f1classic

Azt kell mondjam, meglepetés-eredmény született a 2019-es Forma-1-es idénynyitó Ausztrál Nagydíjon. Ki gondolta volna, hogy Valtteri Bottas nem a levegőbe beszélt a tél folyamán, amikor azt jósolta, erősebben tér vissza, min valaha. És mindenkit legyőz.

Holott vasárnap ez volt a helyzet. Az edzéseken Lewis Hamiltont nem lehetett elcsípni, sem az időmérőn, így meglett neki a 84. pole is, ami önmagában elképesztő - és ez most már mindig így lesz, hiszen új és új rekordot ír, ahányszor csak megszerzi az első rajtkockát. Esély van rá, hogy meglesz neki a 100...

Viszont a futamon igazából neki sem volt semmi esélye csapattársa, Bottas ellen. Az ellen a finn fiú ellen, akire olyan szánakozva tekintett az ember 2018-ban, no meg némi részvéttel a bakui defekt és a szocsi csapatsorrend után - mindkétszer a biztos győzelem csúszott ki a keze közül, vagy az utóbbi esetnél, vették el tőle. De sajnos a tény ettől még fájó tény maradt, hogy Bottas 2018-ban egyszer sem győzött. Ráadásul a két említett futamot nem számítva voltaképp pocsék évet abszolvált a világbajnok csapatban, egy olyan Mercedesszel, amelyikben Hamilton újfent magabiztosan hozta a bajnoki címet a megtáltosodott Vettel/Ferrari kombináció ellen is.

Bottas "jó finnként" nem nagyon hisztizett, de egyre jobban összepréselt szája és üvegesedő tekintete elárulta, hogy nem érzi jól magát a bőrében - és talán a csapatban sem. Nem érezte azt a fene nagy bizalmat, főleg azok után, hogy Toto Wolff nemes egyszerűséggel "szárnyegédnek" titulálta, amit aztán már hiába vont vissza sietve: ami egyszer kimondatott, az egy kicsit úgy is maradt, és igazság szerint mindenki így is gondolt Bottasra. 

A szezon végén további, nem túl hízelgő, sőt, inkább fenyegető nyilatkozatok jöttek a Merci-főnökségtől, miszerint "Valtterinek ennél sokkal jobban kell teljesítenie", "Valtteri tudja, hogy perdöntő lesz számára a 2019-es szezon". És mintha ez nem lett volna elég ijesztő, a Mercedes oda hozta a csapathoz tartalékpilótának a szupertehetséges Esteban Ocont, aki hoppon maradt a Force India / Racing Point eladásakor, mert át kellett adja a helyét az új tulaj fiának, Lance Strollnak. Ezek után már-már közkeletű lett az a vélemény, hogy szegény Bottas sorsa meg van pecsételve, mert ha úgy folytatja idén is, mint tavaly (és mért is változna?), akkor Wolffék nem lesznek szívbajosak, akár az év közepén is simán le fogják cserélni Oconra, elégre ő a jövő embere, Bottas pedig elvérzett a megmérettetés során.

© Enikő Kulcsár

Maga Bottas továbbra sem sem beszélt sokat, de nem lehetett nem meghallani egy-egy rövid nyilatkozatát. Hogy teljesen új módszerrel készül az új évre, minden versenynek úgy megy neki, mintha a vb-címért küzdene, kőkemény lesz és mindenkit lenyom. Ehhez még szakállat is növesztett, hogy komolyabbnak tűnjön az egész. Az ember ingatta a fejét, mosolygott, hogy na persze, hallottunk már ilyen, de hát jól van, legalább szavakban odateszi magát szegény...

