Fangio búcsúja - 60 éve

1957-ben a 8. Forma-1-es bajnokság ért véget, és ebből a nyolc szezonból ötször egy alacsony argentin, Juan Manuel Fangio került ki győztesen. 46 éves volt ekkor és már élő legenda. Igazából vissza akart vonulni, de otthon, Argentínában bizonytalan volt a politikai helyzet, és inkább maradt még néhány verseny erejéig.

Fangio  1958

A nyitány szokás szerint náluk, az Argentin Nagydíj keretében zajlott január 19-én. Fangio egy maszek Maseratival, a Scuderia Sud Americana kocsijával állt rajthoz. Csak hogy ne okozzon csalódást honfitársainak, simán megfutotta a pole-t, a versenyben pedig a leggyorsabb kört, de aztán gyújtásproblémai keletkeztek, és örülhetett, hogy 4. helyen célba ért egykori csapattársa, Stirling Moss és a két ferraris, Luigi Musso és Mike Hawthorn mögött. Mindebben része volt, ettől az évtől az alkohol alapú üzemanyagot betiltották, már pedig a Maserati 250F ezt szerette – nem véletlen, hogy a gyári csapat ki is vonult a Forma-1-ből.

Két héttel később azonban Fangio tényleg méltón búcsúzhatott: a szabad formulás, városi, Buenos Aires Nagydíjat sikerült megnyernie, vagyis utolsó argentínai fellépés diadallal ért véget.

Fangio  1958

A második világbajnoki futamig rengeteg idő volt még, így Fangio elfogadta a Kubai Nagydíjra szóló meghívást. Itt ugyanúgy a Maseretijával állt volna rajthoz – ha Fidel Castro gerillái el nem rabolják a Lincoln Hotel halljából. Bántani nem akarták, mert Caestro is csodálta Fangiót, elrablásával csupán saját politikájukra szerették volna felhívni a figyelmet, hiszen biztosak lehettek benne, hogy a Maestro túszul ejtése az újságok címlapjára kerül. Fangio is meglepően megértőnek bizonyult fogvatartóival szemben, szabadulása után még dicsérte is őket:

Fangio  1958

– Jól bántak velem, rendesen adtak enni. A céljaik végül is becsülendőek, úgyhogy megbocsájtok nekik.

Minderről 1999-ben argentin-spanyol-kubai játékfilm is készült Operacíón Fangio címmel, a Maestrót Darío Grandinetti alakította.

Az egyik kaland mintha hozta volna a másikát: Fangio kihagyta a Monacói Nagydíjat, csak hogy kipróbálja magát az Indy500-on, amiért 20 ezer dollárt vághatott zsebre George Walther jr. jóvoltából.  Bár ne tette volna, mert ezzel végképp nem öregbítette a hírnevét, ugyanis a 77-es rajtszámú Kurtis-Offenhausennel nem tudta magát kvalifikálni a legjobb 33 közé…

Fangio  1958

Az amerikai turné és amiatt, hogy nem volt gyári háttér a versenyzéséhez, egészen a július elejei Francia Nagydíjig nem indult sehol. Itt viszont, Reimsben, ahol összesen négyszer nyert már, többek között 1954-ben rögvest győzött a visszatérő Mercedesszel, megint egy Maseratival jelent meg. Ráadásul egy új géppel, mert hiába, hogy az olasz cég hátat fordított a Forma-1-nek, egy-egy autót még legyártott, és Fangio korábbi szolgálatai fejében természetesen kapott egyet. A reimsi pálya pokoli gyorsnak számított, voltaképp egy hatalmas, a szántóföldek között haladó országutakból kialakított háromszögről beszélünk, ahol az átlagsebesség is 210 km/h fölött volt. Ide motorerő kellett, ami a Maseratinak nem volt elegendő a Ferrarik ellen. A rajtot követően a Maestro az 5. helyen robogott, és olyan vehemenciával nyomta, hogy letört a kuplungpedálja! Behajtott a boxba, a szerelője kezébe nyomta a pedált, és fel akarta adni, de a csapat meggyőzte, hogy egy gyors szerelés után folytassa. Visszament hát, és a végén a 4. helyen ért célba.

Fangio  1958

– Sajnáltam a közönséget, amelyiket azért jött részben, hogy az ötszörös bajnokot láthassa, de ezzel a kocsival semmit sem tudtam produkálni nekik…

A célba érés után tudta meg, hogy egykori ferrari csapattársa, Luigi Musso, aki a későbbi győztes Hawthorn üldözése közben kirepült a Gueux-kanyarban, belehalt a sérüléseibe.

