f1classic

A Magyar Nagydíj sajtótermében szomszédom a F1-es újságírás nagy öregje, Fredrik Af Petersens volt. Naná, hogy megragadtam az alkalmat egy kis társalgásra – a múltról. A Svéd Nagydíj és a svéd pilóták múltjáról, amiről ő annak idején élőben tudósított.

Miután Peterson, majd Nilsson is meghalt 1978 őszén, szinte automatikus volt a Svéd Nagydíj megszűnése?

Voltaképp igen. Főleg Peterson halála volt egy hatalmas sokk az egész országnak. Addig is tudtuk, persze, hogy pilóták meghalnak a versenypályán, de hogy ő is? A Monacói és a Francia Nagydíj között lett volna az 1979-es svéd futam, ám hosszas hezitálás után úgy döntöttek, hogy túl nagy anyagi kockázat lenne, svéd pilóták nélkül. Az emberek pedig bizonyos értelemben el is fordultak a Forma-1-től, ahol ilyen szörnyűségek történnek, hogy Ronnie meghalhat.

Amikor aztán az 1980-as években Setefan Johansson szerepelt a F1-ben, nőtt a sportág iránti érdeklődés?

Nőtt, kétségtelen, de hát tudjuk, hogy Johansson, bármennyire népszerű is volt, főképp amikor a Ferrarival és a McLarennel ment, sosem volt olyan sikeres, mint Ronnie. Akkora érdeklődést biztos nem generált, ami a Svéd Nagydíjnak akár az ötletét is felvetette volna. Aztán az utóbbi években Erissson szereplése során is fellángolt a F1-es láz, de most már végképp esélytelen egy futam.

Mi lett Anderstorppal?

Ugye, az a pálya egy repülőtér része volt, ezért is volt viszonylag egyszerű és olcsó fenntartani, mert a reptér amúgy is működött egész évben. Fel van újítva, versenyeket is rendeznek rajta, de F1-re nem alkalmas már.

Peterson mítosza máig él, igaz?

Abszolút. Ő tényleg egy nemzeti ikon. Pár éve, amikor a Supersvéd című filmet forgattuk, természetesen megkerestük a régi csapattársakat is. Hosszas egyeztetés után Mario Andretitől a titkárnőjén keresztül kaptunk egy negyedórát. Átrepültünk az USA-ba, elkezdtük… És Mario két órán át mesélt és mesélt, nem tudta abbahagyni. Fittipaldi maga jelentkezett, hogy el akarja mondani az emlékeit. Saját pénzén átrepült Brazíliából Floridába, hogy találkozhassunk és Ronnie-ról beszéljen. Ezek azért jeleznek valamit…

Úgy tudom, ennek ellenére az örebroi Peterson Múzeum mégis bezárt. Hogy lehet ez?

Ez egy szomorú történet. A múzeum magánvállalkozás volt, Ronnie testvére és a régi barátai hozták létre, és a város vállalta a fenntartását. Néhány évig működött, nyilván sokan elzarándokoltak ide. De aztán új városvezetés lett, akiket láthatólag nem érdekelt a dolog, mert egyszer csak nem adtak több támogatást. A vállalkozás meg nem tudta vállalni a költségeket, ezért a múzeum sajnos bezárt.

Ezek szerint még Svédországban sem lehet mindenki próféta a saját szülővárosában… - ezt már csak én teszem hozzá szomorúan.  

Förbannade78 – Az a pokoli '78 – címmel készült film arról az évről, amikor néhány hónap alatt megszűnt a svéd Forma–1, ami olyannyira meghatározó volt az 1970-es években. Gunnar Nilssonról már az év elején lehetett tudni, hogy rákkal küszködik, Ronnie Peterson meghalt az Olasz Nagydíjat követő napon, az 1973 óta létező Svéd Nagydíjat törölték a versenynaptárból.

