f1classic

Az osztrákoknak kitüntetett helyük van a Forma-1 történetében, ez tény. De vajon hogy szerepeltek a pilóták és a csapatok a korábbi hazai versenyeken, aminek csúcspontja Max Verstappen győzelme volt a 2018-as Osztrák Nagydíjon?

Mateschitz, Horner, Marko és Verstappen diadalmámorban

Az első futamra még a zeltwegi reptéren kerül sor 1964-ben, de már ezen is volt helyi résztvevő: az első szezonját teljesítő Jochen Rindt egy Brabhammel a 13. indulva aztán kiesett az 58. körben.

A folytatásra hat évet kellett várni, akkorra készült el a szupergyors Österreichring, ahol Rindt már főszerepet játszott. 1970-et írtunk, és legendássá lett Lotus 72-essel Rindt addigra már zsinórban háromszor nyert (korábban még a régi, Lotus 49-cel Monacóban is győzött), és meggyőző fölénnyel vezette a bajnokságot. Ennél jobb reklám nem kellett az új pályának és futamnak, ráadásul a közeli Grazban felnőtt (amúgy német) Rindt a pole-t is megszerezte. A nagy örömünnepből azonban nem lett semmi, mivel a Lotusban dübörgő Cosworth motor már a 6. körben megadta magát – Rindt pedig három héttel később szörnyethalt Monzában.

Jochen Rindt Zeltwegen, 1970-ben - kiesett, majd három hét múlva meghalt

Sokat nem kellett várni az utánpótlásra: már a következő évben két osztrák ifjonc is ott volt a rajtrácson: Helmut Marko a 16., Niki Lauda pedig 23. helyről indulhatott, de csak Marko ért célba, a 11. helyen. Ma, 47 évvel később a Red Bull és a Mercedes irányítói – és ezúttal is Marko örülhetett jobban.

De közben azért történt egy s más.

Többek között az, hogy Marko már az 1972-es Osztrák Nagydíjon sem lehetett ott, mert öt héttel korábban, a Francia Nagydíjon egy kő, ami Ronnie Peterson Lotusának kereke alól vágódott ki, bezúzta a sisakrostélyát, és a bal szemére megvakult.

Lauda és Marko pályafutásuk kezdetén, 1972-ben...

...és bő negyven évvel később © Méhes K.

Lauda maradt a nagy reménység, ám a hazai versenyén rendre peche volt, hiába, hogy – immár a Ferrari színeiben – 1974-ben és 1975-ben is az élről indulhatott. Egészen 1984-ig kellett várni arra a derék osztrák rajongóknak, hogy végre hazai győzelem szülessen. Lauda 1979-es első visszavonulása után 1982-ben tért vissza, és a McLarennel 1984-ben ádáz csatát vívott csapattársával, Alain Prosttal a bajnoki címért. Az Österreichringen a 4. helyről rajtolt, és ravasz öreg rókához méltóan kivárt. Prost a Rindt-kanyarban kicsúszott egy olajfolton, míg Niki a kerékcserék után az élen találta magát, Nelson Piquet előtt. Ekkor jött a baj: a McLaren váltója rakoncátlankodni kezdett, jócskán vissza kellett vennie a száguldásból. Piquet, aki 1979-ben Niki csapattársa volt a Brabhamnél és sokat tanult tőle, így gondolkodott: visszavett, kíméli a kocsit, felesleges kergetnem, mert újból rákapcsolna, és a McLaren TAG úgyis jobb, mint a Brabham-BMW. Ez volt Lauda mázlija, mert valójában nem tudott volna mit kezdeni Piquet-vel, ha támadott volna! Így született meg az első hazai győzelem, ráadásul ugyanezen a versenyen a következő generáció két képviselője is ott volt már, minta csak átvennék a stafétabotot.

Lauda debütálása után 13 évvel, 1984-ben tudta megnyerni hazája nagydíját

Gerhard Berger egy ATS-szel, Jo Gartner pedig egy Osellában debütált. Más kérdés, hogy szegény Gartner két év múlva Le Mans-ban meghalt, Berger pedig a következő három évben nem tudott közel kerülni a győzelemhez, noha ’86-ban a 2. helyről rajtolt. Aztán pedig 10 év szünet következett az Osztrák Nagydíj történetében, és amikor 1997-ben megint lett futam Stájerországban, Berger már az utolsó évét húzta, felettébb szerény teljesítményt nyújtva. Berger utódja, Alexander Wurz, aki ma az ORF csatorna szakkommentátora, végképp nem került olyan helyzetbe, hogy nyerjen – sem otthon, sem másutt…

Berger az 1997-es Osztrák Nagydíjon, egyben visszavonulása évében © Méhes K.

2003 után megint 11 évet kellett várni rá, hogy – köszönhetően Dietrich Mateschitznek Red Bull-főnöknek – ismét legyen verseny, immár a Red Bull Ringen. És immár a Red Bull Racing részvételével, ami akkorra már négyszeres bajnokcsapat volt, dr. Helmut Marko főtanácsadó bábáskodása mellett.

Ám 2014-ben kezdődött a Mercedes szárnyalása is, és egészen az idei futamig csak az Ezüstnyilak nyertek a Red Bull Ringen, ami az osztrákoknak azért nem fájt annyira, mert Mercit is két honfitársuk, Toto Wolff és Niki Lauda irányítja. Erre mondhatjuk, hogy így könnyű…

Dietrich Mateschitz - amikor 2014-ben újból lett Osztrák Nagydíj, "Danke, Didi!" feliratok díszlettek még a szalmabálákon is © Méhes K.

