f1classic

Nem tudom, mi jobb: megnyerni az év első versenyét, mint Vettel 2017/18-ban, aztán elveszteni a vb-t, vagy lebőgni Melbourne-ben, aztán abban bízni, hogy ennél csak jobb jöhet.

Nagyon emlékszem, hogy az első barcelonai teszten, amikor az új SF90-es Ferrarival Vettel és Leclerc is szórta a gyors köröket, rögvest két véleménycsoport alakult ki. Az első, főképp olasz kivitelben az volt, hogy zseniális az új gép, most már tényleg beletrafáltak a fiúk, Binotto kézben tartja a dolgokat, közel a diadal.

Ehhez képest voltak azok, akik csak hümmögettek, és figyelmeztettek rá, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Már a második teszthét sem úgy alakult a Scuderia számára, mint az előző, jöttek a meghibásodások, a Vettel kocsiján a felfüggesztés-törés, de ilyenkor kötelező elmondani, hogy erre való a teszt, inkább történjen gikszer, mint aztán Ausztráliában. A Mercedes is kezdett megvillanni, sőt, azt lehetett sejteni, nem is akarnak teljes fegyverzetben előlépni, majd az Albert Parkban. Olyan elemzések is napvilágot láttak, hogy két autót építettek, egyet a gyors és egyet a lassúbb pályákra, szóval minden esetre komolyan számolni kell az Ezüstnyilakkal továbbra is.

Számolni bizony, illetve azt számolni, mennyit vernek a többiekre.

A Ferrarira 50 másodpercet. Ami rettenetesen sok.

Egész hétvégén nem találták el a kocsi beállítását, és emiatt voltaképp esélytelenek voltak a Mercedesszel, de mint kiderült, a Red Bull Hondával szemben is. A mindig visszafogott sajtóközleményekből is mély csalódottság cseng ki, és az, hogy „Nem rossz, de igazából nem erre számítottunk” (Vettel, Binotto) beismerése a verségnek.

A nagy várakozások után több dolog is különösen fájó lehet. Egyrészt, hogy a Mercedes láthatóan beetette őket Barcelonában, Vettel sem titkolta, hogy ez a véleménye. Ami már csak azért nagyon deprimáló, mert az utóbbi két évből tudhatják, hogy Toto Wolff legénysége az év során fejleszteni és ezért fejlődni szokott – ezért is bukta el a Ferrari a bajnoki címet az elmúlt két szezonban. Most fordult a kocka, a vörösöknek kell kapaszkodni, még sokkal nagyobb nyomás alatt dolgozva. Ugyanakkor, míg az időmérőn legalább a 3. hely megvolt, a futamon ez is elúszott, mert stratégiailag is vétettek a túl korai kerékcserével, ezért került Vettel elé Verstappen, aki ellen szintén semmi esélye sem volt.

És mintha mindez nem lett volna elég, rögtön az első versenyen belefutottak egy nehezen megmagyarázható csapatutasításba. Leclerc láthatóan gyorsabb volt Vettelnél, de nyilván jófiúként eszébe sem jutott magától előzni, előbb megkérdezte a „tanító bácsit”, hogy szabad-e, mire azt mondták neki, hogy nem szabad, maradjon le. Utólag megint jött magyarázkodás, hogy biztonságra mentek, mind a két autót a célba akarták hozni – ám sejtésem szerint inkább az volt a dologban, a Merci-dominancia miatt totálisan frusztrált Vettelt nem akarták még azzal is hergelni, hogy a csapatba épp csak betoppant monacói a legelső versenyén előtte végez…

Egy 4. és egy 5. hely, 22 pont – ez lett az ausztráliai mérleg, és a sorok között olvasva nem csak egy mélységesen csalódott csapat, de mintha tanácstalanok is lennének. Binotto csak arra tudott hivatkozni, hogy „rengeteg adatott gyűjtöttünk, amiket most majd ki kell elemeznünk ahhoz, hogy visszanyerjünk versenyképességünket”.

