f1classic

Enzo Ferrari számára a monzai Olasz Nagydíj bizonyos értelemben fontosabb volt, mint a világbajnoki cím.

Piero Ferrari, aki először az 1961-es futamon volt jelen, így mesélte nekem: - Apám mindig azt kérte a csapattól, a mérnököktől és persze a pilótáktól: a legjobb autót, a legjobb motort vigyétek, és a legjobb teljesítményt nyújtsátok a rajongóknak!

Maga Enzo, aki amúgy sosem bújt elő maranellói sasfészkéből, a szombati edzésre mindig ellátogatott Monzába. Itt aztán, mint a F1 pápája megtartotta a maga kis audenciáit, de magát a versenyt természetesen már otthon követte figyelemmel, az 1950-es évek végétől televízión.

Enzo Ferrari szombati inspekciója Monzában, 1961-ben

Az biztos, hogy a csapatok közül a legtöbbször a Ferrari nyert Monzában, összesen 19-szer, majd jön a McLaren 12 győzelemmel és Mercedes 10-zel – köztük az utóbbi négy évvel, vagyis 2014-2017 között csak az Ezüstnyilak nyertek, míg a Ferrari utoljára 2010-ben, még Feranando Alonsóval…

Ami a múltat illeti, Monza a sok siker mellett tragédiákat is hozott. Míg Alberto Ascari a Forma-1-ben 1951/52-ben diadalmaskodott, három évvel később egy sportkocsi kipróbálása közben, (orrtöréssel és agyrázkódással járó) monacói balesete után három nappal, azon a helyen lelte a halálát, amit sok-sok éve Variante Ascari néven emlegetnek…

Philip Hill 1960-ban nyert Monzában, és ez volt utolsó GP-siker a sportág történetében, amit orrmotoros autóval értek el. Egy évvel később Hill ugyanitt világbajnok lett – de tragikus körülmények között. Csapattársa, Wolfgang von Trips volt a legádázabb ellenfele, és kettejük közül kellett kikerüljön az 1961-es világbajnok. Von Trips a verseny 2. körében karambolozott a Parabolica-kanyar előtt, és 13 (többségében svájci) nézőt rántott magával a halálba. Hill megint nyert, és ő lett a bajnok…

Von Trips balesetének helyszíne - a pilóta és 13 néző halt meg aznap

Majdnem egy évtizeddel később, 1970-ben a szombati edzésnapon halt meg Jochen Rindt (Lotus) egy fékhiába miatt – ugyanott, ahol von Trips is. Másnap viszont új győztest avattak, Clay Regazzoni a Ferrarival mindössze élete 5. versenyén nyerni tudott, míg szegény Rindt holtában „versenyzett” tovább a másik ferrarissal, Jacky Ickx-szel.

Regazzoni 1975-ben megismételte sikerét, csak akkor még tetézte az olaszok örömét, hogy a futamon 3. helyen célba érő Niki Lauda 11 év után visszahódította a világelsőséget Maranellónak.

Volt minek örülni 1975-ben: Regazzoni (jobbról) nyert, Lauda pedig világbajnok lett

1979-ben Jody Scheckter biztosította be Monzában a bajnoki címét egy győzelemmel – ám a következő sikerre 1988-ig kellett várni. Abban az évben a 16 futamból 15-öt a McLaren-Hondák nyertek, és Monzában sem volt sok esélye a Ferrarinak. Ám Alain Prost gépe kivételesen felmondta a szolgálatot, míg a versenyben vezető Ayrton Senna bemutatta egyik, rá néha oly jellemző, türelmetlen manőverét: ott és akkor akarta lekörözni Jean-Louis Schlessert, amikor nem lehetett. A McLaren kipördült, fennakadt a rázószegélyen, és ezzel a Berger-Alboreto páros állt az élre, majd nyert is. Mindenki egy véleményen volt: a három hete elhunyt Enzo Ferrari intézte „odafent”.

Alboreto (balról) és Berger az 1988-as Olasz Nagydíj dobogóján

A Schumacher-korszakban 1996-2006 között összesen 7 monzai sikerül született, noha kettőt Barrichello neve mellé könyveltek el.

Fernando Alonso pedig, aki 2010-ben érkezett a Ferrarihoz, Monzában is győzni tudott – csak a vb-cím nem jött neki össze vörös színben.

