f1classic

Biztosan szép lett volna Lewis Hamiltonnak, ha pole-ból indulva simán nyer a Brit Nagydíjon, de az, hogy az utolsó helyről jött vissza 2-nak, valószínűleg nagyobb teljesítmény volt.

Sebastian Vettel 51. győzelmét aratta a Brit Nagydíjon

Sokszor többet elárul egy pilóta kvalitásairól az, hogy mit csinál, ha bajba kerül vagy – úgy tűnhet – reménytelenül lemarad. A Forma-1 történetében sok olyan eset volt, amikor egy-egy futamon nem is a győztes autózta a legnagyobbat, hanem valaki, aki hátulról nyomult előre. Persze, a győzelem a legnagyobb tett, és e téren is akad egy-két elképesztő teljesítmény. Az 1983-as USA-Nyugat Nagydíjon a 22. helyről indult az a John Watson egy szívómotoros McLarennel, akit majd’ két órával később győztesként intettek le – ez a máig fennálló rekord. De a most főszereplővé, illetve bűnbakká előlépett Kimi Räikkönen sem panaszkodhat, mert ő meg még 2005-ben a Japán Nagydíjon a 17. helyről lódult neki a futamnak, és szintén győztesként ünnepelhetett a végén. Alain Prosttal az történt az 1982-es Dél-Afrikai Nagydíjon, hogy egy defekt miatt kellett feladja a vezető helyet és kereket cserélnie – ami akkoriban egyenlő volt a verseny elbukásával. Ám ő másképp gondolta, és a friss gumikon az utolsó helyről visszatornázta magát az élre, és nyert. Máig legszebb győzelmeként emlegeti ezt az elsőségét.

Mert hát győzött, és erre megy ki a játék.

Máig rekord: 1983-ban Long Beachben John Watson a 22. helyről rajtolva nyert

Hamilton Silverstone-ban nem tudott nyerni, és a már-már szokásos módon eljátszotta a durcás kisfiút. Tény, senki nem örül annak, ha pole-ból elrontja a rajtot, ráadásul a harmadik kanyarban ki is pöccintik a pályáról, hogy sereghatóként iramodjon a többiek után. Ugyanakkor örülhetett annak, hogy nem esett ki, nem sérült meg a Mercedes, és bemutathatott egy olyan felzárkózást, ami tán a futam legemlékezetesebb teljesítménye volt. Ráadásul azért volt némi szerencséje is a két Safety Car-ral, különben nem nagyon moccant volna előrébb a 4. helyről, így pedig 2. lett, ami simán megtörténhetett volna a kipördülése nélkül is, elvégre előre féltek a Ferrari félelmetes rajtjától.

Räikkönen kipördíti Hamiltont a 3. kanyartban - jöhetett a nagy felzárkózás

Kimi nem vacakolt sokat, elismerte, hogy hibázott és jogos volt a 10 mp-es büntetése, ehhez képest ő is odaért a dobogóra. Hamilton mentségére legyen mondva, végül is minden furcsálható tettét megmagyarázta. Azt, hogy először nem ment oda nyilatkozni – arra hivatkozott, hogy teljesen kikészült a 1000%-os teljesítménytől, és szinte levegőért kapkodott, ezért nem tudott nyilatkozni. Akár még hihető is – kérdés, ha nyert volna, akkor is így tett-e volna.

Az, hogy ő is, aztán meg Lauda és később James Allison (ex-Ferrari főkonstruktőr) azzal jöttek, hogy a ferrarisok szánt szándékkal intézik el a Merciseket a rajt után (utalva a Le Castellet-i Vettel-Bottas ütközésre) elég nevetséges és ostoba vádaskodás. Főképp itt, Silverstone-ban, ahol szélvészgyors kanyarok követik egymást, hát semmi garancia nincs arra, hogy egy „taktikai” ütközés nem fordítva sül el, vagy köt ki mindkét kocsi a gumifalban. Hamilton e téren bölcsebb lett egy nappal később, amikor elismerte, hogy az adrenalin hatása alatt mindenki mond néha hülyeségeket, ami aztán megbán. „Semmi bajom nincs Kimivel!”, hangoztatta, és ez így is van jól.

Sok piros ruhás ember között a helyis hős, fáradtan és kissé elkeseredetten

Mindent egybevéve, csak azt akartam leszögezni: a 2018-as Brit Nagydíj olyan volt, amilyennek egy „rendes” F1-es futamnak lennie kell, ahol voltaképp mindenki a maximumot nyújtotta, és még örülhet is az eredményének – kivéve tán szegény Bottast. De majd tán eljön az ő napja is.

Jubileumi az idei F1-es Brit Nagydíj, ugyanis 1948-ban rendeztek itt első ízben futamot, már az új formula kiírása alapján. Aztán 1950-ben az első hivatalos Forma-1-es világbajnoki versenyre is itt került sor május 13-án.

Home of the British Motorsport – hirdeti Silverstone szlogenje, amivel annak ellenére nehéz lenne vitatkozni, hogy nyilván 1948 előtt is voltak (Brooklandsben és Donningtonban), ám a F1 létrejötte óta valóban a northamtoni pályán rendezték a legtöbbször a Brit Nagydíjat.