Ami simán bekövetkezhet – és jó lenne, ha így lenne, mert egy izgalmas bajnoksághoz nagyon kellene a Ferrari. A bahreini épített pálya, akárcsak Barcelona volt, ezért Maranellóban abban bíznak, hogy mindenképp jobbak lesznek. Azt az egyet lehet tudni előre, hogy gumikból pontosan ugyanúgy választott mindkét csapat és Max Verstappen is.

Fotó copyright: (c) Ferrari Press

Azt kell mondjam, meglepetés-eredmény született a 2019-es Forma-1-es idénynyitó Ausztrál Nagydíjon. Ki gondolta volna, hogy Valtteri Bottas nem a levegőbe beszélt a tél folyamán, amikor azt jósolta, erősebben tér vissza, min valaha. És mindenkit legyőz.

Holott vasárnap ez volt a helyzet. Az edzéseken Lewis Hamiltont nem lehetett elcsípni, sem az időmérőn, így meglett neki a 84. pole is, ami önmagában elképesztő - és ez most már mindig így lesz, hiszen új és új rekordot ír, ahányszor csak megszerzi az első rajtkockát. Esély van rá, hogy meglesz neki a 100...

Viszont a futamon igazából neki sem volt semmi esélye csapattársa, Bottas ellen. Az ellen a finn fiú ellen, akire olyan szánakozva tekintett az ember 2018-ban, no meg némi részvéttel a bakui defekt és a szocsi csapatsorrend után - mindkétszer a biztos győzelem csúszott ki a keze közül, vagy az utóbbi esetnél, vették el tőle. De sajnos a tény ettől még fájó tény maradt, hogy Bottas 2018-ban egyszer sem győzött. Ráadásul a két említett futamot nem számítva voltaképp pocsék évet abszolvált a világbajnok csapatban, egy olyan Mercedesszel, amelyikben Hamilton újfent magabiztosan hozta a bajnoki címet a megtáltosodott Vettel/Ferrari kombináció ellen is.

Bottas "jó finnként" nem nagyon hisztizett, de egyre jobban összepréselt szája és üvegesedő tekintete elárulta, hogy nem érzi jól magát a bőrében - és talán a csapatban sem. Nem érezte azt a fene nagy bizalmat, főleg azok után, hogy Toto Wolff nemes egyszerűséggel "szárnyegédnek" titulálta, amit aztán már hiába vont vissza sietve: ami egyszer kimondatott, az egy kicsit úgy is maradt, és igazság szerint mindenki így is gondolt Bottasra. 

A szezon végén további, nem túl hízelgő, sőt, inkább fenyegető nyilatkozatok jöttek a Merci-főnökségtől, miszerint "Valtterinek ennél sokkal jobban kell teljesítenie", "Valtteri tudja, hogy perdöntő lesz számára a 2019-es szezon". És mintha ez nem lett volna elég ijesztő, a Mercedes oda hozta a csapathoz tartalékpilótának a szupertehetséges Esteban Ocont, aki hoppon maradt a Force India / Racing Point eladásakor, mert át kellett adja a helyét az új tulaj fiának, Lance Strollnak. Ezek után már-már közkeletű lett az a vélemény, hogy szegény Bottas sorsa meg van pecsételve, mert ha úgy folytatja idén is, mint tavaly (és mért is változna?), akkor Wolffék nem lesznek szívbajosak, akár az év közepén is simán le fogják cserélni Oconra, elégre ő a jövő embere, Bottas pedig elvérzett a megmérettetés során.

© Enikő Kulcsár

Maga Bottas továbbra sem sem beszélt sokat, de nem lehetett nem meghallani egy-egy rövid nyilatkozatát. Hogy teljesen új módszerrel készül az új évre, minden versenynek úgy megy neki, mintha a vb-címért küzdene, kőkemény lesz és mindenkit lenyom. Ehhez még szakállat is növesztett, hogy komolyabbnak tűnjön az egész. Az ember ingatta a fejét, mosolygott, hogy na persze, hallottunk már ilyen, de hát jól van, legalább szavakban odateszi magát szegény...