2018 lehet a fordulópont? Kimi Räikkönen pole-ja és a teljes Ferrari-első rajtsor e tekintetben sokat ígérő!

Utóirat, vasárnap este: egyelőre nem úgy fest a dolog...

Räikkönen idei első pole-ját épp Monzában szerezte meg

A Belga Nagydíjon aratott győzelmével Sebastian Vettel már egészen előkelő helyet vívott ki magának a Ferrari-történelemben: 13. maranellói sikerével Schumacher és Lauda mögött már a 3., Alberto Ascarival közösen.

A Ferrari köztudomásúlag az egyetlen csapat, amelyik a Forma-1 kezdete, vagyis 1950 óta részt vesz a sorozatban. Első győzelmét az 1951-es Brit Nagydíjon érte el, az argentin José Froilan Gonzalez révén – Sebastian Vettel 67 évvel később a Scuderia 234. sikerét aratta.

Vettel ezzel személyes karrierje 52. győzelmét aratta, amivel megelőzte Alain Prostot (51), és így csak ketten vannak előtte: Michael Schumacher (91) és idei nagy ellenfele, Lewis Hamilton (67).

A német ugyanígy a 3. a Ferrari házi örökranglistán: ott is, természetesen, Schumacher vezet toronymagasan: 72 győzelmet szerzett vörös színekben – jellemző a 7-szeres bajnok legenda dominanciájára, hogy utána a 2. helyen Niki Lauda áll, ehhez képes szerény, 15 győzelemmel, majd jön Alberto Ascari és immár Vettel 13-13 elsőséggel.

Idei 5. győzelmével összesen már 13-nál tart a német, de maranellói bajnoki címe még nincs 

Ha kicsit megvizsgáljuk, hogy mit tesz az a mágikus 13-as szám, sok érdekességet találunk körülötte.

Alberto Ascari 1950-1953 között versenyzett a Ferrarinál, tehát ugyanúgy 4 évet, mint Vettel. De ő összesen 32 futamon indult, ebből 27-szer Ferrarival – és ebből nyert meg 13-at, tehát majdnem a itteni versenyeinek a felét, ami által 1952/53-ban világbajnok lett. Ha még szigorúbban nézzük: első győzelmét az 1951-es Német Nagydíjon aratta, a 9. bevetését, míg az utolsót, a 13-at az 1953-as Svájci Nagyíjon, a 25. versenyén – vagyis 17 futamból nyerte meg ezt a bizonyos 13-at!

Vettel 2015-ben jött át a Ferrarihoz a Red Bulltól, igaz, már négyszeres bajnokként, 39 futamgyőzelemmel a tarsolyában. Ő már a 2. ferraris versenyén nyert, Malajziában, de ahhoz, hogy a mostani, 13. győzelméhez eljusson, 73 versenyre volt szüksége – két és félszer annyi, mint ahány nagydíjon Ascari összesen elindult (32).

Alberto Ascari elképesztő hatékonysággal versenyzett: 27 ferraris futamán 13-szor nyer

Csak összehasonlítás végett: Niki Lauda 1974-1977 között szintén négy szezonon át volt Enzo Ferrari szolgálatában, és ő is két vb-címmel távozott. Első sikerére az 1974-es Spanyol Nagydíjig kellett várnia, ami a 4. ferrari versenye volt, míg a 13. győzelmét az 1977-es Dél-Afrikai Nagydíjon szerezte, ami számára a 46. futam volt Maranellóban.

Niki Lauda 13- győzelmét utolsó ferrari évében, 1977-ben érte el - ez is kellett második vb-címéhez

Mindez Schumacher esetében úgy nézett ki, hogy a német 1996-ban érkezett a Ferrarihoz kétszeres világelsőként. A Spanyol Nagydíjon már nyert is, ami a 7. versenyen volt, aztán már két év múlva, épp az 1998-as Magyar Nagydíjon megszerezte a 13. sikerét – a 45. ferraris bevetésén.

Schumacher az 1998-as Magyar Nagydíjon nyert 13-szor - aztán meg sem állt 72-ig

Tehát, ha innen nézzük, Vettel lassacskán araszol előre, de biztosan. Aztán hogy a vb-címmel mi lesz, majd meglátjuk.