Sokan ehhez a tragédiához kötik Fangio „hirtelen” visszavonulását. Ő ezt egy 1971-ben adott interjúban cáfolta:

– Nem, igazából nem függ össze a döntésem szegény Luigi halálával. Már az egész hétvégén, és különösen a verseny alatt szinte végig az foglalkoztatott, hogy sok volt ez a tíz év Forma-1-ben. Nem lettem fiatalabb, megfáradtam. Amikor kiszálltam az autóból, rögtön azt mondtam a szerelőmnek: Ennyi volt, befejeztem.

Ami Musso halálát illeti, Fangio ennyit tett hozzá a történtekhez 13 évvel a katasztrófa után:

– Láttam a balesetét, de nem tudhattam, hogy meghalt. Pályafutásom alatt harminc pilótatársam hunyt el. Mindig végtelenül szomorú voltam, de ez sosem befolyásolt. Az ember mindig meggyőzte magát, hogy azért történt a baj, mert a kolléga hibázott. És én nem fogok hibázni… Csak így lehetett folytatni, ezzel az eltökéltséggel. De Reims után már egyáltalán nem akartam többé versenyezni.

Fangio  1958

0 Tovább

Rajtrácstól a börtönrácsig

Nem csak a téli hírszegénység tette szenzációvá, hogy Flavio Briatorét, Schumacher és Alonso menedzserét, a Benetton csapat egykori főnökét másfél év börtönre ítélték adócsalásért. Az olasz ezzel – sajnos – egy "illusztris" Formula-1-es társaságba került…

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

Az F1 olyan sportág, amelyben évtizedek óta nagyon sok pénz forog. Épp Briatore mondta, hogy itt úgy lehet egy kisebb vagyonra szert tenni, ha előtte már volt egy nagyobb vagyonod. Ám az is ő volt, akivel ennek az ellenkezője történt, mert a F1-ben töltött bő két évtizede alatt ugyancsak megtollasodott.

Talán nem véletlen, hogy a F1 körül megjelenő szponzorok, befektetők az 1980-as évektől kerültek a címlapokra kétes ügyeikkel, hiszen ebben az évtizedben ugrásszerűen nőtt a sportág pénzigénye.

Alább jöjjön egy kis „bűnlajstrom”.

Az amerikai David Thieme 1979-ben lett a Lotus csapat szponzora. Mintha még tetszelgett is volna a fél-maffiózó szerepben, mindig széles karimájú fekete kalapot, napszemüveget viselt a kecskeszakállához. Az Essex olajtársaság tulajdonosaként már súlyos milliárdos volt, és nagyon élvezte a F1 dőzsölő világát, egykettőre híresek lettek az Essex-partik. A Lotusnak egyébként nem nagyon ment ebben az időben, ezért duplán érzékenyen érinthette az alapító Colin Chapmant, amikor Thieme-t 1981 áprilisában letartóztatták a zürichi reptéren egy szerény, 6,7 millió dolláros csalás miatt, amit a svájci bankóriás, a Credit Suisse kárára követett el. Bár Thieme-t óvadék ellenében két hét múlva kiengedték, azonnal eltűnt a Formula-1 környékéről, és az Essex sem élte túl a botrányt.

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

Sajnos, Chapmannel kell, hogy folytassuk, mivel a zseniális konstruktőr a fentiek után egy évvel újabb zűrbe keveredett, ám ezúttal ő volt a hunyó. A történet bonyolult, elég legyen belőle annyi, hogy az amerikai John DeLorean egy sportkocsi-gyárat alapított Ulsterben, és munkahely-teremtés címén a brit kormánytól is pénzt kért a projekthez. A műszaki partner a Lotus lett, és Chapmanék munkájának fejében 15 millió fontot át is utaltak Norwichbe, ami szőrén-szálán eltűnt, és a szuperkocsiból nem lett semmi. Mivel állami pénzről volt szó, nyomozás kezdődött az ügyben. DeLorean megszökött az USA-ba, Chapman pedig 1982-ben hirtelen meghalt, így csak a buli harmadik, legkisebb kaliberű tagját, egy bizonyos Fred Bushellt kapták el és ültették le. DeLorean és Chapman egyébként csúnyán megjárhatta volna, csalásért akár 10 év börtönt is kiróhattak volna rájuk. Utóbb hosszú évekig tartotta magát a pletyka, hogy Chapman halálát csak megrendezték, és így tűnt el az igazságszolgáltatás elől. Ezt az elméletet látszott alátámasztani, hogy a temetés után Chapman felesége (özvegye?), Hazel rendszeresen utazgatott Brazíliába, ahol a feltételezés szerint Chapman bujkált.