És akkor eljött 2019. március 17-e, és egy merőben új Bottast láttunk az Albert Park aszfaltján 58 körön át. A rajtnál az élre ugrott, egyszer sem ingott meg, nyomta, ahogy a csövön kifért, elképesztő előnyt autózva ki, amit kicsit árnyal, persze, utóbb a csapat jelentette, Hamilton W10-esének a fenéklemeze nem volt tökéletes. Amikor a mérnöke arra intette, hogy elégedjen meg a győzelemmel, Valtteri élből lehurrogta, és közölte, hogy 26 ponttal (+1 pont a leggyorsabb körért) akar távozni Melbourne-ből.

És így lett. Megcsinálta.

Ettől fogva viszont már is itt a kérdés, hogy az ausztrál sikertől megacélosodott finnt mennyire lehet majd utasítgatni a jövőben, amennyiben a Mercedes továbbra is Lewis Hamiltont tekinti No.1. pilótának. Ezt ugyan, pláne az év elején, sosem mondták ki, de hát... A címvédő kénytelen volt jó képet vágni a 2. helyhez, és tényleg nem dőlt össze emiatt a világ, elvégre Bottas nyert már 3 versenyt 2017-ben, amikor szintén Lewis lett a bajnok. Most viszont az a kérdés, hogy tényleg szabadon engedik-e versenezni Valtterit is, mint a "régi, szép" időkben Nico Rosberggel. Mert az akkor elég alaposan megkavarta a levest, még úgy is, hogy 2014-16 között a Mercinek voltaképp nem volt ellenfele.

A régi latin mondást kölcsönözve: Bottas ante portas - a finn itt áll a kapu előtt. De vajon akár a vb-cím kapujában? Bahreinben újból bizonyíthat.

Fotó copyright: Mercedes F1

Amikor a 2018-as Forma-1-es évad végetért, elkezdődött a nagy visszaszámlálás. Nem is a 2019-es Ausztrál Nagydíjig, hanem a barcelonai téli tesztig. Ami már itt is van. Illetve itt vagyok.

Az új autókat jó részt bemutatták a múlt héten, voltaképp csak a Sauberből Alfa Romeóvá átvedlett C38-as gépről nem lehetett tudni, hogy a különös, mélybordó festés megmarad-e avagy sem. Hát hétfő reggel a garázs elé kitolt autó gyakorlatilag ugyanolyan, mint az elődje volt, még a versenyzők, Räikkönen és Giovinazzi overállján sem variáltak, mint például a McLarennél.

A 9 órakor kezdődött első tesztnak négy perc után szakadt meg először piros zászlóval: Kimi az 5. kanyarban kitette új autóját a kavicságyba...

Aztán nagyjából minden a téli tesztek megszokott menete szerint zajlott: egy kör, két kör, öt kör - majd az autók visszajöttek a garázsokba, amik elé szigorúan oda húzták a paravánt a szerelők.

Egy kicsit vissza a Sauberhez. Marc Surer egykori F1-es pilóta azt mesélte, hogy Svájcban összenépi felháborodás követte a csapat átnevezését, és bár a hátsó szárnyon ott van három nyelven az ország neve, mégis szomorúak. Ehhezt képest Josef Leoberer, aki régóta a csapat fizikoterapeutája, szinte felháborodottan utasította vissza még a kérdést is:

- Mert ne lenne ez Sauber? Az Alfa csak a főszponzor neve. Az autó Svájcban készült, svájci szakemberek munkája, a főhadiszállás is marad Hinwilben.

Ehhez képest Surer úgy tudja, a korábbi Sauber-gárdából már csak 30 százaléknyi ember maradt, a többiek Maranelloból jöttek.