És akkor eljött 2019. március 17-e, és egy merőben új Bottast láttunk az Albert Park aszfaltján 58 körön át. A rajtnál az élre ugrott, egyszer sem ingott meg, nyomta, ahogy a csövön kifért, elképesztő előnyt autózva ki, amit kicsit árnyal, persze, utóbb a csapat jelentette, Hamilton W10-esének a fenéklemeze nem volt tökéletes. Amikor a mérnöke arra intette, hogy elégedjen meg a győzelemmel, Valtteri élből lehurrogta, és közölte, hogy 26 ponttal (+1 pont a leggyorsabb körért) akar távozni Melbourne-ből.

És így lett. Megcsinálta.

Ettől fogva viszont már is itt a kérdés, hogy az ausztrál sikertől megacélosodott finnt mennyire lehet majd utasítgatni a jövőben, amennyiben a Mercedes továbbra is Lewis Hamiltont tekinti No.1. pilótának. Ezt ugyan, pláne az év elején, sosem mondták ki, de hát... A címvédő kénytelen volt jó képet vágni a 2. helyhez, és tényleg nem dőlt össze emiatt a világ, elvégre Bottas nyert már 3 versenyt 2017-ben, amikor szintén Lewis lett a bajnok. Most viszont az a kérdés, hogy tényleg szabadon engedik-e versenezni Valtterit is, mint a "régi, szép" időkben Nico Rosberggel. Mert az akkor elég alaposan megkavarta a levest, még úgy is, hogy 2014-16 között a Mercinek voltaképp nem volt ellenfele.

A régi latin mondást kölcsönözve: Bottas ante portas - a finn itt áll a kapu előtt. De vajon akár a vb-cím kapujában? Bahreinben újból bizonyíthat.

Fotó copyright: Mercedes F1

Amikor Daniel Ricciardo bejelentette, hogy ott hagyja a Red Bullt és átszerződik a Renault-hoz, eléggé hangosan koppantak az állak a földön. Pedig a F1 történetében jó pár alkalommal történt efféle. Hol jól sült el a dolog, hol kevésbé…

Daniel Ricciardo idén Kínában és Monacóban is nyert, mégis a Red Bulltól való távozás mellett döntött

Bő negyven évet ugorjunk vissza az időben. 1975 végén Emerson Fittipaldi, immár kétszeres világbajnok, mindenki megrökönyödésére ott hagyta nyerő csapatát, a McLaren, amivel ’74-ben bajnok lett, majd ’75-ben vb-ezüstérmes. És hová ment? Hát ahhoz a Copersucar csapathoz, ami a bátyja, Wilson menedzselt és a brazil cukoripar támogatott pénzzel. Végzetesen rossz döntésnek bizonyult a honfiúi lelkesedés: Emerson többé sosem nyert versenyt, és öt keserves és szégyenteljes év után 1980-ban visszavonult…

Emerson Fittipaldi 1976-ban ment át a McLarentől hirtelen váltással a Copersucarhoz

Egy évvel később Jody Scheckter hasonló lépésre szánta el magát. Őt a nyerőképes Tyrrelltől szintén egy vadiúj csapathoz, a Wolf Racinghez csábították el. Walter Wolf osztrák származású kanadai milliárdos fejébe vette, hogy összevásárolja az elérhető legjobb szakembereket új istállójához – pilótának Schecktert nyerte meg. Scheckter meg rögvest első versenyüket, az 1977-es Argentin Nagydíjat, úgyhogy ő bizony nagyon szerencsés kézzel választott. A bajnokságban összesen 3 győzelemmel végül 2. lett – ami tényleg nem rossz egy kezdő alakulattól.

Scheckter többek között Monacóban is nyerni tudott az új Wolf csapattal 1977-ben

Ugyanennek az évnek a vége felé Niki Lauda, aki megszerezte a második bajnoki címét a Ferrarinál (Schecktert megelőzve), nem óhajtott tovább sikerei színhelyén, Maranellóban maradni, és elfogadta Bernie Ecclestone ajánlatát, átigazolt a Brabhamhez. Ma Niki már így vélekedik minderről: - Akkor, abban a helyzetben ezt éreztem helyesnek, de visszatekintve természetesen hiba volt, mert a Ferrari sokkal jobb autót épített, mint a Brabham.