A volt Royal Air Force reptéren egyébként a legelső évben, vagyis 1948-ban még úgy tudtak versenyezni, hogy a Hadügyminisztérium külön engedélyére volt hozzá szükség, mivel három évvel a II. Világháború után még aktívan használták harci repülőtérként is.

Az első versenyen ezt a furcsa pályavariációt használták 1948-ban

Ezen az októberi napon szép mezőny gyűlt össze, Maseratik, Talbot-k, ERA-k (English Racing Automobiles) és egy Alfa Romeo képviseletével, majd ahogy az a leendő F1-es bajnokság első éveiben is jellemző volt, az olasz autók taroltak. A pole-t Louis Chiron még egy Talbot-val szerezte meg, de az első két helyen Luigi Villoresi és Alberto Ascari már Maseratival végzett, igaz, hogy a hazaiak örömére egy ERA végzett 3-ként, egy bizonyos Bob Gerarddal a kormányánál. Tipikusan vegyes mezőny volt ez: sok, már a háború előtt is vitézkedő pilótával, mint maga Chiron vagy Villoresi, azt Graffenried, Étancelin vagy Bira herceg, de már itt voltak a jelen és jövő nagyságai: elsősorban Ascari, de Salvadori és Parnell is.

A legelső Forma-1-es futam: Farina nyeri egy Alfa Romeóval

Aztán jött a Forma-1 történetének nyitófutama VI. György király jelenlétében – és Silverstone annak ellenére máig megmaradt a versenynaptárban, hogy az 1960-as, 1970-es években Brands Hatch-csel kellett osztoznia a futamon, majd Bernie Ecclestone angol létére azzal fenyegette a pálya tulajdonosait a 2000-es évek elejétől fogva, ha nem modernizálnak, nem fejlesztik a pálya környéki infrastruktúrát, elbúcsúzhatnak a Grand Prix-től.

Lényeg a lényeg, hogy Silverstone megérte a 70. születésnapját. Ha visszatekintünk az itteni nagy F1-es futamokra, és végén kezdjük, egy név ugrik a szemünk elé: Lewis Hamiltoné. A négyszeres nyert az utóbbi 4 évben, plusz 2008-ban is, vagyis ötszörös győztes – de ezzel nem egyedül csúcstartó, mivel Alain Prost is ugyanannyiszor nyert itt 1983 ás 1993 között.

Érdekes egyébként, hogy a hazai pilóták milyen jól teljesítettek a pályán: Jim Clark és Nigel Mansell 3-szor, Jackie Stewart és David Coulthard 2-szer, Peter Collins, James Hunt, John Watson, Damon Hill és Johnny Herbert pedig 1-1-szer nyert itt, no meg Hamilton, mint mondtuk, 5-ször.

Floiran Gonzalezt éltetik, akik először nyert F1 nagydíjon egy Ferrarival

Történelmi futam volt rögtön a második hivatalos F1-es Grand Prix 1951-ben, ugyanis a Scuderia Ferrari itt szerezte meg első győzelmét az argentin Froilan Gonzalezzel a volán mögött, és különös módon a Pampák Bikája ismételni is tudott, mivel az 1954-es futamon is ő lett az első. Enzo Ferrari ekkor, az első siker hírére mondta, hogy „Most öltem meg az anyámat”, amivel az Alfák legyőzésére célzott. De itt nyert először Frank Williams is 1979-ben, tíz évnyu küszködés után érve révbe, a veterán Clay Regazzoninak köszönhetően. Ahogy mesélte:

- Aznap, amikor már elcsöndesedett a paddock, csak ültünk a tábori székeken egy kis pezsgő mellett, néztük a naplamentét és nem akaródzott ott hagyni a pályát, ennek feledhetetlen napnak a helyszínét!

Clay Regazzoni megszerzi a Williams első győzelmét 1979-ben

Különös véleltlen, hogy 1997-ben a csapat ugyanitt ünneplehette a 100. GP-sikerét (Jacques Villeneuve nyert) - elképzelhető, milyen érzésekkel készülődnek idén a Brit Nagydíjra...

Silverstone másik érdekessége, hogy az évtizedek során lassan a F1 „Szilikon-völgyévé” nőtte ki a magát. A pálya közvetlen szomszédságában van a brit csapatok fellegvára, de még a papíron nem angol istállók (Red Bull, Mercedes) is székelnek voltaképp, az osztrákok Milton Keynes-ben, a Mercedes pedig Brackley-ben. De a pályához legközelebb a volt Jordan, ma Force India lakik, konkrétan a főbejárattal szemben, a címük is ez: Silverstone. A szomszédságban van a Renault angliai bázisa Enstone-ban, és igazából nincs messze a Williams sem Grove-ban.

Egyszóval, 70 év az 70 év – komoly múlt, van mire emlékezni, és persze bizakodni, hogy még sokáig tart.

Lewis Hamilton ötszörös Brit Nagydíj-győztes - 2018-ban jön a hatodik?