f1classic

Enzo Ferrari számára a monzai Olasz Nagydíj bizonyos értelemben fontosabb volt, mint a világbajnoki cím.

Piero Ferrari, aki először az 1961-es futamon volt jelen, így mesélte nekem: - Apám mindig azt kérte a csapattól, a mérnököktől és persze a pilótáktól: a legjobb autót, a legjobb motort vigyétek, és a legjobb teljesítményt nyújtsátok a rajongóknak!

Maga Enzo, aki amúgy sosem bújt elő maranellói sasfészkéből, a szombati edzésre mindig ellátogatott Monzába. Itt aztán, mint a F1 pápája megtartotta a maga kis audenciáit, de magát a versenyt természetesen már otthon követte figyelemmel, az 1950-es évek végétől televízión.

Enzo Ferrari szombati inspekciója Monzában, 1961-ben

Az biztos, hogy a csapatok közül a legtöbbször a Ferrari nyert Monzában, összesen 19-szer, majd jön a McLaren 12 győzelemmel és Mercedes 10-zel – köztük az utóbbi négy évvel, vagyis 2014-2017 között csak az Ezüstnyilak nyertek, míg a Ferrari utoljára 2010-ben, még Feranando Alonsóval…

Ami a múltat illeti, Monza a sok siker mellett tragédiákat is hozott. Míg Alberto Ascari a Forma-1-ben 1951/52-ben diadalmaskodott, három évvel később egy sportkocsi kipróbálása közben, (orrtöréssel és agyrázkódással járó) monacói balesete után három nappal, azon a helyen lelte a halálát, amit sok-sok éve Variante Ascari néven emlegetnek…

Philip Hill 1960-ban nyert Monzában, és ez volt utolsó GP-siker a sportág történetében, amit orrmotoros autóval értek el. Egy évvel később Hill ugyanitt világbajnok lett – de tragikus körülmények között. Csapattársa, Wolfgang von Trips volt a legádázabb ellenfele, és kettejük közül kellett kikerüljön az 1961-es világbajnok. Von Trips a verseny 2. körében karambolozott a Parabolica-kanyar előtt, és 13 (többségében svájci) nézőt rántott magával a halálba. Hill megint nyert, és ő lett a bajnok…

Von Trips balesetének helyszíne - a pilóta és 13 néző halt meg aznap

Majdnem egy évtizeddel később, 1970-ben a szombati edzésnapon halt meg Jochen Rindt (Lotus) egy fékhiába miatt – ugyanott, ahol von Trips is. Másnap viszont új győztest avattak, Clay Regazzoni a Ferrarival mindössze élete 5. versenyén nyerni tudott, míg szegény Rindt holtában „versenyzett” tovább a másik ferrarissal, Jacky Ickx-szel.

Regazzoni 1975-ben megismételte sikerét, csak akkor még tetézte az olaszok örömét, hogy a futamon 3. helyen célba érő Niki Lauda 11 év után visszahódította a világelsőséget Maranellónak.

Volt minek örülni 1975-ben: Regazzoni (jobbról) nyert, Lauda pedig világbajnok lett

1979-ben Jody Scheckter biztosította be Monzában a bajnoki címét egy győzelemmel – ám a következő sikerre 1988-ig kellett várni. Abban az évben a 16 futamból 15-öt a McLaren-Hondák nyertek, és Monzában sem volt sok esélye a Ferrarinak. Ám Alain Prost gépe kivételesen felmondta a szolgálatot, míg a versenyben vezető Ayrton Senna bemutatta egyik, rá néha oly jellemző, türelmetlen manőverét: ott és akkor akarta lekörözni Jean-Louis Schlessert, amikor nem lehetett. A McLaren kipördült, fennakadt a rázószegélyen, és ezzel a Berger-Alboreto páros állt az élre, majd nyert is. Mindenki egy véleményen volt: a három hete elhunyt Enzo Ferrari intézte „odafent”.

Alboreto (balról) és Berger az 1988-as Olasz Nagydíj dobogóján

A Schumacher-korszakban 1996-2006 között összesen 7 monzai sikerül született, noha kettőt Barrichello neve mellé könyveltek el.

Fernando Alonso pedig, aki 2010-ben érkezett a Ferrarihoz, Monzában is győzni tudott – csak a vb-cím nem jött neki össze vörös színben.

2018 lehet a fordulópont? Kimi Räikkönen pole-ja és a teljes Ferrari-első rajtsor e tekintetben sokat ígérő!

Utóirat, vasárnap este: egyelőre nem úgy fest a dolog...

Räikkönen idei első pole-ját épp Monzában szerezte meg

Bár a bécsi Allgemeines Krankenhaus sikeres műtétről adott ki kommünikét, továbbra is „kritikusként” jellemzik Niki Lauda állapotát tüdő-transzplantációja után. A 69 éves osztrák F1-es ikon nyári náthát kapott három hete, de a kór a tüdejét is megtámadta.