Lauda világbajnokként a Brabhammel 1978-ban - messze nem volt olyan sikeres, mint a Ferrarival

Alan Jones, aki 1977-ben meglepetésre megnyerte az Osztrák Nagydíjat egy Shadow-val, ami a középmezőnyhöz tartozott, ám a szezon végén egy még sokkal gyengébb alakulathoz állt át, Frank Williams akkor létrehozott csapatához. Jones és a Williams együtt fejlődtek 1978-tól szinte versenyről versenyre, hogy aztán 1980-ban már világbajnokok legyenek együtt.

Egy kicsit előre haladva: Ayrton Senna 1985-1987 között a Lotus versenyzője volt, ahol évente 2-2 futamot nyert, meg összesen 16 pole-t szerzett, úgyhogy semmi nem szólt amellett, hogy távozzon – de mégis megtette. A Honda-motororral együtt átállt a McLarenhez, ahol már első évében, 1988-ban bajnok lett, amit még két elsőség követett.

Ayrton Senna a Lotust hagyta ott a McLarenért - neki bejött, rögtön bajnok lett 1988-ban

Szemben vele, nagy ellenfele, Nelson Piquet világbajnokként távozott sértődötten a Williamstől, ráadásul Senna helyére, a Lotushoz. És bizony nagyon megjárta, mert nem hogy a bajnokságért nem volt harcban többé, de a Lotusnál még nyernie sem sikerült.

Alain Prost szintén sértődöttségében fordított hátat a McLarennek 1989 végén, és három vb-címmel a tarsolyában a Ferrarihoz menekült, ahol 1990-ben kis híján bajnok lett (jól járt), de 1991-ben meg olyan gyengén szerepeltek, hogy Alain sértő kijelentései miatt maga a Ferrari rakta ki a szűrét még az év vége előtt (rosszul járt).

Michael Schumacher két benettonos bajnokág után hirtelen úgy gondolta, új kihívásra vágyik, és elfogadta a Ferrari invitálását 1996-tól. Bár egészen 2000-ig tartott, míg maranellói színekben is felért a csúcsra, utána meg sem állt 5 bajnokságig, összesen 72 győzelmet szerzett vörös színben.

Schumacher és a Ferrari: korszakot írtak, noha csak az ötödik közös szezonjukban lettek bajnokok

Kissé hülyének nézték Lewis Hamiltont is, amikor 2012-ben a nyerőképes McLarentől egy huszárvágással a még ugyancsak botladozó Mercedes felé vette az irányt. 2013-ban még csak egyszer nyert, épp a Hungaroringen, de 2014-től aztán beindult a mercis gőzhenger, és Hamilton már három bajnoki címnél tart az Ezüstnyilaknál.

És most itt van az újabb világra szóló meglepetés. Ricciardo Red Bull-tanítványként nőtt fel, és kétségtelen, hogy egy jó autóval világbajok lehet belőle. Tény, hogy Max Verstappen mellett úgy érezhette, hogy nem ő az első számú kedvenc, vagyis nem annyira a Red Bulltól akart szabadulni, mint a holland csapattárstól. Szívesen ment volna a Ferrarihoz vagy a Mercedeshez, de mivel mindkét helyen van egy-egy sztárpilóta Vettel és Hamilton személyében, igazából nincs szükség egy Ricciardo féle kaliberre. Nem úgy a Renault-nál, ahol ugyan ott vitézkedik Nico Hülkenberg, aki viszont még dobogón sem állt soha, tehát a franciáknak nem jön rosszul egy sokszoros nagydíj-győztes. Ricciardo annyiban biztos jól választott, hogy a Renault, akárhányszor is jelent meg a F1-ben eddig, mindig nyerő autót épített előbb-utóbb. Most csak az a nagy kérdés, hogy ez már esetleg 2019-ben megtörténhet, vagy az „utóbb” tényleg utóbb jön majd…

Ricciardo idén még Red Bull-lal a Renault előtt. De hogyan lesz 2019-ben? 