Amikor Daniel Ricciardo bejelentette, hogy ott hagyja a Red Bullt és átszerződik a Renault-hoz, eléggé hangosan koppantak az állak a földön. Pedig a F1 történetében jó pár alkalommal történt efféle. Hol jól sült el a dolog, hol kevésbé…

Daniel Ricciardo idén Kínában és Monacóban is nyert, mégis a Red Bulltól való távozás mellett döntött

Bő negyven évet ugorjunk vissza az időben. 1975 végén Emerson Fittipaldi, immár kétszeres világbajnok, mindenki megrökönyödésére ott hagyta nyerő csapatát, a McLaren, amivel ’74-ben bajnok lett, majd ’75-ben vb-ezüstérmes. És hová ment? Hát ahhoz a Copersucar csapathoz, ami a bátyja, Wilson menedzselt és a brazil cukoripar támogatott pénzzel. Végzetesen rossz döntésnek bizonyult a honfiúi lelkesedés: Emerson többé sosem nyert versenyt, és öt keserves és szégyenteljes év után 1980-ban visszavonult…

Emerson Fittipaldi 1976-ban ment át a McLarentől hirtelen váltással a Copersucarhoz

Egy évvel később Jody Scheckter hasonló lépésre szánta el magát. Őt a nyerőképes Tyrrelltől szintén egy vadiúj csapathoz, a Wolf Racinghez csábították el. Walter Wolf osztrák származású kanadai milliárdos fejébe vette, hogy összevásárolja az elérhető legjobb szakembereket új istállójához – pilótának Schecktert nyerte meg. Scheckter meg rögvest első versenyüket, az 1977-es Argentin Nagydíjat, úgyhogy ő bizony nagyon szerencsés kézzel választott. A bajnokságban összesen 3 győzelemmel végül 2. lett – ami tényleg nem rossz egy kezdő alakulattól.

Scheckter többek között Monacóban is nyerni tudott az új Wolf csapattal 1977-ben

Ugyanennek az évnek a vége felé Niki Lauda, aki megszerezte a második bajnoki címét a Ferrarinál (Schecktert megelőzve), nem óhajtott tovább sikerei színhelyén, Maranellóban maradni, és elfogadta Bernie Ecclestone ajánlatát, átigazolt a Brabhamhez. Ma Niki már így vélekedik minderről: - Akkor, abban a helyzetben ezt éreztem helyesnek, de visszatekintve természetesen hiba volt, mert a Ferrari sokkal jobb autót épített, mint a Brabham.

Lauda világbajnokként a Brabhammel 1978-ban - messze nem volt olyan sikeres, mint a Ferrarival

Alan Jones, aki 1977-ben meglepetésre megnyerte az Osztrák Nagydíjat egy Shadow-val, ami a középmezőnyhöz tartozott, ám a szezon végén egy még sokkal gyengébb alakulathoz állt át, Frank Williams akkor létrehozott csapatához. Jones és a Williams együtt fejlődtek 1978-tól szinte versenyről versenyre, hogy aztán 1980-ban már világbajnokok legyenek együtt.

Egy kicsit előre haladva: Ayrton Senna 1985-1987 között a Lotus versenyzője volt, ahol évente 2-2 futamot nyert, meg összesen 16 pole-t szerzett, úgyhogy semmi nem szólt amellett, hogy távozzon – de mégis megtette. A Honda-motororral együtt átállt a McLarenhez, ahol már első évében, 1988-ban bajnok lett, amit még két elsőség követett.

Ayrton Senna a Lotust hagyta ott a McLarenért - neki bejött, rögtön bajnok lett 1988-ban

Szemben vele, nagy ellenfele, Nelson Piquet világbajnokként távozott sértődötten a Williamstől, ráadásul Senna helyére, a Lotushoz. És bizony nagyon megjárta, mert nem hogy a bajnokságért nem volt harcban többé, de a Lotusnál még nyernie sem sikerült.

Alain Prost szintén sértődöttségében fordított hátat a McLarennek 1989 végén, és három vb-címmel a tarsolyában a Ferrarihoz menekült, ahol 1990-ben kis híján bajnok lett (jól járt), de 1991-ben meg olyan gyengén szerepeltek, hogy Alain sértő kijelentései miatt maga a Ferrari rakta ki a szűrét még az év vége előtt (rosszul járt).