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

Néhány évnyi csönd után a legendás Brabham csapat körül akadtak problémák. Bernie Ecclestone 1987-ben döntött úgy, hogy teljes mértékben a F1 irányítására (és a vagyonszerzésre) koncentrál, ezért két bajnoki cím után eladta az istállót Walter Brunnak, aki egykettőre tovább passzolta honfitársának, Joachim Lüthi svájci ingatlan-befektetőnek. A helyzet rendezése miatt az 1988-as évadot ki is hagyták, majd Lüthi vezérletével 1989-ben visszatértek. A csapat a középmezőnyben vitézkedett, ám a menedzsment hamar összeomlott, mivel még a szezon derekán Lüthit csalásért, valamint az USA-ban álnéven elkövetett egyéb törvénytelenségekért letartóztatták. Nem úszta meg, börtön várt rá. A Brabhamet a Middlebridge nevű befektőti csoport vette meg.

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

A sok csaló után végre egy gyilkos – mondhatnánk rettentő cinikusan, de tényleg ez történt. Az 1987-ben alapított Larrousse istálló csendestársa volt Gerard Larrousse mellett Didier Calmels, pénzügyi, jogi háttérember, remek kapcsolatokkal. Egészen addig, míg 1989-ben a feleségét rajta nem kapta egy másik férfival, és felindultságában lelőtte az asszonyt. Tettéért 7 év börtönre ítélték.

A paddockban 1989-ben tűnt fel egy újabb furcsa figura, Jean-Pierre van Rossem belga komputerzseni és üzletember. Az elhízott, hosszú hajú van Rossem inkább egy hippi-kolónia vezetőjének tűnt, ám révedezés helyett Moneytron nevű cégét igazgatta, amivel az akkor már általa birtokol Onyx csapatot támogatta. Azt sütötte ki ugyanis, hogy épít egy olyan szuperkomputert, amivel modellálni tudja a vezető tőzsdék mozgását, ami által lehet „látni a jövőt”. Az ígéretnek sokan bedőltek, dúsgazdag bankárok, üzletemberek is. Ő szélhámosság miatt került rács mögé, noha az Onyx egész jól ment, Stefan Johansson 3. helyet ért el az 1989-es Portugál Nagydíjon – de ezt a bíróságon nem értékelték…

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

És akkor egy pilóta jött a sorban. A belga-luxemburgi Gertrand Gachot, az újonc Jordan pilótája az 1991-es Magyar Nagydíjon még megfutotta a verseny leggyorsabb körét, de a következő futamon már nem volt ott. Történt, hogy Gachot Londonban taxival igyekezett egy eseményre, ám szerinte a kocsi túl lassan ment. Hiába nógatta a sofőrt, az nem akart száguldozni. Szó szót követett, majd a fejét elvesztő Gachot előrántott egy gázspay-t, és lefújta vele a taxis. Ott helyben őrizetbe vette a rendőrség, majd gyorsított eljárással két hónapos börtönt róttak ki rá, amit le is töltött. A pilótatársak „Free Gachot” pólókban tüntettek a szabadon engedéséért Spában.

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

Egy másik nagy múltú istálló, a March megszűnése is felettébb kellemetlen mellékzöngékkel történt. Akira Akagi japán üzletember 1987 végén vásárolta fel a Marchot, és 1989-től át is keresztelte Leyton House-zá, saját ingatlanfejlesztő cége után. A csapat – főképp a fiatal főtervezőnek, Adrian Newey-nak köszönhetően – meghökkentően jól teljesített. Ivan Capelli kis híján megnyerte az 1990-es Francia Nagydíjat. De a fejlődés értelemszerűen megtorpant akkor, amikor Akagi belekeveredett a Fuji Bank botrányba, és elítélték pénzmosásért, szélhámosságért és csalásért. A Leyton House, illetve újból March nevű csapat 1993 végén szűnt meg végleg.

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

Csoda-e, hogy a Formula-1 ura, Bernie Ecclestone sem hiányozhat a listáról? Ugyan nem lett belőle börtön, de nagyon sokáig komolyan fenyegetett ennek a réme 2014-ben. A vád szerint Ecclestone 2006-ban lefizette Gerhard Gribkowsky német bankárt, hogy segítse elő a Bayern LB tulajdonában lévő részesedés eladását, hogy Ecclestone hatalmon maradhasson az F1-ben. Mindezért Gribkowsky nagyjából 32 millió eurót kapott, a Bayern LB-t viszont sokkal nagyobb kár érte, ezért pereltek. Már a müncheni tárgyalás kezdete előtt 25 millió fontot, vagyis nagyjából 32 millió eurót kínált Ecclestone a megegyezésért, melyet a végkifejletben emelt 100 millióra, de dollárban (ez euróban nagyjából 75 millió). Erre Peter Noll bíró csak azt kérdezte tőle, hogy tud-e egy héten belül fizetni, mire a válasz Ecclestone egyik képviselőjétől az volt, hogy „megoldható.” Az ajánlatot az államügyész a 84 éves Ecclestone idős korára és egyéb körülményekre hivatkozva el is fogadta, noha amúgy 10 év börtönt kért rá. Szóval Bernie a bíróságon is hozta magát, hiszen ekkora összeget korábban még senki nem fizetett Németországban peren kívüli megállapodásért.