Lewis Hamilton már nem csak pokoli gyors, de nagyon megbízható is. Annyit ad ki magából és a Mercedesből, amennyit kell. Ez most elég volt a hatodik hungaroringi győzelméhez.

A nagy melegben duplán jól esett a locsolkodás © Méhes K.

Tény, hogy a szombati zápor a kezére játszott, mert addig a szabadedzéseken és a Q1-ben, Q2-ben is erősebb volt a Ferrari. Ám jött az eső, majd távozott, és a végén az állt a pole-ban, aki a felszáradó pályán utoljára tette meg gyors körét – és ez a Hamilton-Bottas páros volt. Ez volt a Ferrari számára első arcul csapás, elvégre azt azért lehet tudni, hogy a magyar pályán előzni nem épp könnyű.

A verseny napja aztán maga lett a pokol. 35 fok, de ez persze nem tántorította el a nézőket attól, hogy ömöljenek a mogyoródi dombokra. Fizikailag lehetett érezni, hogy nagyon sokan vagyunk, mert amikor átsétáltam a SuperGold tribün mögötti részre, ott gyakorlatilag alig lehetett moccanni: nagyon izzadt, ám nagyon jókedvű embertömeg araszolt fel is alá – felteszem, legalábbis az italárusok jó boltot csináltak a hétvégén, mert itt aztán kellett hidratálni. Bezzeg Kiminek elfelejtették betenni a kocsiba a kulacsát, ez is milyen már…

Lehetett itt látni finn Mikulást, valamint felfújható kiwi madárral vonuló új-zélandi drukkert – meg kellett kérdezzem, hogy tényleg csak azért repült-e ide a Föld másik sarkából, hogy Brendon Hartley-nak integessen a tribünről, de megnyugtatott, hogy amúgy is egy közép-európai túrán vesz részt, és ha már errefelé jár, hát kiugrott ide is.

Még Hartley-rajnogóból is jutott, gumi-kiwivel © Méhes K.

  A paddock népén viszont érződött, hogy nem csak a hungaroringi hőség miatt vannak kifacsarva. Az alig valamivel több, mint egy hónap alatt lezavart 5 nagydíj (június 24-július 29 között tartották a francia, osztrák, brit, német és magyar versenyt) mindenkit kikészített, harcedzett ismerőseim mondák szemüket forgatva, hogy csak legyen vége a futamnak, és eltűnhessenek kicsit pihenni – noha még jön a teszt is!

Ezzel együtt azt érzékelem, és nem csak idén, hanem már néhány éve, hogy a Magyar Nagydíj nagy kedvenc lett. Míg korábban sok volt a sirám, hogy Hungaroring vacak, keskeny, poros, túl kanyargós, nem lehet rajta előzni, most már egyre több pilóta állítja, hogy egyik kedvenc pályája, ami igazi kihívást jelent. Például a Toro Rosso-s Pierre Gasly: - Nyertem itt Formula Renault-ban, aztán a GP2-ben is jó eredményeim voltak. Szeretem a pályát, mert nagy technikai felkészültséget igényel, és akkor tudsz rajta gyors lenni, ha eltalálod a jó ritmust!

Gasly sikerének örvend a család © Méhes K.

És be is jött neki, ugyan némiképp szintén az esőnek köszönhetően, de 6. lett az időmérőn és ezt a helyet 70 körön át meg tudta őrizni vasárnap is – tehát tényleg jó volt a ritmusa.