Paolo Ciccarone kollégám az Automoto részéről úgy véli, érdekes lesz megfigyelni az Alfánál és Ferrarinál még inkább a két ifjú pilóta fejlődését. Szerinte Giovinazzi simán gyorsabb lesz, mint a finn, aki "élményversenyzést" űz, persze azt elég magas szinten. Viszont azt jósolta, hogy Leclerc már 3-4 verseny után egy szinten lehet Vettellel, ami okozhat némi gondot csapaton belül. Főleg ha a vb-cím a tét, már pedig ez kimondatott. Ciccarone állítja, hogy az SF90-es gép még sokkal jobb, mint az elődje volt.

Érdekes módon a finnek még mindig inkább Kimibnen bíznak, mint szegény Bottasban. Bár a mercedeses fogadkozik, nem nagyon hisznek benne, hogy Hamilton mellett és a csapatba hozott Esteban Ocon fenyegető jelenlétéről sújtva meg tudna újulni.

De hát mindez a "majd meglátjuk" kategória egyelőre.

Photos (c) K. Méhes, E. Kulcsár

A jelek szerint 2019-re a Mercedesen kívül minden csapatnál lesz legalább egy csere. A nagy istállók a jelek szerint az ifjúságra szavaznak.

Míg 2017-ről 2018-ra alig pár pilótacserére került sor, az idei évről jövőre annál alaposabban felfordul a mezőny. A bajnokság most lép az utolsó harmadába, de már egy csomó minden eldőlt, méghozzá vaskos meglepetésekkel tarkítva – és hol van még a vége.

Daniel Ricciardo úgy döntött, jobban jár, ha elhagyja a Red Bullt © MÉHES K.

Egy tuti, hogy Mercedes megmarad a Hamilton-Bottas párosnál, és ezt már s Német Nagydíj táján be is jelentették, ráadásul még így is késve, mivel s brit világbajnok meghosszabbítására így is tovább kellett várni, mint hittük. Aztán a nyári szünetben egymás után két bomba robbant: előbb Daniel Ricciardo közölte a teljesen megdöbbent Red Bull-vezetéssel és a közvéleménnyel, hogy elszerződött a Renault-hoz. Az ausztrál mintha kicsit frusztrálttá vált volna attól, hogy bár felkínálta magát a Ferrarinak és a Mercedesnek is, sehol sem csaptak le rá, pedig ezekhez a csapatokhoz elegánsabb lett volna lelépni a fenyegető Max Verstappen mellől, mint ami végül maradt, a Renault. A franciák negyven éve csinálják ezt, hogy megjelennek a Forma-1-ben, néhány év alatt előre dolgozzák magukat, majd pár vb-cím után visszavonulnak, aztán jönnek újra. Most megint az építkezés fázisában vannak, nekem Alain Prost azt vizionálta 2017 elején, 2018-ban már dobogós helyeket fognak szerezni (még nem történt meg), majd 2019-től nyerni szeretnének, előbb versenyeket, aztán bajnokságot. Gondolom, ezt Ricciardónak is előadták, ő meg hitt nekik, noha Monzában is egy Renault-motor esett szét alatta éppen…

Carlos Sainz nem sok időt töltött a Renault-nál, 2019-ben már a McLarennél vezet, igaz, Renault-motorral © MÉHES K.

A sárga-feketék Hülkenberget tartották meg és Sainzot bocsátották el, akit – vélhetően – honfitársa ajánlott be a McLarenhez. Igen, mert augusztus 14-én meg Fernando Alonso kürtölte világgá, hogy elege lett a F1-ből, és 18 év után távozik. Mivel őt sem hívták sehová, jobb csapathoz, úgy érezte, hogy nem rongálja saját és szurkolói idegeit még egy McLaren-Renault-s évvel – elvégre maga a főnök, Zak Brown ismerte el, hogy szerinte 2-3 év múlva lesznek újra nyerőképesek. Alonsónak erre már nincs ideje – egy Sainznak még van. Nem is beszélve a 18 éves Lando Norrisról, aki a csapattársa lesz 2019-ben. Ezzel megköszönték Stoffel Vandoorne szogálatait is – van ilyen, hogy valaki sziporkázik a GP2-ben, aztán eggyel feljebb jelentéktelen mellékszereplő lesz belőle. Tény, hogy a kocsi, ami szegény belga fiú alatt dolgozott, nem kínált nagy kiugrási lehetőségeket, de épp egy Alonso mellett mutathatott volna többet, legalább házon belül.