Niki Lauda három világbajnoki címet szerzett - 1976-ban kis híján az életét adta a F1-ért

Lauda 1971-ben indult Forma-1-es karrierje a sikerek mellett nem nélkülözte a különböző baleseteket sem. 1973-ban, még a BRM csapat színeiben, a Német Nagydíjon egy karambolban a jobb kezét tört, ezért az osztrák futamon, hazájában rajthoz sem tudott állni.

Immár ferraris világbajnoki címvédőként 1976 tavaszán történt vele egy különös baleset: a Salzburg melletti Hofon épült házának kertjében felborult egy kistraktorral: több bordája is eltörött. Ekkor került kapcsolatba az osztrák sí-válogatott csodadoktorával, Willi Dungllel, aki úgy-ahogy versenyképes állapotba hozta. Lauda el is indult a Spanyol Nagydíjon, ahol heroikusan tartotta magát és végül a 2. helyen ért célba.

Lauda traktor-balesete után a Spanyol Nagydíjon

Ám mindez laza előjáték volt ahhoz képest, ami három hónappal később, 1976 augusztus 1-én várt rá. A bajnokságot toronymagasan vezető osztrák a Német Nagydíj 2. körében, egy kerékcserét követően máig tisztázatlan okok miatt elvesztette uralmát a 22,7 kilométer hosszú pálya Bergwerg (10,5 km) kanyarjában, és a sziklafalnak csapódott Ferrarijával. A drótháló letépte Lauda sisakját, majd a pályára visszasodródó kocsi lángba borult. Negyvenhat másodpercig ült a 800 fokos pokolban, mígnem kollégái, Arturo Merzario, Guy Edwards és Bret Lunger kihúzták a roncsból. Különös módon súlyos törései nem voltak, égési sérülése sem lett volna halálos, ám a hosszú idő alatt belélegzett benzingőz és a lángoló anyagok toxikus gázai miatt főképp a tüdeje roncsolódott, emiatt került életveszélybe. A mannheimi klinikán, ahol a Peter professzor vezette team próbálta megmenteni, egy óvatlan pillanatban egy pap még az utolsó kenetet is feladta az agonizáló bajnoknak. Igazából ez az aktus döntő szereppel bírt, mert a magatehetetlen Niki olyan mérges lett a papra, hogy akkor határozta el végleg: azért sem hal meg! A baleset után 42 nappal pedig ott volt az Olasz Nagydíjon Monzában, és 4. lett.

Lauda Monzában, 42 nappal a nürburgringi dráma után

1976-ban végül egyetlen ponttal elbukta a vb-címet James Hunt ellenében, ám 1977-ben ismét világelső lett. Úgy, hogy például a Spanyol Nagydíjon el sem indult, mert a vasárnap délelőtti bemelegítésen egy bukkanón ugratva elmozdult egyik korábban törött bordája, ami kibírhatatlan fájdalmat okozott.

Lauda 1979 végén váratlanul visszavonult, de 1982-ben visszatért, és 1984-ben harmadszor is világbajnok lett a McLarennel. Utolsó szezonjában, 1985-ben is akadt még egy kis probléma, amikor egy enyhébb ütközéskor a csuklója sérült meg, így a Brands Hatch-ben rendezett Európai Nagydíjat ki kellett hagyja – majd két futammal később végleg visszavonult.

Lauda 1985 végén akasztotta szögre a sisakját végleg

Az azóta eltelt 33 évben többször is kellett apróbb plasztikai műtéteket végrehajtani megégett fején, fülén és szemén. De ennél súlyosabb ügy volt a két vese-transzplantációja: 1997-ben öccsétől, Floriantól, majd 2005-ben leendő második feleségétől Birgittől kapott egy-egy új vesét.

A mostani, még júliusban kezdődő betegsége, ami végül a tüdőátültetéshez vezetett, a műtétet végző dr. Walter Klepetko sebész szerint nem az 1976-os nürburgringi tűzbalesete kései hatása.

Birgit, Lauda második felesége, aki nem csak egy ikerpárral, de előtte még egy vesével is megajándékozta...

A Ferrari egyetlen csapatként részt vett az eddigi összes, 1950-től megrendezett Formula-1 világbajnokságon. Nézzük, mit hozott a konyhára, ha megnyerték az évad első versenyét – 2018-cal együtt összesen 15-ször?

Sebastian Vettel 2017 után ismét győzelemmel kezdte az új évadot

Részükről a sorozat 1952-ben kezdődött, amikor egyébként Alberto Ascari volt az abszolút sztár, ám abban az évben az első, nevezetesen Svájci Nagydíjat nem ő, hanem csapattársa, ősz haja miatt Ezüst Rókának becézett Piero Taruffi nyerte – ám az év végén már Ascari diadalmaskodott. 1953-ban ezt folytatta, és az évadnyitó az övé volt Argentínában.