A Liberty Media újításai közül az egyik legtöbb vitát kiváltó intézkedés volt a rajtrács lányok kiűzetése a F1-es Paradicsomból, és jöttek helyettük a gyerekek. Úgyhogy volt is nagy izgalom, amikor az 5-8 éves gyerkőcök csoportja megérkezett, és készültek a pilóta parádéra. Az nem derült ki, mely családok csemetéi részesültek a kegyben, a tüsténkedő szülőket látva kevesen érkeztek a „vidéki Magyarországról”.  A grid girl-ügy atyamestere, Sean Bratches, aki a Liberty Media marketinges főnöke, afféle nyári Mikulásként pátyolgatta a kicsiket, nagy fotózkodásban voltak hosszú percekig.

A Liberty Media marketinges magyfőnőke a rajtrács-gyerekekkel © Méhes K.

Szokás szerint dél körül megjött a külgazdasági és külügyminiszter. Szijjártó Péter röviden tárgyalt Chase Carey-vel, amiről azt lehetett aztán megtudni, hogy a 2019-es futam után tényleg letolják a Hungaroring régi épületeit, és a 2020-as nagydíjra készen áll majd az új paddock. Hát bizony jó lenne, mert a megújult Spielberg vagy Le Castellet után tényleg több mint retro az 1986-ban elkészült házunk és tája – és most a retro nem épp dicsérő minősítés volt.

Megvolt a parádé, jöttek néptáncos lányok és legények, Alonsót megköszöntették 37 szülinapján, Robin Räikkönen újabb diadalmenettel vonult át a motorhome-ból a garázsba.

Alonso 37. születésnapját is a Hungaroringen ünnepelte © Méhes K.

Kezdődhetett a futam. Aminek során nem rágtunk sokat a körmünkből. Egy dolgot lehet megállapítani, amit már fentebb is jeleztem: úgy látom, hogy Lewis Hamilton lassan elér abba a pozícióba, mint valaha Stewart, Lauda vagy Prost. Tökéletesen uralja a versenyt, gyakorlatilag nem hibázik, minden helyzetből kihozza a maximumot. Jó, most kissé egyszerűbb dolga volt, mint Silverstone-ban vagy Hockenheimban, amikor nagy felzárkózások végén lett 2., illetve nyert – itt „csak” végig kellett nyomnia 70 kört. De pontosan ezt tette, minden fakszni és truváj nélkül. Minden előzetes latolgatásban elhangzott, a Mercedes maga sem kertelt, amikor azt jósolták, hogy a Ferrari és Red Bull mellett ezúttal csak a harmadik erő lesznek. Aztán tessék.

Úgy mennek nyári szünetre, hogy a britnek majdnem egy győzelemnyi előnye van pontok terén Vettellel szemben. Bízzunk benne, hogy legalább olyan izgalmas marad a bajnokság, mint eddig volt.

Hamilton első mercedes sikerét is nálunk érte el 2013-ban, ezúttal hatodszor nyert a Hungaroringen © Méhes K.  

Biztosan szép lett volna Lewis Hamiltonnak, ha pole-ból indulva simán nyer a Brit Nagydíjon, de az, hogy az utolsó helyről jött vissza 2-nak, valószínűleg nagyobb teljesítmény volt.

Sebastian Vettel 51. győzelmét aratta a Brit Nagydíjon

Sokszor többet elárul egy pilóta kvalitásairól az, hogy mit csinál, ha bajba kerül vagy – úgy tűnhet – reménytelenül lemarad. A Forma-1 történetében sok olyan eset volt, amikor egy-egy futamon nem is a győztes autózta a legnagyobbat, hanem valaki, aki hátulról nyomult előre. Persze, a győzelem a legnagyobb tett, és e téren is akad egy-két elképesztő teljesítmény. Az 1983-as USA-Nyugat Nagydíjon a 22. helyről indult az a John Watson egy szívómotoros McLarennel, akit majd’ két órával később győztesként intettek le – ez a máig fennálló rekord. De a most főszereplővé, illetve bűnbakká előlépett Kimi Räikkönen sem panaszkodhat, mert ő meg még 2005-ben a Japán Nagydíjon a 17. helyről lódult neki a futamnak, és szintén győztesként ünnepelhetett a végén. Alain Prosttal az történt az 1982-es Dél-Afrikai Nagydíjon, hogy egy defekt miatt kellett feladja a vezető helyet és kereket cserélnie – ami akkoriban egyenlő volt a verseny elbukásával. Ám ő másképp gondolta, és a friss gumikon az utolsó helyről visszatornázta magát az élre, és nyert. Máig legszebb győzelmeként emlegeti ezt az elsőségét.