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

A mai Formula-1-ben is akad egy szereplőnk, Vijay Mallya személyében, akinek üzlettársa már börtönben ül Indiában, de Mallya – egyelőre még – Angliában rejtőzhet, hiába, hogy kiadatását többször kérték. A Force India tulajdonosa főleg az indiai alkoholbizniszben szedte meg magát, nem véletlenül virítottak korábban autói oldalán különböző sör- és viszkimárkák, de érdekeltségei voltak több más iparágban is. 2016-ban távozott Indiából, és bár 17 indiai bank összesen 1,4 milliárd dollárnyi csalás miatt perli, egyelőre nem tudtak tenni ellene semmit.

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

És most ehhez a díszes társasághoz csatlakozik Flavio Briatore, adócsalás miatt. Még jól is jött ki a slamasztikából, hiszen az 1,1 milliárd forintnyi síbolás fejében eredetileg négy év börtön fenyegette, ebből lett a per végére másfél év.

Azt még nem tudni, hogy a 67 éves playboy mikor kezdi meg büntetése letöltését, ha ugyan valóban sor kerül rá…

Formula-1 bűnözés börtön csalás pénz Colin Chapman Joachim Lüthi David Thieme Bertrand Gachot Didier Calmels Akira Akagi Larrousse Lotus Brabham Onyx van Rossem Vijay Mallya Force India Bernie Ecclestone Flavio Briatore

0 Tovább

Száguldás a moziban

Tél van, holtszezon. Szerencsére az internet, a youtube révén annyi régi Formula-1-es futamot nézhetünk újra, amennyire csak időnkből futja. De nem volt ez mindig így. Egy-egy F1-et (is) felvonultató filmért moziba kellett menni. Ráadásul nem sok ilyen volt – íme néhány a legjobbak közül. 

Formula-1 film

Egy angyal a földön (1959)

Rendező: Radványi Géza

https://www.youtube.com/watch?v=xYdHdigK9Yw

Egy Mercedesre hajazó, ám a boxutcai felirat szerint mégis Maserati típusú, tojáshéj-színű géppel nyer a főhős, és mivel francia filmről van szó, természetesen francia pilóta. Ami a felvételek fő helyszínén, Monacóban nem olyan nagy tódítás, hiszen 1955-ben és 1958-ban is Maurice Trintignant-t intették le elsőnek. Radványi mozijában Pierre Chaillot-nak hívják a F1-es bajnokot (Henri Vidal), akinek figyelmét nem más, mint Romy Schneider szeretné felhívni magára – ami eleinte nehezen megy, de aztán egymáséi lesznek, hál istennek.

A technika még kezdetleges, a közeli képeken természetesen vetítik a színész mögé pályát, miközben ő a stúdióbéli kanyarvételeknél iszonyúan vicsorog. A Monacói Nagydíjat 1959-ben különben Jack Brabham nyerte egy Cooperrel, ez volt az első győzelme – a filmben amúgy egy-két kocka erejéig fel is tűnik.

Az alkotásban szerepel az akkor 26 éves Jean-Paul Belmondo, aki 1968-ban maga alakít egy autóversenyzőt Robert Enrico Ho! című krimijében, miután érdekes módon visszautasította a főszerepet a később legendássá vált 1966-os Grand Prix-ben.  (Mellékszál, de azért ide kívánkozik, hogy a világsztár színész fia, Paul Belmondo tényleg autóversenyző lett, és 1992-ben a March, majd 1994-ben Pacific istállónál próbálkozott, de másfél szezon alatt mindössze 7 futamra jutott be, a legjobbja az 1992-es Magyar Nagydíjon szerzett 9. helyezése volt.)

Formula-1 film

Grand Prix (1966)

Rendező: John Frankenheimer

A Radványi-film után hét évvel forgatták a máig legendás Grand Prix filmet – és például Monte Carlón le lehet mérni, mi minden változott a városállamban: a pálya – vagyis az utcák – mentén felhőkarcolók nőttek ki a földből, és még sokkal nagyvilágibb a Formula-1 hangulata, mint az ötvenes évek végén. A Grand Prix az 1966-os évadot követi végig többé-kevésbé, és a BRM-es James Garner (aki fura módon Chris Amon sisakját viseli, a kiwi-madár nélkül) és Yves Montand (Ferrari) ádáz küzdelmét mutatja be a korabeli F1 minden brutalitásával együtt, noha, természetesen, a szerelmi szál sem elhanyagolandó.