Alberto Ascari, a Ferrari első világbajnoka 1953-ban az új szezonban győzelemmel kezdte a címvédést az Argentín Nagydíjon

Három évvel később, 1956-ban szintén a dél-amerikai országban indult a bajnokság, ahol a frissen szerződtetett, már háromszoros legenda, Juan Manuel Fangio lett az 1., igaz, az akkori szabályok miatt még megengedett autócsere miatt Luigi Musso is győztesnek számít, mivel Fangio az ő kocsijába ült át. Mindegy, az év végén a Maestro világbajnok lett negyedszer is, és rögvest távozott Maranellóból.

Ezután azonban egy jókora ugrás következik: bár a Ferrari nyert közben vb-címeket (1958, 1961, 1964), az első futamokon sosem volt sikeres. Nem úgy, mint 1971-ben, amikor a Dél-afrikai Nagydíjon az amerikai Mario Andretti haladt át elsőként a célvonalon. Más kérdés, hogy Mariónak ez maradt az egyetlen ferraris sikere, és a Scuderia sem szerepelt túl fényesen ebben az évben – sem a következő pár szezonban.

Mario Andretti egyszer nyert csak Ferrarival, méghozzá az 1971-es évadnytón, a Dél-afrikai Nagydíjon

Niki Laudáig kellett várni az újabb vb-címig, és Niki az első, 1975-ös bajnoksága után, 1976-ban is rögvest megadta az alaphangot: a Brazil Nagydíjon fölényesen nyert. Nagyon úgy nézett ki, hogy simán megvédi a címét, de aztán jött a nürburgringi balesete és a McLarenben James Hunt…

A Ferrari-rajongók mindig lelkesen várták az új és új szezon első futamát, de megint jó hosszan kellett ácsingózniuk. És a siker pont akkor jött, amikor senki sem várta: 1989-ben a friss szerzemény, Nigel Mansell, annak ellenére, hogy az új gép a teszteken sose ment 30 körnél többet műszaki hibák nélkül, az azóta az olimpia miatt ledózerolt riói pályán győzni tudott.

Jött, látott, győzött: Nigel Mansell első ferraris versenyén rögtön nyerni tudott az 1989-es Brazil Nagydíjon

Aztán újabb egy évtized kellett egy efféle sikerhez. 1999-ben, már Melbourne-ben – mintha csak az egész szezon előképe lenne – Eddie Irvine nyert nagy meglepetésre (első sikere volt), aki aztán Schumacher silverstone-i lábtörése után kis híján világbajnok lett.

Ám valójában csak Schumi lett világbajnok, még hozzá zsinórban ötször, amit négy ízben is melbourne-i győzelemmel alapozott meg: 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben és 2004-ben is jól indult és végződött a szezon a Ferrari számára.

Michael Schumacher 2000-ben győzelemmel kezdett Melbourne-ben, majd ugyanígy nyert még 2001-ben, 2002-ben és 2004-ben is

Utódja, Kimi Räikkönen 2007-ben szintén végbe tudta vinni azt a fegyvertényt, hogy első ferraris versenyén nyerjen – majd az év végén elhódította a bajnoki címet is. Ez azóta sem sikerült a Scuderiának, tehát hiába nyerték meg az első futamot 2010-ben Alonsóval (aki szintén az első maranellói futamán lett 1. Bahreinben), majd tavaly Vettellel, a jó kezdet nem eredményezett végül bajnokságot.

Nos, 2018-ban újra neki lehet futni – az első lépés már megtörtént az Ausztrál Nagydíjon, Vettel győzelmének köszönhetően.

A Vettel-ujj a 2017-es idénynyitón szerzett elsőség után

Ferrari sikerek az évad első futamán:  

1952 Svájci Nagydíj – Taruffi; világbajnok: Ascari
1953 Argentin Nagydíj - Ascari; világbajnok: Ascari
1956 Argentin Nagydíj - Fangio / Musso; világbajnok: Fangio
1971 Dél-afrikai Nagydíj - Andretti
1976 Brazil Nagydíj - Lauda
1989 Brazil Nagydíj – Mansell

1999 Ausztrál Nagydíj - Irvine
2000 Ausztrál Nagydíj - Schumacher; világbajnok: Schumacher
2001 Ausztrál Nagydíj - Schumacher; világbajnok: Schumacher
2002 Ausztrál Nagydíj - Schumacher; világbajnok: Schumacher
2004 Ausztrál Nagydíj - Schumacher; világbajnok: Schumacher
2007 Ausztrál Nagydíj - Räikkönen; világbajnok: Räikkönen
2010 Bahrein Nagydíj - Alonso
2017 Ausztrál Nagydíj – Vettel

2018 Ausztrál Nagydíj - Vettel