Mert hát győzött, és erre megy ki a játék.

Máig rekord: 1983-ban Long Beachben John Watson a 22. helyről rajtolva nyert

Hamilton Silverstone-ban nem tudott nyerni, és a már-már szokásos módon eljátszotta a durcás kisfiút. Tény, senki nem örül annak, ha pole-ból elrontja a rajtot, ráadásul a harmadik kanyarban ki is pöccintik a pályáról, hogy sereghatóként iramodjon a többiek után. Ugyanakkor örülhetett annak, hogy nem esett ki, nem sérült meg a Mercedes, és bemutathatott egy olyan felzárkózást, ami tán a futam legemlékezetesebb teljesítménye volt. Ráadásul azért volt némi szerencséje is a két Safety Car-ral, különben nem nagyon moccant volna előrébb a 4. helyről, így pedig 2. lett, ami simán megtörténhetett volna a kipördülése nélkül is, elvégre előre féltek a Ferrari félelmetes rajtjától.

Räikkönen kipördíti Hamiltont a 3. kanyartban - jöhetett a nagy felzárkózás

Kimi nem vacakolt sokat, elismerte, hogy hibázott és jogos volt a 10 mp-es büntetése, ehhez képest ő is odaért a dobogóra. Hamilton mentségére legyen mondva, végül is minden furcsálható tettét megmagyarázta. Azt, hogy először nem ment oda nyilatkozni – arra hivatkozott, hogy teljesen kikészült a 1000%-os teljesítménytől, és szinte levegőért kapkodott, ezért nem tudott nyilatkozni. Akár még hihető is – kérdés, ha nyert volna, akkor is így tett-e volna.

Az, hogy ő is, aztán meg Lauda és később James Allison (ex-Ferrari főkonstruktőr) azzal jöttek, hogy a ferrarisok szánt szándékkal intézik el a Merciseket a rajt után (utalva a Le Castellet-i Vettel-Bottas ütközésre) elég nevetséges és ostoba vádaskodás. Főképp itt, Silverstone-ban, ahol szélvészgyors kanyarok követik egymást, hát semmi garancia nincs arra, hogy egy „taktikai” ütközés nem fordítva sül el, vagy köt ki mindkét kocsi a gumifalban. Hamilton e téren bölcsebb lett egy nappal később, amikor elismerte, hogy az adrenalin hatása alatt mindenki mond néha hülyeségeket, ami aztán megbán. „Semmi bajom nincs Kimivel!”, hangoztatta, és ez így is van jól.

Sok piros ruhás ember között a helyis hős, fáradtan és kissé elkeseredetten

Mindent egybevéve, csak azt akartam leszögezni: a 2018-as Brit Nagydíj olyan volt, amilyennek egy „rendes” F1-es futamnak lennie kell, ahol voltaképp mindenki a maximumot nyújtotta, és még örülhet is az eredményének – kivéve tán szegény Bottast. De majd tán eljön az ő napja is.

Max Verstappen nem fér a bőrébe: két egymást követő futamon is ütközött, előbb Hamiltonnal, aztán Vettellel. Még csak 20 éves, de már több önmérséklet várható tőle. Vagy mégsem?

Sir Jackie Stewart örökérvényű aranyköpése volt, hogy „Ahhoz, hogy elsőként érj célba, előbb célba kell érned”. És pontosan ez az, amit a szupertehetséges, ám forrófejű ifjaknak meg kell tanulniuk.