Mint ahogy pláne nem, hogy Monaco mellett Spában, Monzában, Clermont-Ferrand-ban, Brands Hatch-ben, Zandvoortban és Watkins Glenben készültek a felvételek, továbbá, hogy a korabeli F1-es mezőnyből rövid jelentekben feltűnik Phil Hill, Graham Hill, Juan Manuel Fangio, Jim Clark, Jochen Rindt, Jack Brabham, Dan Gurney, Richie Ginther, Joakim Bonnier, Bruce McLaren és Jo Siffert. Elég jó szereposztás egy autóversenyzős filmhez!

A Grand Prix nagy sikert lett, három Oscar-díjat eredményezett, úgyhogy e tekintetben ez a film a világbajnok!

Formula-1 film

Weekend of a Champion (1972)

Rendező: Roman Polanski

https://www.youtube.com/watch?v=bjPUWcAd2Ko

Igazából ez az opusz csak azért került be a sorba, mert egy szintén világhírű (később hírhedett) rendező készítette, ugyanis műfaja inkább riport- vagy dokumentumfilm. Polanski már az 1970-es évek elején is világsztár volt, akinek a film főhőse, a nála hat évvel fiatalabb, szintén a csúcson lévő Jackie Stewart nem tudott nemet mondani. A mozi, ahogy a címe ígéri, a bajnok egy versenyhétvégéjét kíséri végig, illetve mi, nézők kísérhetjük végig, természetesen bepillantva a kulisszák mögé. Stewart laza, de egyben komoly is, mint mindig, Polanski pedig nem is rendezőként, hanem afféle körötte lógó cimboraként van jelen. Érdekes, amikor együtt nézik a Formula-3-as futamot, amiben részt vesz Patrick Depailler, Jean-Pierre Jabouille és Roger Williamson – mind későbbi F1-es hírességek.

Ja, azt mondani sem kell tán, hogy a helyszín, Monte Carlo, az 1971-es Monacói Nagydíj és annak minden velejárója.

Formula-1 film

Formula-1 filmFormula-1 film

Bobby Deerfield (1977)

Rendező: Sydney Pollack

A magyar mozikban is szinte azonnal megjelent az Al Pacino főszereplésével készült film. Sokan klisékre épülő szentimentális nyavalygásnak tartják a Bobby Deerfieldet, holott Eric-Maria Remarque Az ég nem kivételezik senkivel című regényére épül, Pollack pedig előzőleg A keselyű három napja című klasszikusát alkotta meg. Ez a filmje egy olyan autóversenyzőről szól, aki miatt meghalt egy társa, és ő egy svájci szanatóriumban próbál új értelmet találni életének. És természetesen szerelmes lesz. Formula-1-es szempontból azért érdekes az alkotás, mert sok jelenetet láthatunk az 1976-os szezonból, hiszen Deerfield egy Brabham-Alfát hajt, amit a felvételeken persze nem ő, hanem az immár Bernie Ecclestone által birtokolt csapat pilótája, Carlos Pace vezet – az autón kívüli, boxutcai jelenetekben Deerfield / Al Pacino is az ő sisakját használja.

Formula-1 film

Sebességláz (1978)

Rendező: Ottavio Fabri, Mario Morra

https://www.youtube.com/watch?v=jmFIpuiusc4

Ez is dokumentumfilm inkább, főképp az 1976-77-78-as évekre koncentrálva. Az érdekessége az eredeti felvételeken túl annyi, hogy a nagyon jól kinéző Sydney Rome afféle érdeklődő tündérkeként belecsöppen a Formula-1 világába, ahol a lehető legnagyobb sztár, az immár kétszeres, ferraris bajnok Niki Lauda segít neki kiigazodni a pályák és a paddock világában. Megjelenik a vásznon a korszak összes jeles pilótája, Fittipalditól a 18 éves Eddie Cheeverig. Igazi korfestő mű. Annak idején, amikor a magyar mozik játszották, vagyis 1980-ban, ötször néztem végig, aztán sajnos levették a műsorról…

Formula-1 film

Operación Fangio (2000)

Rendező: Alberto Lecchi

https://www.youtube.com/watch?v=XTX65wdWTnc

Az argentin-spanyol-kubai opusz arról szól, amikor a nem világbajnoki 1958-as Kubai Nagydíjon, a már nagyon is mozgolódó Fidel Castro gerillái havannai hoteljának lobbijából elrabolják Juan Manuel Fangio, ötszörös F1-es bajnokot. A Maestrót Dario Grandinetti alakítja, és a filmmel voltaképp nincs is semmi baj azon túl, hogy kizárólag spanyolul lehet hozzáférni, a fenti linken.    