Michael Schumacher két benettonos bajnokág után hirtelen úgy gondolta, új kihívásra vágyik, és elfogadta a Ferrari invitálását 1996-tól. Bár egészen 2000-ig tartott, míg maranellói színekben is felért a csúcsra, utána meg sem állt 5 bajnokságig, összesen 72 győzelmet szerzett vörös színben.

Schumacher és a Ferrari: korszakot írtak, noha csak az ötödik közös szezonjukban lettek bajnokok

Kissé hülyének nézték Lewis Hamiltont is, amikor 2012-ben a nyerőképes McLarentől egy huszárvágással a még ugyancsak botladozó Mercedes felé vette az irányt. 2013-ban még csak egyszer nyert, épp a Hungaroringen, de 2014-től aztán beindult a mercis gőzhenger, és Hamilton már három bajnoki címnél tart az Ezüstnyilaknál.

És most itt van az újabb világra szóló meglepetés. Ricciardo Red Bull-tanítványként nőtt fel, és kétségtelen, hogy egy jó autóval világbajok lehet belőle. Tény, hogy Max Verstappen mellett úgy érezhette, hogy nem ő az első számú kedvenc, vagyis nem annyira a Red Bulltól akart szabadulni, mint a holland csapattárstól. Szívesen ment volna a Ferrarihoz vagy a Mercedeshez, de mivel mindkét helyen van egy-egy sztárpilóta Vettel és Hamilton személyében, igazából nincs szükség egy Ricciardo féle kaliberre. Nem úgy a Renault-nál, ahol ugyan ott vitézkedik Nico Hülkenberg, aki viszont még dobogón sem állt soha, tehát a franciáknak nem jön rosszul egy sokszoros nagydíj-győztes. Ricciardo annyiban biztos jól választott, hogy a Renault, akárhányszor is jelent meg a F1-ben eddig, mindig nyerő autót épített előbb-utóbb. Most csak az a nagy kérdés, hogy ez már esetleg 2019-ben megtörténhet, vagy az „utóbb” tényleg utóbb jön majd…

Ricciardo idén még Red Bull-lal a Renault előtt. De hogyan lesz 2019-ben? 

Bár a bécsi Allgemeines Krankenhaus sikeres műtétről adott ki kommünikét, továbbra is „kritikusként” jellemzik Niki Lauda állapotát tüdő-transzplantációja után. A 69 éves osztrák F1-es ikon nyári náthát kapott három hete, de a kór a tüdejét is megtámadta.

Niki Lauda három világbajnoki címet szerzett - 1976-ban kis híján az életét adta a F1-ért

Lauda 1971-ben indult Forma-1-es karrierje a sikerek mellett nem nélkülözte a különböző baleseteket sem. 1973-ban, még a BRM csapat színeiben, a Német Nagydíjon egy karambolban a jobb kezét tört, ezért az osztrák futamon, hazájában rajthoz sem tudott állni.

Immár ferraris világbajnoki címvédőként 1976 tavaszán történt vele egy különös baleset: a Salzburg melletti Hofon épült házának kertjében felborult egy kistraktorral: több bordája is eltörött. Ekkor került kapcsolatba az osztrák sí-válogatott csodadoktorával, Willi Dungllel, aki úgy-ahogy versenyképes állapotba hozta. Lauda el is indult a Spanyol Nagydíjon, ahol heroikusan tartotta magát és végül a 2. helyen ért célba.

Lauda traktor-balesete után a Spanyol Nagydíjon

Ám mindez laza előjáték volt ahhoz képest, ami három hónappal később, 1976 augusztus 1-én várt rá. A bajnokságot toronymagasan vezető osztrák a Német Nagydíj 2. körében, egy kerékcserét követően máig tisztázatlan okok miatt elvesztette uralmát a 22,7 kilométer hosszú pálya Bergwerg (10,5 km) kanyarjában, és a sziklafalnak csapódott Ferrarijával. A drótháló letépte Lauda sisakját, majd a pályára visszasodródó kocsi lángba borult. Negyvenhat másodpercig ült a 800 fokos pokolban, mígnem kollégái, Arturo Merzario, Guy Edwards és Bret Lunger kihúzták a roncsból. Különös módon súlyos törései nem voltak, égési sérülése sem lett volna halálos, ám a hosszú idő alatt belélegzett benzingőz és a lángoló anyagok toxikus gázai miatt főképp a tüdeje roncsolódott, emiatt került életveszélybe. A mannheimi klinikán, ahol a Peter professzor vezette team próbálta megmenteni, egy óvatlan pillanatban egy pap még az utolsó kenetet is feladta az agonizáló bajnoknak. Igazából ez az aktus döntő szereppel bírt, mert a magatehetetlen Niki olyan mérges lett a papra, hogy akkor határozta el végleg: azért sem hal meg! A baleset után 42 nappal pedig ott volt az Olasz Nagydíjon Monzában, és 4. lett.