Mellesleg, nem volt ez másképp a korábbi nagyokkal sem. Niki Lauda annak idején számos olyan balesetet hozott össze, amik még nem a „Komputer”-t sejttették. Még első ferraris évében, 1974-ben is vétett pár olyan hibát, ami akkor a bajnoki címébe került: a nürburgringi ütközése, az angliai defektje. De hány éves is volt akkor? Már 25.

Niki Lauda roncs BRM-je az 1973-as Német Nagadíjon - csuklótörés lett a vége

Ugyanígy volt Alain Prosttal. A francia simán bajnok lehetett volna a Renault-val 1981 és 1983 között bármelyik szezonban, azonban nem csak a turbómotor rakoncátlankodása húzta keresztül a számításait, de ő maga is vétett jó pár hibát. Az 1982-es Monacói Nagydíjon a szemerkélő esőben vesztette el uralmát a kocsija fölött, majd 1983-ban a Holland Nagydíjon kilökte fő ellenfelét, Nelson Piquet-t, de az ő autója is tönkre ment. 

Vagy ott van a félisten Senna. Amikor 1984-ben a Tolemannel betoppant a Forma-1-be, egy percig sem volt kétséges, hogy a jövő világbajnoka, de a kezdeti botlásokat ő sem kerülhette el. Az Európa Nagydíjon a fél mezőnyt magával rántotta a homokágyba, Keke Rosberg meg is jegyezte, hogy így nem fogja sokra vinni… Ez mondjuk, nem jött be neki – noha, Senna három bajnoki címe ellenére a későbbiekben is több kisebb-nagyobb ütközésbe keveredett, amik közül néhány máig vita tárgya.

Schumacherről is nem beszélve: két bajnoki címet is ütközéssel döntött el. 1994-ben a maga javára, amikor az előző Damon Hillba hajtott bele, majd 1997-ben majdnem ugyanígy tett Jacques Villeneuve-vel. Az első esetben Schumi lett a bajnok, másodjára vesztett – és évekig el kellett viselnie főképp a brit sajtó és közönség szapulását.

A maiak közül Hamilton parádés kezdést produkált, nem is nagyon hibázott, inkább a csapata, a McLaren, ezért nem nyert rögtön az első szezonjában 2007-ben. De aztán 2008-ban ez is összejött. Ami nem jelenti azt, hogy Hamilton ne hibázna, csakhogy neki már nincs mit nagyon bizonyítania.

Vettel ugyancsak aprított párszor. Még Toro Rossóban a 2007-es Japán Nagydíjon Mark Webber Red Bulljába rongyolt bele, mintegy későbbi kapcsolatuk előképeként. De már a bajnoki címért küzdött 2010-ben, amikor Jenson Button McLarenjét szaggatta szét oldalról egy félresikerült manőver során Spában. Ő akkor már 23 éves volt.

Egyszóval, ha a fentiek fényében nézzük, a még mindig csak 20 esztendős Max Verstappen viselkedésében nincs semmi különös. Az már más kérdés, hogy az a fiatalember, aki legelső Red Bull-os futamát még 18 évesen rögvest megnyerte (2016 Spanyol Nagydíj), és 2017-ben is elképesztő versenyeket futott, nyert is kettőt, idén mintha nem találná a helyét. Illetve, amit csak picit lehet a fejére olvasni: nagyon akar. Dr. Marko ráadásul még tüzelte is a bahreini karambolja után, mondván, ezt szereti Maxban, hogy nincs a számára lehetetlen, száguld tűzön-vízen át.

Ráadásul, amíg Ricciardo megnyeri futamot, olyan nagyon nem is fognak szomorkodni Christian Hornerék, csak Verstappennek lesz kevesebb pontja, mint amennyi lehetne. Ám mivel nem egy Maldonado-típusú fiatalemberről van szó, szinte biztos, hogy egykettőre be fog nőni a feje lágya.