Formula-1 film

Enzo Ferrari (2003)

Rendező: Carlo Carlei

https://www.youtube.com/watch?v=xSN9mRavSZ8

Az olasz mozi elég tisztességesen dolgozza fel a Commendatore életét és pályáját, de talán azért, mert igazán nagy nevet nem sikerült megnyerni az amúgy minden bizonnyal hálás szerepre (Sergio Castellito alakítja), nem lett belőle világsiker. Ehhez képest azonnal bekerült a hírekbe egy új Enzo-film, amikor világgá kürtölték, hogy Hugh Jackman játssza főszerepet, noha ezt megelőzően is cikkeztek egy másik, állítólagosan készülő műről, ahol pedig Robert de Niro lenne a Grande Vecchio. Egy ideje viszont elég nagy a csönd, holott idén, Enzo Ferrari 120. születésnapja jó apropója lett volna egy ilyen alkotásnak.

Formula-1 film

Hajsza a győzelemért – Rush (2013)

Rendező: Ron Howard

https://videa.hu/videok/film-animacio/hajsza-a-gyozelemert-2013-teljes-dvd-forma-1-6MuWRZPJFYQxXCwq

Biztos elfogult vagyok, vállalom – de szerintem minden idők legizgalmasabb, vagy legalábbis legdrámaibb szezonja volt az 1976-os. Ahogy dögunalmasan indult Lauda egymás követő győzelmeivel, majd jött a nürburgringi baleset és az addig is remekül versenyző Hunt megtáltosodása, ami végül az első Japán Nagydíjban érte el katarzisát.

Nem csoda, hogy majd’ negyven évvel később ez a sztori még egy olyan amerikai rendezőt is megfogott, mint Howard, aki már letette a névjegyét pár kasszasikerrel, mint például az Apollo-13 vagy az Egy csodálatos elme. Lauda szerepére megtalálta a szenzációs Daniel Brühlt (Viszlát, Lenin!), aki egyes jelenetekben dermesztően olyan, mint a fiatal Niki. A film Lauda és Hunt párharcára fókuszál, hiszen ők ketten már a junior formulákban is összeakasztották párszor a bajszukat. A nagy páros, a tűz és víz: a csajozó, ivós Hunt és a mellette ministránsgyereknek tűnő, csak a munkájára koncentráló osztrák. A filmet többnyire eredeti helyszíneken, eredeti vagy teljesen az eredeti után épített autókkal vették fel. Az amerikai Brett Lunger egy rövid jelenetben szerepel is benne, ő volt az egyik, akik kimentette Laudát a tűzből a Ringen.

A Rush remek alkotás lett, és ahogy Lauda mondta a londoni bemutatón: - Csak egyet sajnálok, hogy James nem láthatja, szerintem tetszene neki!

0 Tovább

A Copersucar legforróbb napja

1975 végén a Formula-1-ben olyasmi történt, amire sem előtte, sem utána nem nagyon volt példa: a kétszeres világbajnok Emerson Fittipaldi ott hagyta a McLarent, hogy a bátyja, Wilson által létrehozott új, maszek istállónál versenyezzen. Brazil szívvel, nemzeti büszkeségből. Ez lett a Copersucar istálló, ami szinte csak szenvedést hozott a számukra, ám 40 éve, épp a Brazil Nagydíjon elérték legjobb helyezésüket, egy 2. helyet. 

Copersucar Brazília Emerson Fittipaldi Wilson Fittipaldi 1978. Brazil Nagydíj

A cukoripar által támogatott kaland sajnos inkább csak keserű szájízt hagyott mindenkiben. Édes emlék tényleg csak ez az 1978-as Brazil Nagydíj lehet. A szurkolóknak máig fájó arra gondolni, hogy Fittipaldi, aki mindössze 29 éves volt, amikor belevágott a Copersucar-projektbe, mi mindent érhetett volna el, ha marad a McLarennél, vagy esetleg elfogadja Enzo Ferrari ajánlatát Niki Lauda balesete után…

A Copersucar csapat egyébként 1975-től létezett, az első modell bemutatóján megjelent a brazil elnök és a fél kormány – a lelkesedés nem ismert határokat.

