy mentője, de nem egy szuper, a BM-nek volt egy Mercedese a fejesek számára, és még néhány vidéki kórházban is akadt egy- egy. Ennek ellenére nem lehetett kihagyni a Magyar Mentőszolgálatot, mert 16 mentő kellett, többek között a nézőtérre is, mind a 7 szektorba. Mindenhol volt sátorban vagy konténerben önkéntes orvos, nővér is, akiket Salgótarjántól Békéscsabáig szedtem össze, hogy ne csapoljuk meg nagyon a budapesti normál ellátást. Én jelöltem ki a mentők helyét is, hogy azért ne a kanyarral szemben álljanak, mert egy belesetnél akkor rögtön a mentőt találnák el… Mondjuk, amikor megjelentek a Nysa mentők, csendes kuncogás volt a reakció, de hát mondtam, itt nincs más, nem tudunk mit csinálni. Viszont 1987-re kérésemre dr. Bence Béla az OMSz főigazgatója segített és a pályamentők már mind Mercedesek voltak, de Watkins prof még ezekre is azt mondta viccesen, hogy egy múzeum összejönne belőlük, hiszen a többségük levetett, használt nyugati gép volt.
A másik eset volt a 100 hordágyas rendelésem: lábas hordágyak, tehát feküdni is lehetett rajtuk. Van 7 szektor, mindenhová letettünk 5 hordágyat, és bent a raktárban tartottuk a többit. Arra, hogy kifogunk valami nagy balesetet, annak megvolt az elméleti esélye. Viszont: repülőbemutató volt a futam előtt, és az én fóbiám az volt, mi lesz, ha itt történik valami baj… Ha egy repülő bezuhan a nézők közé, hát ott nagy tarolás lesz. Már láttam magam előtt a Stern címlapját, hozzá a szöveggel, hogy „Kommunista országban még hordágy sincs!”. Továbbá vettem egy csomó tőrt, méghozzá azért, ha egy balesetkor véletlenül elromlik, megsérül a Forma 1-es pilóta biztonsági övét kioldó csat, akkor a személyzet egyszerűen el tudja vágni a tőrrel. A Skálába mentem el, ahol megvettem az összes létező tőrt. De mögöttem egy vadász kinézetű pasas elkezdett méltatlankodni, hogy mi ez, biztos valami tömeggyilkosságra készülök! Máig megvan egy ezekből a tőrökből.
Kik ellenőrizték, látták el tanácsokkal?
A verseny előtt jött egy ellenőrzés a FIA részéről. Egy francia szakértő látta a pálya mini-kórházát már a tavasszal, mert nagyon hamar állt, sokkal előbb, mint a főépület. Ez a szakértő nézte meg a háttérkórházat is, vagyis Budapesten a Traumatológiai Intézetet. Itt is volt egy kis fejtörés, mert abban az időben még nem helikopter leszálló, ha ne adj’ isten súlyos sérültet hozna a pályáról. Hát, mit lehetne tenni? A közeli Fiumiei úti temető bejárata mögött van egy nagy térség, ami erre alkalmas lett volna, de elvetettük. Belegondolok, mit szólt volna szegény sérült pilóta, ha azt veszi észre, hogy egyenesen egy temetőbe szállították… A másik opció a szemközti, akkori ügetőpálya lett. Ezzel is gond volt, mert egyrészt a lovak rettegtek a helikopter-zajtól, és lévén hétvége, itt is versenyek lettek volna. Végül is ez a változat nyert, különböző szigorú kikötésekkel, bár azt hiszem, végül is sosem használtuk az ügetőt, később pedig már a fontosabb egészségügyi intézményekben is kiépítették a biztonságos landoló helyeket.
Az első versenyen, a próbának számító, júniusi Béke Barátság Kupa előtt pár nappal még nem volt – a távolról kiépített - vízhasználati engedélyünk. Olyan szerencsém volt, hogy az akkori KÖJÁL egyik vezetőjét operáltuk, és végül az ő közbenjárására kaptuk meg az engedélyt.
