Nem tudom, mi jobb: megnyerni az év első versenyét, mint Vettel 2017/18-ban, aztán elveszteni a vb-t, vagy lebőgni Melbourne-ben, aztán abban bízni, hogy ennél csak jobb jöhet.
Nagyon emlékszem, hogy az első barcelonai teszten, amikor az új SF90-es Ferrarival Vettel és Leclerc is szórta a gyors köröket, rögvest két véleménycsoport alakult ki. Az első, főképp olasz kivitelben az volt, hogy zseniális az új gép, most már tényleg beletrafáltak a fiúk, Binotto kézben tartja a dolgokat, közel a diadal.
Ehhez képest voltak azok, akik csak hümmögettek, és figyelmeztettek rá, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Már a második teszthét sem úgy alakult a Scuderia számára, mint az előző, jöttek a meghibásodások, a Vettel kocsiján a felfüggesztés-törés, de ilyenkor kötelező elmondani, hogy erre való a teszt, inkább történjen gikszer, mint aztán Ausztráliában. A Mercedes is kezdett megvillanni, sőt, azt lehetett sejteni, nem is akarnak teljes fegyverzetben előlépni, majd az Albert Parkban. Olyan elemzések is napvilágot láttak, hogy két autót építettek, egyet a gyors és egyet a lassúbb pályákra, szóval minden esetre komolyan számolni kell az Ezüstnyilakkal továbbra is.
Számolni bizony, illetve azt számolni, mennyit vernek a többiekre.
A Ferrarira 50 másodpercet. Ami rettenetesen sok.
Egész hétvégén nem találták el a kocsi beállítását, és emiatt voltaképp esélytelenek voltak a Mercedesszel, de mint kiderült, a Red Bull Hondával szemben is. A mindig visszafogott sajtóközleményekből is mély csalódottság cseng ki, és az, hogy „Nem rossz, de igazából nem erre számítottunk” (Vettel, Binotto) beismerése a verségnek.
A nagy várakozások után több dolog is különösen fájó lehet. Egyrészt, hogy a Mercedes láthatóan beetette őket Barcelonában, Vettel sem titkolta, hogy ez a véleménye. Ami már csak azért nagyon deprimáló, mert az utóbbi két évből tudhatják, hogy Toto Wolff legénysége az év során fejleszteni és ezért fejlődni szokott – ezért is bukta el a Ferrari a bajnoki címet az elmúlt két szezonban. Most fordult a kocka, a vörösöknek kell kapaszkodni, még sokkal nagyobb nyomás alatt dolgozva. Ugyanakkor, míg az időmérőn legalább a 3. hely megvolt, a futamon ez is elúszott, mert stratégiailag is vétettek a túl korai kerékcserével, ezért került Vettel elé Verstappen, aki ellen szintén semmi esélye sem volt.
És mintha mindez nem lett volna elég, rögtön az első versenyen belefutottak egy nehezen megmagyarázható csapatutasításba. Leclerc láthatóan gyorsabb volt Vettelnél, de nyilván jófiúként eszébe sem jutott magától előzni, előbb megkérdezte a „tanító bácsit”, hogy szabad-e, mire azt mondták neki, hogy nem szabad, maradjon le. Utólag megint jött magyarázkodás, hogy biztonságra mentek, mind a két autót a célba akarták hozni – ám sejtésem szerint inkább az volt a dologban, a Merci-dominancia miatt totálisan frusztrált Vettelt nem akarták még azzal is hergelni, hogy a csapatba épp csak betoppant monacói a legelső versenyén előtte végez…
Egy 4. és egy 5. hely, 22 pont – ez lett az ausztráliai mérleg, és a sorok között olvasva nem csak egy mélységesen csalódott csapat, de mintha tanácstalanok is lennének. Binotto csak arra tudott hivatkozni, hogy „rengeteg adatott gyűjtöttünk, amiket most majd ki kell elemeznünk ahhoz, hogy visszanyerjünk versenyképességünket”.
Ami simán bekövetkezhet – és jó lenne, ha így lenne, mert egy izgalmas bajnoksághoz nagyon kellene a Ferrari. A bahreini épített pálya, akárcsak Barcelona volt, ezért Maranellóban abban bíznak, hogy mindenképp jobbak lesznek. Azt az egyet lehet tudni előre, hogy gumikból pontosan ugyanúgy választott mindkét csapat és Max Verstappen is.
Fotó copyright: (c) Ferrari Press
Utolsó kommentek