Az első szezonban még csak Wilson Fittipaldi próbálkozott valami értékelhetőt felmutatni, nem sok sikerrel. Nagy kérdés, hogy a szaporábban verő brazil szíven kívül mi győzte meg Emersont arról, hogy ott a helye, hiszen a McLarennél nem csak hogy világelső lett 1974-ben, de folyamatosan nyerőképes autót adtak alája.

A „cukrosoknál” meg…

Copersucar Brazília Emerson Fittipaldi Wilson Fittipaldi 1978. Brazil Nagydíj

– El sem tudják képzelni, milyen baromi nehéz volt Brazíliában megépíteni egy F1-es autót, mindezt brazil pénzből, ami egyben azt jelentette, hogy hatalmas volt a nyomás és várakozás. Nem úgy ment, hogy megvettünk egy már működő istállót, és átkereszteltük. Nem. A nulláról, a semmiből kellett elkezdenünk.

Wilson nagyon értékelte az öccse hozzáállását:

– Már 1975-ben eszméletlenül sokat dolgoztunk. De amikor Emerson megérkezett, ez meghatványozódott! 

Fittipaldi nyilván számításba vette, hogy a sikerek nem azonnal jönnek majd, de 1976 legelső versenyétől kezdve tényszerűen kellett szembesülni azzal, hogy sereghatóvá vált. Olyannyira, hogy volt futam, amire be sem jutott a kvalifikációk után. Emerson sosem volt egy pole-király, 1972-1974 között mindössze 6-szor indult az élről, de az, hogy 1976-ban és 1977-ben is akadtak versenyek, amiken el sem indulhatott, ugyancsak rombolta a tekintélyét.

– A legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Egész Brazília azt várta, hogy versenyeket nyerek, erre még bejutni sem tudok… Rémes volt! – mondta a bajnok.

Copersucar Brazília Emerson Fittipaldi Wilson Fittipaldi 1978. Brazil Nagydíj

Wilson e téren is csak magasztaló szavakat talált:

– Mások már rég odébbálltak volna. De Emerson nem csüggedt, sőt, ő öntött lelket mindenkibe. Nagyon megkövetelte mindenkitől az ezer százalékos munkát, miközben ő mutatott példát. És ezt nem azért mondom, mert a testvéremről van szó.

Ennek köszönhető tán, hogy 1977-ben már összejött egy-egy jobb hétvége, Fittipaldi háromszor is 4-ként ért célba, amit a kis brazil csapat szédületes fejlődésként értékelt. Ám ettől még nem lett hirtelen kolbászból a kerítés…

Copersucar Brazília Emerson Fittipaldi Wilson Fittipaldi 1978. Brazil Nagydíj

Viszont 1978 január 29-én eljött a Copersucar életében a legfényesebb siker napja.

Emerson karrierje 101. futamán indult, immár a harmadik szezon nyűve a hazai csapatnál. És mint minden évad elején 1973 óta, otthon, Brazíliában, noha nem szülővárosában, Sao Paulóban, hanem a Rio de Janeiro mellett épített vadonatúj pályán, a Jacarepaguán (a neve krokodilfarkat jelentett).

A kétszeres bajnok, miután megnyerte a pályán tartott kerékpárversenyt, már az edzésen masszív meglepéssel szolgált az elért 7. hellyel. Csak aztán jött egy kis malőr, mivel a verseny napján nem tudták beindítani a kocsiját, ezért a tartalékautóval kellett induljon a 45 fokos pokoli hőségben. Ez azonban nem nagyon zavarta a rajt után, mert rögvest feljött az 5. helyre. Innen pedig kíméletlenül tört előre, és nem csupán azért, mert kiestek előle: erőből képes volt legyűrni Villeneuve-öt és Petersont is, és mivel Andretti lelassult, a verseny utolsó harmadában megszerezte a 2. helyet, amit a Michelin-gumikon száguldó ferraris Carlos Reutemann mögött meg tudott tartani a 63. kör végéig.

Copersucar Brazília Emerson Fittipaldi Wilson Fittipaldi 1978. Brazil Nagydíj

Amikor befutott a célba, már emberek sorfala között haladt, akik extázisban fogadták istenített kedvencüket.

Nem csoda, hogy Emerson alig találta a szavakat:

– Amikor lecsapódott előttem a kockás zászló, olyan megkönnyebbülést éreztem, ami elmondhatatlan. Hihetetlen volt látni a szurkolók tombolását, és érezni azt az örömöt, amiben már több mint két éve nem volt részem. Ez a 2. hely ezzel az autóval sokkal többet ér a számomra, mint a 14 győzelem, amit eddig elértem a Formula-1-ben!