Stoffel Vandoorne-nak a McLarentől mennie kell, kérdés, a F1-ben lesz-e maradása © MÉHES K.

Még nem tudni, Vandoorne-tól csak a McLaren, vagy mi is búcsúzunk. A Sauber első embere, Frédéric Vasseur, mint a belga volt GP2-es csapatának, az ART-nak volt főnöke, állítólag nagy rajongója, ám a Sauber az Alfa Romeo brand miatt erős Ferrari-hatás alatt áll, és megvan a saját jelöltjük Ericsson mellé – méghozzá Antonio Giovanazzi személyében.

Mert hogy a másik idei sauberes fiú, a szezon sztárjának számító Charles Leclerc most már szinte biztosan bekerül a Ferrarihoz. Ez egy elég kacifántos történet lett. A Ferrari az utóbbi évtizedekben nem nagyon szavazott bizalmat túl fiatal versenyzőknek. Beérett, már bizonyított sztárokat hozott Maranellóba (Mansell, Prost, Schumacher, Räikkönen, Alonso, Vettel), legfeljebb második számú pilótaként jöhetett szóba egy-egy ifjú, mint volt Alesi, Irvine, Barrichello és Massa. Azt senki sem gondolta volna 2014-ben, amikor Räikkönent meglepetésre visszahozták a Lotustól, hogy a finn annak ellenére még 2018-ban is itt tekeri a kormányt, hogy egyetlen versenyt sem nyert 5 év alatt (tény, sokszor elképesztő balszerencsék sorozatának „köszönhetően”). Sőt, 2015-ben sokáig makacsul tartotta magát a pletyka, hogy Kimi megy, és helyette a másik finn, Valtteri Bottas jön a Williamstől – aki végül is a Mercinél kötött ki.

Kimi, a közönségkedvenc - erősen kérdéses, látjuk-e még jövőre a Hungaroringen? © MÉHES K.

Räikkönen Vettel mellett mintha bele is nyugodott volna a No2. pilóta szerepébe, elvégre nem olyan vészes a Ferrarinál évente 12 millió eurót keresni és duzzogva viselni a hihetetlen népszerűséget. Mi több, 2018-ban egészen meg(jég)emberelte magát, jól megy, és ha nem éri valami pech, általában a dobogón végez (Monzában épp 100-adszor, idén 9-edszer). Ennek ellenére úgy nézett ki, hogy Sergio Marchionne elnök a bravúrosan teljesítő 20 éves Leclercet szemelte ki Vettel mellé 2019-re, sőt, olyan hírek jöttek a nyár elején, hogy már Spában átülhet a Ferrariba, Kimi pedig – mintegy vigaszdíjként – mehet a Sauberhez, ahol 2001-ben F1-es pályáját kezdte. Ám Marchionne hirtelen meghalt, és a nagy Räikkönen-barát Loius Camilleri lett az új elnök, úgyhogy fordulni látszott a kocka: a finn marad, Leclerc pedig mehet a Haashoz, egyet előre lépve, de még csak tanuljon tovább. Monzára vártuk a nagy bejelentést, hogy Kimi 1+1 évre marad – ám ez elmaradt. A legújabb fejlemény az, hogy Leclerc menedzsere, Nicolas Todt (Jean Todt fia) már megegyezett Marchionnéval, sőt, valamiféle szerződést is aláírtak, és John Elkann, illetve Camilleri ezt nem akarják vagy inkább nem tudják negligálni. Mellesleg, a FIA elnökének fiával sem ajánlatos összerúgni a patkót. Ha Leclerc tényleg jön, a hamarosan 21 éves monacói a Ferrari történetének második legfiatalabb versenyzője lesz, csak az 1961-ben szerződtetett, 19 éves Ricardo Rodriguez volt nála fiatalabb maranellói debütálásakor. Az is igaz, hogy valaha olyan is előfordult, hogy egy-egy kivételesen szerencsés pilóta egyenesen a Ferrarinál mutatkozhatott be, mint például Clay Ragazzoni, vagy mindössze egyetlen, McLarennel futott nagydíj után szerezték meg Gilles Villeneuve-öt.