Lauda Monzában, 42 nappal a nürburgringi dráma után

1976-ban végül egyetlen ponttal elbukta a vb-címet James Hunt ellenében, ám 1977-ben ismét világelső lett. Úgy, hogy például a Spanyol Nagydíjon el sem indult, mert a vasárnap délelőtti bemelegítésen egy bukkanón ugratva elmozdult egyik korábban törött bordája, ami kibírhatatlan fájdalmat okozott.

Lauda 1979 végén váratlanul visszavonult, de 1982-ben visszatért, és 1984-ben harmadszor is világbajnok lett a McLarennel. Utolsó szezonjában, 1985-ben is akadt még egy kis probléma, amikor egy enyhébb ütközéskor a csuklója sérült meg, így a Brands Hatch-ben rendezett Európai Nagydíjat ki kellett hagyja – majd két futammal később végleg visszavonult.

Lauda 1985 végén akasztotta szögre a sisakját végleg

Az azóta eltelt 33 évben többször is kellett apróbb plasztikai műtéteket végrehajtani megégett fején, fülén és szemén. De ennél súlyosabb ügy volt a két vese-transzplantációja: 1997-ben öccsétől, Floriantól, majd 2005-ben leendő második feleségétől Birgittől kapott egy-egy új vesét.

A mostani, még júliusban kezdődő betegsége, ami végül a tüdőátültetéshez vezetett, a műtétet végző dr. Walter Klepetko sebész szerint nem az 1976-os nürburgringi tűzbalesete kései hatása.

Birgit, Lauda második felesége, aki nem csak egy ikerpárral, de előtte még egy vesével is megajándékozta...

Az osztrákoknak kitüntetett helyük van a Forma-1 történetében, ez tény. De vajon hogy szerepeltek a pilóták és a csapatok a korábbi hazai versenyeken, aminek csúcspontja Max Verstappen győzelme volt a 2018-as Osztrák Nagydíjon?

Mateschitz, Horner, Marko és Verstappen diadalmámorban

Az első futamra még a zeltwegi reptéren kerül sor 1964-ben, de már ezen is volt helyi résztvevő: az első szezonját teljesítő Jochen Rindt egy Brabhammel a 13. indulva aztán kiesett az 58. körben.

A folytatásra hat évet kellett várni, akkorra készült el a szupergyors Österreichring, ahol Rindt már főszerepet játszott. 1970-et írtunk, és legendássá lett Lotus 72-essel Rindt addigra már zsinórban háromszor nyert (korábban még a régi, Lotus 49-cel Monacóban is győzött), és meggyőző fölénnyel vezette a bajnokságot. Ennél jobb reklám nem kellett az új pályának és futamnak, ráadásul a közeli Grazban felnőtt (amúgy német) Rindt a pole-t is megszerezte. A nagy örömünnepből azonban nem lett semmi, mivel a Lotusban dübörgő Cosworth motor már a 6. körben megadta magát – Rindt pedig három héttel később szörnyethalt Monzában.

Jochen Rindt Zeltwegen, 1970-ben - kiesett, majd három hét múlva meghalt

Sokat nem kellett várni az utánpótlásra: már a következő évben két osztrák ifjonc is ott volt a rajtrácson: Helmut Marko a 16., Niki Lauda pedig 23. helyről indulhatott, de csak Marko ért célba, a 11. helyen. Ma, 47 évvel később a Red Bull és a Mercedes irányítói – és ezúttal is Marko örülhetett jobban.

De közben azért történt egy s más.

Többek között az, hogy Marko már az 1972-es Osztrák Nagydíjon sem lehetett ott, mert öt héttel korábban, a Francia Nagydíjon egy kő, ami Ronnie Peterson Lotusának kereke alól vágódott ki, bezúzta a sisakrostélyát, és a bal szemére megvakult.