Vagy megtörtént az is, hogy a BM-től valamiféle főemberek be akartak települni a kórházba, mert az elég jó helyen áll. Szerencsére eszembe jutott, hogy a Vöröskeresztnek van egy rendelkezése, hogy egészségügyi intézménybe nem lehet fegyvert bevinni. Úgyhogy erre hivatkozva végül sikerült elhárítani a „vendégeskedésüket”, eltakarodtak a főépület másik felére.
Az első Magyar Nagydíjon voltaképp semmi komolyabb gond nem volt. Vagy mégis?
Csak olyan apróságok, amiknek a Forma-1-hez tényleg semmi köze nem volt. A környező szőlőkkel azért volt baj, mert augusztusban rengeteg darázs jött, és megcsípték a nézőket, akik közül sokat el kellett látni. Napszúrás is rengeteg volt. Aztán volt olyan, hogy egy Wartburg, aminek valahogy kiengedett a kézifékje, elkezdett gurulni a dombtetőről, és egy kempingező család bográcsozását letarolta, de szerencsére itt sem lett baja senkinek. De akadt olyan is, hogy egy nővérhez odament valaki azzal, hogy kellene neki „esemény” utáni tabletta, méghozzá sürgősen. Hát erre, legalábbis az első alkalommal, nem voltunk felkészülve. Azért a nővér megkérdezte az illető hölgytől, hogy itt, ahol kétszázezer ember táborozik, hol történt az „esemény”? És nyilván ott voltak a részegek, akik okoztak gondot jócskán. Összességében, napi kétszáz ilyen-olyan sérültet láttunk el, ami azért komoly művelet. Ami a pilótákat illeti, nálunk zajlott a testsúly mérése, ami megint kalamajkát jelentett, mert itthon még nem volt olyan személymérleg, ami papíron kiadja a mért súlyt. A hódmezővásárhelyi Mérleggyárral én felvettem a kapcsolatot, és néhány egyeztetés után csináltak egy „mázsát”, ami kiadta a papírt. Azt hiszem ez volt az első ilyen szerkezet Magyarországon. De a versenyzőkkel vagy csapattagokkal semmi gond nem volt, talán egyszer-kétszer valami hasmenés, kisebb sérülés.
Ayrton Senna az első futamon még egy Zsigulival körbement a Hungaroringen
A hírességek közül kikkel került jó kapcsolatba?
Akivel a legjobb kapcsolatom volt, az a Senna. Ő többször is jött privát titokban tartott tesztre, és egyszer Olaszországból hívott fel, és külön megkért, hogy legyek kint a teszten. Ismertek engem, mert én is ott voltam a briefingeken. És nagyon jóba lettem Ecclestone-nal, segítettem is egy rokonának, beajánlottam a Pető Intézetbe. Ezt nagyra értékelte és respektálta, és amikor Frank Williams balesete után néhány hónappal Londonban összeült egy nemzetközi konzílium, hogy mit lehetne mégis tenni, oda engem is meghívott. Meg is érkeztem, és ahogy meghagyta, a reptérről taxival mentem a Hyde Park melletti irodájához, de nem volt nálam szinte semmi pénz. Úgyhogy szóltam a sofőrnek, várjon, mert felszaladok a viteldíjért. Ott állt Ecclestone, mondta, de jó, hogy megjöttem, mire én: szintén örülök, de kéne egy kis pénz, kifizetni a taxit. Erre benyúlt a zsebébe, és egy marék papírpénzt a markomba nyomott, hogy intézkedjek!
Vizsgálat a pályán felépített kiskórházban © Viola Tamás
A nevezetes eset az utolsó futamon történt, ahol Hawthorn futott egy rekordidőt, mire az ellenfél Moss csapata, a Vanwall ki is akasztotta a táblát a HAW REC felirattal, figyelmeztetve a britet a veszélyre. Ám Moss ezt REG-nek olvasta, és úgy értelmzte, hogy "regular", vagyis hogy Hawthornnal semmi különös nincs... de lett, világbajnok!
Utolsó kommentek