Charles Leclerc, a szupertehetség. Mikor érkezik meg a végső üzenet a Ferraritól? © MÉHES K.

Mindezek fényében nem tudni, Räikkönen mihez tud kezdeni, mert igazából neki sem maradt hely sehol, tehát Alonso mellett tőle is búcsúzni kell valószínűleg.

Folytatva a sort, a Haasnál Grosjean sorsa bizonytalan, bár mostanában egyre jobb eredményeket gyűjtöget a silány első féléve után; amennyiben Leclerc nem jön, se – mint felröppent Monza előtt – Pérez, lehet, hogy maradhat, és akkor az amerikaiaknál sem változik a felállás.

Ezzel már ott is vagyunk a másik nagy talány, a Racing Point Force Indiánál, ami Lawrence Stroll többségi tulajdonába ment át még Spa előtt. Az biztos, hogy ennek folytán Lance Stroll átül az egyik rózsaszín masinába, a számítások szerint Esteban Ocon helyére. De ha Pérez – ki tudja, miért? – mégis odábbállna a Haashoz, akár Ocon maradhat is. Pérez évek óta a Ferrariba vágyik, ez magyarázhatja, hogy legalább egy Ferrari-motoros csapathoz menjen, de ha ott Leclercbe helyezik a bizalmat, akkor pár évig nem nagyon lesz hely senki számára (ha csak Vettel hirtelen vissza nem vonul).

Lance Stroll, akitől az apuka semmit sem sajnál. Most vett neki egy F1-es csapatot, a Force Indiát © MÉHES K.

A szupertehetséges Ocon járhat a fenti körforgás nyomán a legrosszabbul. A Mercedes utánpótlása ő, ennél fogva még a Williamsnél lehetne helye, de az elég nagy büntetés a középmezőnyben tündöklő Force India után. Lehet, hogy sima tartalék pilóta lesz Brackley-ben, és majd Bottast váltja, ha eljön az idő, elvégre még ő is csak 22 éves lesz a napokban. Tény, hogy már bizonyított annyit, amivel kiérdemel egy jó helyet, és nem kell a cserepadon érlelni, mint 2002-ben a fiatal Alonsót a Renault-nál, vagy ugyanígy Massát 2003-ban Ferrari-tesztelőként.

Ráadásul lehet, hogy a Williamsnél se nagyon lenne hely Ocon számára. Stroll távozása után valószínűleg Robert Kubica megejtheti a mindenki által remegve várt visszatérését, de kétséges, hogy 2019-re is marad, ha csak nem alkot valami fenomenálisat. Elvégre Szergej Szoritkin milliói mellé jönnének Nyikita Mazepin milliói (szintén oligarcha csemete), és erre az agonizáló didcoti csapatnak szüksége is van, mint egy falat kenyérre. Strollék pénzeszsákukkal együtt távoznak, a Martini pedig az év végén befejezi a szponzori tevékenységet – tehát üres a kassza. De most álljunk meg megint egy pillanatra: két fizetős orosz pilótasuhanc annál a csapatnál, ahol egykor Nigel Mansell és Nelson Piquet, vagy Alain Prost és Damon Hill alkotott párost…

Robert Kubica a nagy lehetőség előtt: 2010 után újra versenyezhet? © MÉHES K.