1977-ben még együtt a pályán: Petersson Tyrrellben (3), Nilsson Lotusszal (6)

A rendező, Jonas Vesanto így beszélt minderről:

– Svédországban ez a generáció úgy nőtt fel, hogy a játékok polcán szinte mindenkinél ott állt egy fekete JPS-Lotus. Aztán azon rémes reggelen, nyolc évesen megtudtam, hogy Ronnie meghalt. Micsoda? Hiszen csak a lábát törte! És két hónappal később Nilsson is halott volt. Az egész hihetetlen volt. Abban az évben adta először élőben a svéd tévé a futamokat, nyáron egész ország Forma–1-es lázban égett, azt vártuk, hogy Peterson világbajnok lesz. Már az keserű csalódás volt, hogy kiderült, csupán No.2. pilóta a Lotusnál. De aztán jött a tragédia. Emlékszem, voltak olyan politikai hangok is, amik azt sürgették, hogy nálunk be kell tiltani az autósportot... Azért kezdtem el forgatni a Förbannade78-at, hogy megtudjam, mit is jelentett Peterson és Nilsson az embereknek. Keresztbe-kasul utaztam az országban, interjúkat készítettem. És azt láttam, hogy erre a két versenyzőre felnéztek. Igaz, el voltunk kényeztetve: Björn Borg zsinórban nyerte a wimbledoni bajnokságokat, Ingemar Stenmark a síben bizonyult verhetetlennek, az ABBA a csúcson volt, de mégis, a Peterson-Nilsson páros külön helyet foglalt és foglal el a svédek szívében!

Milyen érdekes, hogy Nilsson egyetlen győzelmekor (1977, Belga Nagydíj - Zolder), Petersson is ott állt a dobogón 3-ként 

Mi is történt, nézzük kronologikusan.

1977-ben Gunnar Nilsson a Colin Chapman vezette Lotus csapatnál második szezonját teljesítette, és megszerezte első győzelmét Belgiumban. Az ázsiója felszökött, és már meg is egyezett egy újonnan alakult csapattal, az Arrowsszal, hogy átmegy hozzájuk első számú pilótának. Amiből nem lett semmi: a télen Nilssonnál rákot állapítottak meg, és ettől fogva gyakorlatilag a londoni Charing Cross Kórház rákosztályán töltötte az idejét. Az 1978-ban még ugyan megjelent egy-egy futamon, a kemoterápia miatt immár teljesen kopaszon, ám természetesen bízott a gyógyulásában.

Furcsa gondolat, hogy mi történt volna Monzában, ha abban az Arrowsban nem Patrese, hanem Nilsson ül – ugyanúgy előre nyomult volna-e Rastelli bíró korai rajtjelére, és neki ütközött volna-e Peterson Lotusának?

Együtt a pályán 1978-ban, de mennyire másképp. A nagybeteg Nilsson már csak egy-egy futamra látogathatott el

De persze ilyen kérdés nincs is...

Nilsson a kórházi tartózkodása során nagyon szoros, baráti kapcsolatba került a kórház orvosgárdájával, a teljes személyzettel. Tisztában volt vele, hogy az egészségügyisek milyen ádáz harcot vívnak a kór ellen, sok esetben milyen nehéz körülmények között; különösen megrázta a beteg gyerekek sorsa, akiket alig néhány évesen ragadott magával a rák. Ezért döntött úgy, hogy létre hozza Gunnar Nilsson Rák Alapítványt (www.cancerstiftelsen.se), ami mára komoly szervezetté nőtte ki magát: különböző programokat, fiatal rákkutatókat támogat több millió svéd korona értékben.

De amilyen a sors, a két F1-es pilóta közül nem ő halt meg előbb.

Gunnar Nilsson és Ronnie Petersson, az 1970-es évek svéd ászai 

A végstádiumban lévő Nilsson volt az, aki ott kellett gyalogoljon barátja, Ronnie Peterson koporsója mögött. A boncolás után, szeptember 13-án repült el Chapman fekete privátgépe Ronnie holttestével Svédországba, a szülőhelyére, Örebroba. A temetésre szeptember 15-én került sor, a koporsót John Watson, Emerson Fittipaldi, James Hunt, Niki Lauda, Jody Scheckter és Ake Strandberg vitte, mögöttük Nilsson.

Petersson temetés Örebroban - Nilsson még ott tudott lenni...

Az a Nilsson, akinek még két hónapja volt hátra: november 20-án hunyt el Londonban.

Svédország egy csapásra Forma–1-es pilóta nélkül maradt.

A Svéd Nagydíj sorsa is megpecsételődött ezzel. Az anderstorpi pályán csak öt éve, 1973-tól rendeztek futamokat, tehát pilótáik fénykorában, ám egyikük sem tudott odahaza nyerni. 1979-től pedig versenyük sem volt több: sem érdeklődés, sem pénz nem volt már ekkor Svédországban a Forma–1-re. Csak a gyász maradt, és az emlékezés.

Förbannade – a svédeknek tényleg pokoli év volt az az 1978-as...