f1classic

Minden Forma-1-es tragédiának megvan a maga előtörténete, anatómiája. A svéd Ronnie Peterson 1978. szeptember 10-én karambolozott súlyosan az Olasz Nagydíj startja után és 11-én hajnalban halt meg. De végül is miért?

A baleset utáni pillanatok: Petersont már kihúzták a roncsból és a pálya aszfaltján fekszik...

Nem kell különösebb nyomozást végezni, csupán szép sorjában összerakni azokat momentumokat, amik végül a szupersztár svéd tragédiájához vezettek. Peterson 1978-ra szerződött vissza a Lotuhoz, elfogadva, hogy a csapat No.1. pilótája az amerikai Mario Andretti. Ettől függetlenül kétszert nyert és összeszedett egy sereg 2. helyet, amikor Colin Chapman csodás Lotus 79-esével Mario egyre-másra győzedelmeskedett.

Monzába érve már csak Peterson tudta volna legyőzni Andrettit - ami azonban voltaképp kivitelezhetetlen volt az egyezségük miatt. Ettől függetlenül Peterson nagyon akart, hiszen itt már háromszor (1973, 1974, 1976) nyert, és nyilván szépen akart búcsúzni az európai szezontól. De a szerencse nem állt melléje. Kétszer karambolozott a Lotus 79-essel, szombaton és a vasárnap reggeli bemelegítésen is a hátsó fékek rendetlenkedtek. Ezért Peterson az időmérőn át kellett üljön a korábbi Lotus 78-ba, emiatt lett csak 5. az edzésen, majd vasárnap szintén a régi kocsival kényszerült indulni.

Peterson Lotus 79-ese a vasárnap reggeli bemelegítés után: ezért kellett a régi géppel induljon

Tehát, első zavaró tényező: Peterson nem a már-már megszokott helyéről, az 1. rajsorból indul, hanem a mezőny közepéről, ahol mindig előfordul valami kalamajka...

Második tényező: ez a bizonyos kalamajka. Rastelli indítóbíró türelmetlen volt. Míg az első sorban Andretti és Villeneuve, majd 2. és 3. rajtsor pilótái is álltak már, a hátsó alakzatokban még gurultak a kocsik, amikor megyomta a gombot, és zöldre váltott a lámpa. Akik még mozgásban voltak, repülőrajtot vettek, különösen az Arrowsszal versenyző Riccardo Patrese, aki olyan ügyesen és fürgén nyomult előre, hogy amikor a célegyenes vége felé szűkülni kezdett a pálya, fékezés helyett inkább kicsit meglökte James Hunt McLarenjét, aki viszont a mellette száguldó Petersonnak ment neki. Ronnie Lotusa a korlátba fúródott, majd visszalökődött a pálya közepére - és a mezőny hátsó fele pedig mind belé vagy egymásba rohant. Ráadásul a Lotus kigyulladt, ezért Hunt, Depailler és Regazzoni most ugyanazt kellett tegyék, mint két évvel korábban Merzarióéknak Lauda esetében: kihúzták a svédet a lángoló kocsiból.

Próbálják eloltani a kigyaulladt Lotus 78-ast, Petersont már kimentették

Teljes volt a káosz.

És itt jön a harmadik tényező: milyen orvosi ellátást kapott Peterson? A körülmények messze nem voltak olyanok, mint manapság. Például nem volt mentőhelikopter. Mentőautóból is csak kettő. Viszont azzal, amelyik közelebb volt, nem őt, hanem Vittorio Brambillát szállították el. Az olaszt egy elszabadult kerék találta fejbe, eszméletét vesztette, orrából-szájából ömlött a vér. Ehhez képest Peterson "jól volt" - legalábbis magánál volt, tudott kommunikálni, és bár láthatóan megégett és a lába is roncsolódottnak tűnt, indokoltnak látszott a kómás Brambilla elszállítása. A második mentő lassan araszolgatott a baleset közelébe, de a sok roncs miatt nem tudott teljesen elgurulni odáig. Nosza, Ronnie-t hordágyra pakolták és futólépésben igyekeztek vele a mentő felé. Amikor berakták, a kocsi elindult a legközelebbi kórháza, a Milánó északi részén, 20 kilométerre lévő Ospedale Niguardába. Nem öt percig tartott odáig az út... A tévében is arról beszéltek, hogy Peterson ugyan megsérült, de semmi súlyos, nem kell aggódni.