A két energiaital-fentartású csapat is változás előtt áll. A Red Bullnál a legnagyobb csere motor fronton jön: négy vb-cím és az utóbbi években elég sok nyűgös egymásra mutogatás után megválnak a Renault-tól és érkezik a Honda. Ami akár még jól is sülhet el, elvégre a japán gyártónak ez lesz az ötödik éve visszatérésük után, és hogy fejlődnek, arra épp Pierre Gasly az ékes bizonyíték: a szintén csak 22 éves francia olyan jól ment az idén a már hondás Toro Rossóval, hogy Ricciardo meglepetésszerű távozása után simán megörökölte a helyét Verstappen mellett. Így viszont maga a Toro Rosso keresgélhet, mert Brendon Hartley-val sincsenek épp megelégedve, úgyhogy lehet, két új pilótára lesz szükségük. Az új azonban akár régi is lehet, mert a nagy keresgélésben odáig jutottak, hogy megint szóba került Daniil Kvijat, sőt, még Jean-Eric Vergne is; minden esetre itt felettébb képlékeny még a helyzet.

Öröm Gaslyéknál: Pierre olyan jól megy 2018-ban, hogy máris Red Bull-pilóta lett belőle © MÉHES K.

A 2019-es mezőny – jelenleg:

MERCEDES: Hamilton, Bottas

FERRARI: Vettel, Laclerc (Räikkönen)

RED BULL: Verstappen, Gasly

RENAULT: Ricciardo, Hülkenberg

McLAREN: Sainz, Norris

HAAS: Magnussen, Grosjean / Pérez

RACING POINT: Pérez, Stroll

WILLIAMS: Szirotkin, Mazepin / Ocon

SAUBER: Ericsson, Giovinazzi / Vandoorne

TORO ROSSO: Kvijat / Vergne / Hartley / Ocon

Amikor Daniel Ricciardo bejelentette, hogy ott hagyja a Red Bullt és átszerződik a Renault-hoz, eléggé hangosan koppantak az állak a földön. Pedig a F1 történetében jó pár alkalommal történt efféle. Hol jól sült el a dolog, hol kevésbé…

Daniel Ricciardo idén Kínában és Monacóban is nyert, mégis a Red Bulltól való távozás mellett döntött

Bő negyven évet ugorjunk vissza az időben. 1975 végén Emerson Fittipaldi, immár kétszeres világbajnok, mindenki megrökönyödésére ott hagyta nyerő csapatát, a McLaren, amivel ’74-ben bajnok lett, majd ’75-ben vb-ezüstérmes. És hová ment? Hát ahhoz a Copersucar csapathoz, ami a bátyja, Wilson menedzselt és a brazil cukoripar támogatott pénzzel. Végzetesen rossz döntésnek bizonyult a honfiúi lelkesedés: Emerson többé sosem nyert versenyt, és öt keserves és szégyenteljes év után 1980-ban visszavonult…

Emerson Fittipaldi 1976-ban ment át a McLarentől hirtelen váltással a Copersucarhoz

Egy évvel később Jody Scheckter hasonló lépésre szánta el magát. Őt a nyerőképes Tyrrelltől szintén egy vadiúj csapathoz, a Wolf Racinghez csábították el. Walter Wolf osztrák származású kanadai milliárdos fejébe vette, hogy összevásárolja az elérhető legjobb szakembereket új istállójához – pilótának Schecktert nyerte meg. Scheckter meg rögvest első versenyüket, az 1977-es Argentin Nagydíjat, úgyhogy ő bizony nagyon szerencsés kézzel választott. A bajnokságban összesen 3 győzelemmel végül 2. lett – ami tényleg nem rossz egy kezdő alakulattól.

Scheckter többek között Monacóban is nyerni tudott az új Wolf csapattal 1977-ben

Ugyanennek az évnek a vége felé Niki Lauda, aki megszerezte a második bajnoki címét a Ferrarinál (Schecktert megelőzve), nem óhajtott tovább sikerei színhelyén, Maranellóban maradni, és elfogadta Bernie Ecclestone ajánlatát, átigazolt a Brabhamhez. Ma Niki már így vélekedik minderről: - Akkor, abban a helyzetben ezt éreztem helyesnek, de visszatekintve természetesen hiba volt, mert a Ferrari sokkal jobb autót épített, mint a Brabham.