Viszont ami idén július 1-én történt, az mégis hab volt a tortán. A két Ezüstnyíl elhullása után Max Verstappen győzött, vagyis egy Red Bull ért fel a csúcsra a Red Bull hazájában. Az egyébként szinte rejtőzködő életet élő Dietrich Mateschitz ez alkalomból szívesen fotózkodott a győztes csapattal, és a kőkemény dr. Marko a szemtanúk szerint titokban elmorzsolt egy könnycseppet a dobogó alatt állva.

Ezek után ki mondaná, hogy a Forma-1 érzelemmentes?

Osztrák legendák egymás között 2014-ben a vadonatúj Red Bull Rinden: Lauda, Berger és Marko © Red Bull

Ha végignézünk a mai F1-en, a britek mellett kétségtelenül egy kis közép-európai országból érkeztek a legnagyobb nevek. Mit tudnak az osztrákok?

Jelenleg, 2018-ban ezek a figurák vannak jelen, úgy, hogy pilótájuk nincs is, mégis meghatározzák a mai Forma-1-et:

Mercedes: Niki Lauda, Toto Wolff

Red Bull: Dietrich Mateschitz, dr. Helmut Marko

Toro Rosso: Franz Tost

Force India: BTW (főszponzor)

Sauber: Josef Loeberer (fizikoterapeuta, aki még Sennát gyúrta)

De persze, ha visszatekintünk talán Jochen Rindttel kell kezdeni (ma, áprilius 18-án lenne 76 éves), aki 1964-ben jelent meg a F1-ben. És ettől fogva az osztrák pilóták voltaképp egymásnak adták a stafétát, elképesztő, felemelő és tragikus történeteket írva a Forma-1 lapjaira.

Rindt sokára, csak az 1969-es szezon legutolsó versenyén nyert először, noha Clark mellett a korszak leggyorsabbjának mondták többnyire. Aztán 1970-ben a csodás Lotus 72-vel zsinórban négy versenyt nyert, ám a Monzában, az Olasz Nagydíj szombati edzésén halálos balesetet szenvedett, minden bizonnyal fékhiba miatt. Máig ő az egyetlen posztumusz bajnok.

Egy évvel később már két újabb osztrák, Helmut Marko és Niki Lauda jelent meg a mezőnyben. Mindkettő nagy tehetségnek számított. Marko karrierje azonban egykettőre véget ért, miután az 1972-es Francia Nagydíjon Ronnie Peterson Lotusából felvágódó kő átlyukasztotta a sisakját és kiverte a szemét. Lauda ezzel szemben 1974-ben a Ferrarihoz került, egy évre rá világbajnok lett, majd 1976. augusztus 1-én kis híján szénné égett a Nürburgringen.

De addigra, sajnos, már meghalt egy másik osztrák ifjonc: Helmuth Koinigg az 1974-es USA Nagydíjon egy Surtees-ben karambolozott, és védőkorlát szó szerint leszakította a fejét…

Lauda csodás módon visszatért, 1977-ben Ferrarival, majd jóval később, immár McLarennel, 1984-ben ismét világbajnok lett.

Ebben az évben újabb osztrákok jelentkeztek: Gerhard Berger, aki 1997-ig nyúló karrierje során 10 futamot nyert, és Jo Gartner, aki viszont – igaz, nem F1-ben – szintén halálos balesetet szenvedett, Le Mans-ban. Berger az 1989-es San Marinói Nagydíjon ugyanott szenvedett balesetet, mint később Senna. Ferrarija kigyulladt, de a hatékony mentésnek köszönhetően csak kisebb sérüléseket szerzett. Bergert saját csapatában, a Benettonnál váltotta Alexander Wurz, aki ugyan már a harmadik futamán 3. lett, de – tán mert semmilyen komolyabb testi bántalom nem érte –, nem is vitte sokra. És hát az 1994-ben az imolai fekete hétvégének is volt egy osztrák áldozata: Roland Ratzenberger, aki Koinigghez hasonlóan mindössze a második versenyén indult volna, de a Simtek első szárnya leszakadt, és a 32 éves salzburgi fiúk az ütközés nyomán szörnyethalt. Egy versennyel később Karl Wendlinger, aki a Sauber csapatnál szerepelt, Monacóban olyan súlyosan karambolozott, hogy több hétig kómában feküdt, és bár felépült, és a F1-be is visszatért, sosem volt többé a régi önmaga. 

Utána pedig már csak olyan gyenge próbálkozások fordultak elő, mint Patrick Friesacher és Christian Klien vitézkedése – emlékszik még rájuk valaki? Talán majd egy-két év múlva újra jönnek az osztrák versenyzői sikerek, ha egy igazán történelmi nevet viselő ifjú pilóta, bizonyos Ferdinand Habsburg elér a F1-ig…

A Lauda-balesetnek csöppet sem mellékszereplőjeként jelent meg a színen Willi Dungl fizikoterapeuta, aki iskolát teremtett. Utódjaként számos osztrák masszőr, erőnléti edző jelent meg a sportágban, mint az említett Loeberer is.

A Red Bull megjelenésével aztán teljesen elosztrákosodott a sportág. 2010-2013 között zsinórban négyszer nyertek bajnokságot Sebastian Vettellel, és övék volt a konstruktőri cím is. És emellett felvásárolták a Minardit, ebből lett a Toro Rosso, ahonnan olyan ifjak nőttek naggyá, mint maga Vettel, Ricciardi, Verstappen vagy Sainz.

Egyszóval osztráknak lenni a Forma-1-ben egyszerre felemelő és kockázatos vállalkozás…