f1classic

Mostanra ezt szeretem a leginkább a Forma-1-ben: ahogy összehoz embereket, rajongókat. Már régebben értesültem egy debreceni ügyvédről, aki lelkes F1-es és modellgyűjtő. Ember Ferenc, aki immár 10 éve van jelen a Magyar Nagydíjon fotósként, koránt sem mellesleg csodás modelleket is kreál, többnyire olyan autókat, amiket a nagy modellgyártó cégek nem tartanak arra érdemesnek - emiatt aztán meg is van a vevőköre.

A házimúzeum az ügyvédi irodában. Ha ügyfél jön, és felgyulladnak a vitrenben a fények, egy ideig csak Forma-1-ről esik szó onnantól fogva...

Többek között dr. Fazokán Tamás, akit az augusztus 20-ával végződő hosszú hétvégén volt szerencsém meglátogatni. Ügyvédi irodájában bújó, több vitrinnyi gyűteménye tényleg lenyűgöző. És persze az, ahogy ismeri, tudja a Forma-1 múltját.

Ahogy meséli - életkorából adódóan - nagy Senna-drukkerként kezdte F1-es "pályafutását", és bár korábban is volt benne érdeklődés, igazából 1991-ben lépett be az életébe a sportág. Bár Senna halála után néhány versenyt szinte kómás állapotban ült végig, a '94-es Hill-Schumacher csata kiéleződésének köszönhetően hű maradt a F1-hez. Süvölvényként próbált hozzájutni a nyolcvanas évek végén fellelhető magyar szakirodalomhoz, Dávid Sándor F1-történetét vagy Oltványi Tamás A halál árnyékában c. művét, mint oly sokan, rongyosra olvasta.

Dr. Fazokán Tamás debreceni gyűjteménye előtt - kezében Senna 1994-es Williamsének modellje

Innen már csak egy lépés volt a 1:18-as méretű modellekkel való foglalkozás, magyarán gyűjtésük. Tudjuk, hogyan van ez. Először van az embernek egy-két autója, a kedvenceké, aztán jönnek bizonyos évek, bizonyos csapatok... És voltaképp nincs megállás. Fazokán ügyvéd úr is így van ezzel. Először elég volt egy vitrin, aztán kellett még egy, majd egy hamadik. Most már azon töri a fejét, hogy az iroda teljes fala mentén szükség lesz a méretre készíttetett tároló bútorokra - mert egyszerűen kell.

Megvan az is, hogy mi. A méret mellett fontos, hogy pilóta legyen a kocsikban, ami sokszor nem adott; nos, ilyenkor következik emberünk, Emberi Feri, aki mindezt szépen megoldja. És hát persze a különlegességek sora - mert Schumacher-Ferrarit kis túlzással minden bokorban lelni, de a "tehénmintás", Ligier-ről (1993 Suzuka) ez már nem mondható el. Mint mondja, egy-egy különlegesség sokkal inkább megdobogtatja a szívét, mint a majdnem egyforma Ferrarik a 2000-es évek elejéről. Jobban tud fájni a foga egy-egy olyan McLarenre, amikor még a cigaretta-reklámos időkben adott versenyeken a West helyett Mika, David vagy Kimi neve szerepelt az autók oldalán (megvannak már!).

Bár az 1991-es évadtól gyűjti az autókat, Senna 1988-as McLaren MP4/4-ese áll az első helyen

Az ügyvéd úr nem szégyelli, hogy temérdek teendője, családja, három gyermeke mellett azért mindig jut egy kis idő a modellek szemlélésére, rendezgetésére - no meg az újak utáni kutakodásra. Próbál józan maradni, megvan az a határ, amennyit egy-egy autóért hajlandó fizetni, ugyanakkor vannak modellek, amik amolyan cserealapként várják sorsukat az üvegajtócskák mögött.

Bár hétvégére, az ünnepre való tekintettel egy bő órácska után elbúcsúzunk egymástól, én is azt éreztem, amit az Fazokán Tamás fogalmazott meg utóbb emailjében:

- Jó volt beszélgetni és feleleveníteni pár régi F1-es emléket. Tök jó tapasztalat, hogy az általam felhozott sztorik valaki más számára is jelentéssel és jelentőséggel bírnak :-) 

Csupán egy órácskát beszélgettünk a F1-ről a modellek ürügyén - első ízben, de valószínűleg, hogy nem utoljára