Lauda világbajnokként a Brabhammel 1978-ban - messze nem volt olyan sikeres, mint a Ferrarival

Alan Jones, aki 1977-ben meglepetésre megnyerte az Osztrák Nagydíjat egy Shadow-val, ami a középmezőnyhöz tartozott, ám a szezon végén egy még sokkal gyengébb alakulathoz állt át, Frank Williams akkor létrehozott csapatához. Jones és a Williams együtt fejlődtek 1978-tól szinte versenyről versenyre, hogy aztán 1980-ban már világbajnokok legyenek együtt.

Egy kicsit előre haladva: Ayrton Senna 1985-1987 között a Lotus versenyzője volt, ahol évente 2-2 futamot nyert, meg összesen 16 pole-t szerzett, úgyhogy semmi nem szólt amellett, hogy távozzon – de mégis megtette. A Honda-motororral együtt átállt a McLarenhez, ahol már első évében, 1988-ban bajnok lett, amit még két elsőség követett.

Ayrton Senna a Lotust hagyta ott a McLarenért - neki bejött, rögtön bajnok lett 1988-ban

Szemben vele, nagy ellenfele, Nelson Piquet világbajnokként távozott sértődötten a Williamstől, ráadásul Senna helyére, a Lotushoz. És bizony nagyon megjárta, mert nem hogy a bajnokságért nem volt harcban többé, de a Lotusnál még nyernie sem sikerült.

Alain Prost szintén sértődöttségében fordított hátat a McLarennek 1989 végén, és három vb-címmel a tarsolyában a Ferrarihoz menekült, ahol 1990-ben kis híján bajnok lett (jól járt), de 1991-ben meg olyan gyengén szerepeltek, hogy Alain sértő kijelentései miatt maga a Ferrari rakta ki a szűrét még az év vége előtt (rosszul járt).

Michael Schumacher két benettonos bajnokág után hirtelen úgy gondolta, új kihívásra vágyik, és elfogadta a Ferrari invitálását 1996-tól. Bár egészen 2000-ig tartott, míg maranellói színekben is felért a csúcsra, utána meg sem állt 5 bajnokságig, összesen 72 győzelmet szerzett vörös színben.

Schumacher és a Ferrari: korszakot írtak, noha csak az ötödik közös szezonjukban lettek bajnokok

Kissé hülyének nézték Lewis Hamiltont is, amikor 2012-ben a nyerőképes McLarentől egy huszárvágással a még ugyancsak botladozó Mercedes felé vette az irányt. 2013-ban még csak egyszer nyert, épp a Hungaroringen, de 2014-től aztán beindult a mercis gőzhenger, és Hamilton már három bajnoki címnél tart az Ezüstnyilaknál.

És most itt van az újabb világra szóló meglepetés. Ricciardo Red Bull-tanítványként nőtt fel, és kétségtelen, hogy egy jó autóval világbajok lehet belőle. Tény, hogy Max Verstappen mellett úgy érezhette, hogy nem ő az első számú kedvenc, vagyis nem annyira a Red Bulltól akart szabadulni, mint a holland csapattárstól. Szívesen ment volna a Ferrarihoz vagy a Mercedeshez, de mivel mindkét helyen van egy-egy sztárpilóta Vettel és Hamilton személyében, igazából nincs szükség egy Ricciardo féle kaliberre. Nem úgy a Renault-nál, ahol ugyan ott vitézkedik Nico Hülkenberg, aki viszont még dobogón sem állt soha, tehát a franciáknak nem jön rosszul egy sokszoros nagydíj-győztes. Ricciardo annyiban biztos jól választott, hogy a Renault, akárhányszor is jelent meg a F1-ben eddig, mindig nyerő autót épített előbb-utóbb. Most csak az a nagy kérdés, hogy ez már esetleg 2019-ben megtörténhet, vagy az „utóbb” tényleg utóbb jön majd…

Ricciardo idén még Red Bull-lal a Renault előtt. De hogyan lesz 2019-ben?