f1classic

Bár a szabadedzéseken Charles Leclerc volt a leggyorsabb, az időmérőn hibázott, így nem lett meg a pole, és elúszott a verseny is a Ferrari számára. Vettel semmit sem tudott tenni a két Mercedes ellen.

A negyedik alkalommal megrendezett bakui futam nem volt olyan sziporkázó, mint az előző kettő, enyhén szólva. Mintha a pilótákra valaki rászólt volna, hogy aztán tessék ám jól viselkedni, hát múltkor is mit csináltatok… Tényleg úgy jött el a mezőny a starttól, mintha valami bemutatón vettek volna részt, és ez igaz akkor is, ha Albon Toro Rossójának jobb hátsó kereke kicsit lekoccolta a falat, és amúgy meg csak 17-en voltak, hiszen Kubica, Räikkönen és Gasly a boxból indult.

Igazából két dolog dönt többnyire az idei versenyeken: a Mercedes valahogy mindig vasárnapra lesz a topon, ráadásul a pilótái nem tudnak hibázni. Ehhez képest még inkább hátrány, hogy a Ferrari stratégiája pedig sehol sincs. Egyszerűen érthetetlen, hogy gyakorlatilag a „mezei szurkoló” is látja már, hogy mikor kellett volna Leclerct kihozni kerékcserére ahhoz, hogy legalább minimális esélye legyen frissebb gumikor megszorongatni az Ezüstnyilakat – de nem és nem, Binotto és csapata valamiért teljesen másképp látja az evidens helyzeteket is, aminek aztán az eredménye, hogy a monacói megint csak 5. lett, simán maguk elé engedték Verstappent, aki ezzel az autóval simán verhető lett volna. Leclerc egy kicsit visszavett a kritikus szavakból, a hivatalos szöveg szerint kihozták a maximumot a lehetőségekből – de hogy ezt, legalábbis a ferrarisok hatalmas tábora, nem gondolják így sokan, az biztos.

Az a nyomasztó fölény, ami négy versenyből négy Merci-kettősgyőzelmet hozott, természetesen nem véletlen. Dr. Jürgen Hubert, a stuttgarti cég senior igazgatója, aki Mika Häkkinen bajnokságai idején volt az első ember, ebéd közben arról értekezett, hogy Toto Wolff emberei hihetetlenül megfontoltan és előre gondolkodnak, semmi olaszos improvizáció, vagy csak a szükséges minimális, és ezt olyan fokozatra fejlesztették, hogy Hubert szerint a gyárakban a csapat egy része már a 2020-as autó koncepcióján dolgozik. Ez az, persze, ami pénzfüggő is, és ebből csak a Mercedesnél, a Ferrarinál és esetleg a Hondánál van elég. Ugyanakkor, visszatérve a maranelloiakhoz, olyan hangok is egyre inkább hallatszanak a paddockban, hogy akkor ment náluk a szekér, amikor nem olaszok irányították a Scuderiát. Erről egyébként Ross Brawnt is megkérdeztem, akinek keze alatt elég szépen nyertek a vörösök. A Liberty technikai főnöke természetesen nagyon diplomatikusan azt felelte, hogy szerinte egy vezetőváltás (Arrivabene / Binotto) mindig megvisel egy csapatot, és ő úgy látja, inkább peche volt a Ferrarinak idén, mint hogy rossz (és nem Ross) döntések születtek volna.

Különben Baku mint versenyhelyszín jó választás, bár nem mondanám a „kelet Monte Carlójának”, aminek van jó és kevésbé hízelgő oldala is. Egyrészt egy kétmilliós fővárosról van szó, sokkal több a hely, bár a pályát adó utcák végig le vannak zárva, nem úgy, mint a hercegségben, ahol az edzések előtt és után a köznép ismét birtokba veheti a várost. De mivel van elég terület, Baku így is működik, a maga keleties-ázsiai mivoltában. Sok az orosz rajongó, de azért az európaiak is felfedezték már maguknak, például a Budapest-Baku fapados gépen elég sok Ferrari- és Mercedes-szereléses utast lehetett látni.

A Mercedesről még pár szót: mivel már négy verseny után nagyon úgy néz ki, hogy az idei vb-címet sem lehet majd tőlük elvenni, az lesz az érdekes, hogy az új alakot öltött Valtteri Bottas mire lesz képes Hamilton ellen, amikor valóban élesre vált a dolog. Meg tudja-e szorongatni a britet legalább annyira, mint tette Nico Rosberg, vagyis hogy tényleg lehet-e világbajnok a csapatnál, és hogy erre mennyire adja majd áldását Toto Wolff. No meg maga Hamilton, aki a verseny péntekén egy új tetoválással gazdagodott a Bercsényi Balázs révén – hát ennyit az itteni magyar jelenlétről, nem feledkezve meg Vándor Vurstliról, amelyik a Fan Zone-ban szórakoztatta a közönséget.