Az 1906-os Francia Nagydíj volt legelső az autósport történetében (nyerte Szisz Ferenc), így aztán nagyon is méltó volt, hogy a futam visszakerült a F1-es versenynaptárba.
Huszonnyolc év után rendeztek újra F1-es versenyt a Paul Ricard pályán © Méhes K.
Számomra a 2018-as Francia Nagydíjban az volt az egyik legizgalmasabb, hogy a mai mezőny mellett a paddockban feltűntek azok a francia pilóták, akik valaha – 30-40 éve – a sportág meghatározó figurái voltak. Alain Prost Renault-nagykövetként mindenütt ott van, de már nem nagyon lehet csak úgy összefutni az idén 75 éves Jacques Laffite-tal, vagy a Renault és a Ferrari legendás versenyzőjével, René Arnoux-val vagy a nyilván majdnem teljesen elfeledett Jean-Pierre Jarier-vel.
Az 1970-es évek elejétől fogva, hasonlóan a mai Red Bull-programhoz vagy a Ferrari Versenyző Akadémiájához, Franciaországban elsősorban az ELF olajvállalat és persze a Renault istápolásával ifjú pilóták hadát készítették fel a Forma-1-re, és nagyon sokan meg is érkeztek: az említetteken kívül még Patrick Depailler, Didier Pironi, Patrick Tambay és az első Renault-turbó győzelmet elérő Jean-Pierre Jabouille. Ezekben az években, nagyjából 1977-1990 között több mint 60 győzelmet szeretek franciák, persze hozzá kell tenni, hogy ennek kétharmadát Prost egymaga, de sok esetben volt olyan, hogy a dobogó mindhárom fokán francia állt, ráadásul francia autóval érve el a sikereket – a Renault-n kívül akkoriban, 1977-1981 között remekül ment a Ligier is.
Jabouille, Laffite, Tambay, Depailler, Jarier, Arnoux és Pironi - a francia armada az 1979-es F1-es mezőnyből
Más kérdés, hogy ilyen-olyan okok miatt végül egyik gall istálló sem lett bajnok (a Renault-nak egészen 2005-ig kellett várni erre a sikerre), és a sok-sok esélyesből is csupán Prost ért fel a csúcsra, máig ő az egyetlen francia világbajnok, igaz, négyszeres.
A hatszoros nagydíj-győztes Laffite a következőket mondta:
– Mindenkinek jó, hogy megint van futam, de talán a legjobb annak a három fiatal pilótának, akik rajthoz állhatnak a hazai versenyükön, mert ez felemelő érzés. Nekem annak idején nagyon nem jöttek be a Francia Nagydíjak, és erre sajnálattal tekintek vissza. 1980-ban a pole-ból indultam és nyernem kellett volna, de csak 3. lettem.
Jacques Laffite a Le Castellet-i paddockban © Méhes K.
A másik régi figura, akivel hosszabban beszélgettem, Jean-Pierre Jarier volt, aki nem hogy Francia Nagydíjat nem nyert, de végül egyet sem, holott többször is az élen állt, de mindig kiesett valami buta műszaki hiba miatt. Nem csoda, ha a 72 éves, 134 futamon indult veterán megörült, amikor valaki kérdezgetni kezdte.
– Az, hogy megint Francia Nagydíj, természetesen örömteli. Ám én, mint afféle régi vágású versenyző, annak még jobban örülnék, ha a mezőnyben sokkal több csapat lenne, és az autók között nem lennének ekkora különbségek. Ha nem ennyire a pénz körül forogna minden, és a fiatal, tehetséges versenyzők könnyebben bekerülhetnének a F1-be.
– Hogy tetszik a Paul Ricard pálya?
– Csodás, de így is van rendjén, amennyi pénzt költöttek rá! Én sokat versenyeztem itt valaha, és ugyan nem Forma-1-ben, de nyertem is pár sportkocsi futamot, például Alfa Romeóval. Az meg külön jó, hogy alig száz kilométerre innen lakom. Szóval örülök, hogy itt lehetek és sajnálom, hogy már megöregedtem!
– Különösen peches volt, hiszen a Shadow-val, a Lotusszal is nyerhetett volna. Hogyan emlékszik vissza ezekre a kezéből kicsúszott győzelmekre?
– Hát mint mondjak? Máig bosszantanak kicsit. 1978-ban nem is vezettem, aztán Ronnie Peterson halála után én ülhettem be a megüresedett Loutsba. Rögtön az első futamon, Watkins Glenben nyerhettem volna, de defektet kaptam. Volt egy hosszú kerékcserém, visszamentem a pályára, nyomtam, mint az örült, a végén meg kifogyott a benzin. A következő futamon, Kanadában pole-t szereztem, és szép kényelmesen vezettem, sima győzelem lett volna, ha a hátsó fékek nem mondják fel a szolgálatot… Szóval, én mindent beleadtam, de főképp akkoriban a pilóta csak úgy 25 százalékban járult hozzá a sikerhez. Ha nem volt alatta egy megbízható autó, minden hiába volt.
Jean-Pierre Jarier - a háttérben Esteban Oconról, a jövő francia reménységeről készült festmény © Méhes K.
– Máig fájó emlék?
– Bizony! Van, hogy azt álmodom, hogy vezetem a futamot, de aztán felriadok, és újból és újból rájövök, hogy vesztettem. De legalább élek… Ez azért jó, mert az élet, akárhogy is, szép.
– Valaha rengeteg francia pilóta volt a F1-ben, mostanában alig. Mi az oka?
– Az, hogy akkoriban még csak Európában volt fontos ez a sport, most meg már tényleg világbajnokság. Sokkal nehezebb bekerülni, nagyobb, sokszor világgazdasági érdekek mozognak egy-egy csapat pilótaválasztásakor. Ezt bizonyos istállóknál nagyon észre lehet venni…
Minden esetre a Francia Nagydíj visszatért, egy évben egyszer biztosan eljátsszák a Marseilles-t, aztán hogy Grosjean, Ocon vagy Gasly sikere után a verseny végeztével mikor, az már egy másik kérdés…
Pierre Gasly - fogják-e játszani neki a Forma-1-ben a Marseilles-t? © Méhes K.
Utolsó kommentek