Lauda és Marko pályafutásuk kezdetén, 1972-ben...

...és bő negyven évvel később © Méhes K.

Lauda maradt a nagy reménység, ám a hazai versenyén rendre peche volt, hiába, hogy – immár a Ferrari színeiben – 1974-ben és 1975-ben is az élről indulhatott. Egészen 1984-ig kellett várni arra a derék osztrák rajongóknak, hogy végre hazai győzelem szülessen. Lauda 1979-es első visszavonulása után 1982-ben tért vissza, és a McLarennel 1984-ben ádáz csatát vívott csapattársával, Alain Prosttal a bajnoki címért. Az Österreichringen a 4. helyről rajtolt, és ravasz öreg rókához méltóan kivárt. Prost a Rindt-kanyarban kicsúszott egy olajfolton, míg Niki a kerékcserék után az élen találta magát, Nelson Piquet előtt. Ekkor jött a baj: a McLaren váltója rakoncátlankodni kezdett, jócskán vissza kellett vennie a száguldásból. Piquet, aki 1979-ben Niki csapattársa volt a Brabhamnél és sokat tanult tőle, így gondolkodott: visszavett, kíméli a kocsit, felesleges kergetnem, mert újból rákapcsolna, és a McLaren TAG úgyis jobb, mint a Brabham-BMW. Ez volt Lauda mázlija, mert valójában nem tudott volna mit kezdeni Piquet-vel, ha támadott volna! Így született meg az első hazai győzelem, ráadásul ugyanezen a versenyen a következő generáció két képviselője is ott volt már, minta csak átvennék a stafétabotot.

Lauda debütálása után 13 évvel, 1984-ben tudta megnyerni hazája nagydíját

Gerhard Berger egy ATS-szel, Jo Gartner pedig egy Osellában debütált. Más kérdés, hogy szegény Gartner két év múlva Le Mans-ban meghalt, Berger pedig a következő három évben nem tudott közel kerülni a győzelemhez, noha ’86-ban a 2. helyről rajtolt. Aztán pedig 10 év szünet következett az Osztrák Nagydíj történetében, és amikor 1997-ben megint lett futam Stájerországban, Berger már az utolsó évét húzta, felettébb szerény teljesítményt nyújtva. Berger utódja, Alexander Wurz, aki ma az ORF csatorna szakkommentátora, végképp nem került olyan helyzetbe, hogy nyerjen – sem otthon, sem másutt…

Berger az 1997-es Osztrák Nagydíjon, egyben visszavonulása évében © Méhes K.

2003 után megint 11 évet kellett várni rá, hogy – köszönhetően Dietrich Mateschitznek Red Bull-főnöknek – ismét legyen verseny, immár a Red Bull Ringen. És immár a Red Bull Racing részvételével, ami akkorra már négyszeres bajnokcsapat volt, dr. Helmut Marko főtanácsadó bábáskodása mellett.

Ám 2014-ben kezdődött a Mercedes szárnyalása is, és egészen az idei futamig csak az Ezüstnyilak nyertek a Red Bull Ringen, ami az osztrákoknak azért nem fájt annyira, mert Mercit is két honfitársuk, Toto Wolff és Niki Lauda irányítja. Erre mondhatjuk, hogy így könnyű…

Dietrich Mateschitz - amikor 2014-ben újból lett Osztrák Nagydíj, "Danke, Didi!" feliratok díszlettek még a szalmabálákon is © Méhes K.

Viszont ami idén július 1-én történt, az mégis hab volt a tortán. A két Ezüstnyíl elhullása után Max Verstappen győzött, vagyis egy Red Bull ért fel a csúcsra a Red Bull hazájában. Az egyébként szinte rejtőzködő életet élő Dietrich Mateschitz ez alkalomból szívesen fotózkodott a győztes csapattal, és a kőkemény dr. Marko a szemtanúk szerint titokban elmorzsolt egy könnycseppet a dobogó alatt állva.

Ezek után ki mondaná, hogy a Forma-1 érzelemmentes?

Osztrák legendák egymás között 2014-ben a vadonatúj Red Bull Rinden: Lauda, Berger és Marko © Red Bull