Míg az egyik mentő elszállította Brambillát, a másik kocsihoz hordágyon cipelték a svéd pilótát

Ez is relatív, persze, mi számít súlyosnak, hiszen Ronnie mindkét lába több helyen eltörött, de való igaz, még ha hónapokig is tartott volna a rehabilitációja, közvetlen életveszélyben nem volt.

Azt, hogy a kórházban pontosan mi történt órák hosszat, nem lehet tudni pontosan. Pierangelo Varolo, egy olasz ortopéd sebész, aki Svédországban járt egyetemre, a hírek hallatán felajánlotta segítségét, és este 8 óra tájban jelent meg a Niguardában. Visszaemlékezése szerint akkor már (vagy még) ott volt Andretti, Chapman, Fittipaldi és Ecclestone, továbbá Sid Watkins, aki három hónapja végezte a Forma-1 orvosi felügyeletét. És persze egy rakás újságíró, hírekre várva. A többségük buzgón cigarettázott.

Peterson a Niguarda klinikán, immáe bekötözve, orvosok kezei között - mégsem lett jó vége

Varolo így írta le tapasztalatait:

– A műtőben hét-nyolc orvos sürgölődött, épp a jobb combcsont operációját fejezték be, holott nem ez lett volna a legfontosabb, hanem az összeroncsolódott lábfej helyretétele. A combcsontot éppenséggel békén kellett volna hagyni, hiszen itt a legnagyobb az embólia veszélye. Pont Svédországban tanultam, hogy combcsont-töréssel akár néhány napot is lehet várni, míg műtétre kerül a sor, miközben folyamatosan figyelni kell a tüdő állapotát a zsírembólia veszélye miatt. A bal lábfejet kellett volna kezelésbe venni, de azzal nem történt semmi.

Peterson 3 óra körül kezdett magához térni az altatásból, illetve Varolo próbálta ébresztgetni, mérsékelt sikerrel. Gyakorló sebészként ekkor kezdett neki gyanús lenni a pilóta reakciója, és ő kérte a tüdőröntgent, amire 3.30-kor került sor.

A műtő baljóslatú feényei: Ronnie Peterson combcsont-műtéte következtében kapott zsírembóliát

– Amint ránéztem a felvételre, és láttam, hogy tüdő mennyire fedett és homályos, rögtön tudtam, hogy mi a helyzet és azt is, hogy szegénynek vége van.

Watkins úgy emlékszik, hogy hajnali 4-kor hívta fel valaki a kórházból, hogy Peterson állapota súlyosabbra fordult – és ő azonnal indult is a helyszínre. Chapmant, a Lotus főnökét már csak a halálhírrel ébresztették reggel 6 körül.

Varolo, már rég nyugdíjban, úgy véli, ha ugyanez a baleset Svédországban történik, Peterson ma is élne. Még akkor is tán, ha a balesetet követően nem a Niguardába vitték volna, hanem a reptérre, és onnan rögtön haza…

Az 1970-es évek egyik ikonikus versenyzőjét 1978. szeptember 11-én, reggel 6 órakor nyilvánították halottá

Egy biztos, a korszak egyik leggyorsabb és legnépszerűbb pilótájának halálát sorozatos apró véletlenek okozták. Csak ahogy Sir Jackie Stewart egyszer fejtegette: véletlenek nincsenek. Csupán annyi, hogy valaki, valakik egy adott pillanatban rosszul döntöttek vagy nem jól tették a dolgukat.