Majd kicsit lehiggadva vonta meg a futam végső mérlegét:

– Ez a 2. hely iszonyú fontos. Egyrészt amiatt, hogy értékeljék a munkánkat, hogy lássák, jó úton járunk, az irány jobb, mint eddig bármikor. Talán ezután több támogatást kapunk, mint kritikát. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik eddig is támogattak, és nem érzem, hogy most adtam egy fricskát azoknak, akik csak fanyalogtak. Tisztelem a kritikusaimat is, de azt látni kell, hogy mi még nem vagyunk a Ferrari vagy a Lotus. Talán nem kell bizonygatnom, hogy amit a Copersucarral csinálok, azt szerelemből teszem és nem pénzért. Szeretném, ha mindenki tudná, mennyire fontos nekem a brazíliai F1-es csapat!

Copersucar Brazília Emerson Fittipaldi Wilson Fittipaldi 1978. Brazil Nagydíj

Ami addig sem volt kétséges – nem úgy, mint a folytatás.

Hiszen ebben a csapatban (ami a Copersucar két évvel későbbi kivonulása után egyszerűen Fittipaldira változtatta a nevét) az 1980-as Argentin Nagydíjon Keke Rosberg tudott még 3. lenni, és maga  Emerson szintén már csak egyetlen 3. helyet ért el az 1980-as Long Beach-i USA Nagydíjon – és annak az évnek a végén vissza is vonult.

Utóbb maga Emmo sem csinál belőle titkot, hogy hiba volt elhagyni a McLarent, de akkor még fűtötte a lelkesedés:

– Nagyon nagy kihívásnak éreztem. Ma már nyilván látom, ha nem lépem meg, ha maradok a McLarennél, lehet, hogy még világbajnokságot, világbajnokságokat nyerhettem volna, akár rögvest ’76-ban, amikor Hunt végül legyűrte Nikit. De persze ez csak feltételezés, nem lehetek benne biztos...

De az is biztos, hogy kevés ország mondhatja el magáról, hogy volt egy „saját” Formula-1-es csapata!

Copersucar Brazília Emerson Fittipaldi Wilson Fittipaldi 1978. Brazil Nagydíj

0 Tovább

Szép gridgörlök, ne sírjatok...

Felhördült a Formula-1 világa, amikor a Liberty Media bejelentette: 2018-től nem lesznek többé rajtrácslányok, vagyis eredeti szóhasználattal, gridgörlök. De vajon lehetséges-e teljesen száműzni a csinos hölgyeket a F1 közeléből?

Gridgörlök Bratches Ecclestone Liberty Media

Sean Bratches, a Liberty Media kereskedelmi igazgatója csak azt erősítette meg, amit Ross Brawn már 2017 december elején beharangozott, miszerint:

– Felülvizsgáljuk a hölgyek által történő promóció eddigi gyakorlatát.

Nos, e felülvizsgálat vezetett oda, hogy Bratches szerint:

– Bár a rajtrács-lányok szerepeltetése évtizedek óta hozzátartozott a Formula-1-hez, úgy érezzük, hogy ez a szokás nem felel meg az általunk képviselt értékrendszernek, és nyilvánvalóan ellenébe megy napjaink társadalmi normáinak.

Majd így érvelt tovább:

– Ez a gyakorlat nem méltó a Formula-1-hez és annak rajongóihoz, legyenek idősebbek vagy ifjabbak.

Tény, hogy egy felmérés szerint nem voksoltak sokkal többen a rajtrácslányok szerepeltetése mellett, mint ellene, ugyanis az arány 60-40%- volt.

Gridgörlök Bratches Ecclestone Liberty Media

Különböző sportpolitikai és a női sportot képviselő szervezetek elégedetten vették tudomásul a döntést, mint például a silverstone-i versenypálya ügyvezetője, Stuart Pringle is:

– Itt volt az ideje. Ez már nagyon ódivatú szokásként létezett csak, nem volt helye a sportban.

Vele szemben a legendás Alastair Caldwell, a McLaren és a Brabham 1970-es évekbeli csapatmenedzsere az F1Classic megkeresésére ezt nyilatkozta:

– Egyáltalán nem helyeslem. A szép hölgyek mindig a sportághoz tartoztak, fokozták az érdeklődést a pályán és a rendezvényeken egyaránt. Szerintem ez az egész csak a médiahisztéria eredménye, amivel nem kellene törődni. A nők csodálatosak és jobbá teszik az életet. Mi a cél, hogy végén mindenki burkában járjon?

Gridgörlök Bratches Ecclestone Liberty Media

Az "old school" másik jeles képviselője, Jo Ramirez, aki 1962-2001 között számtalan csapatnál (Ferrari, Tyrrell, Copersucar, Shadow, McLaren) szolgált szerelőtől csapatmenedzseri beosztásban, kérdésemre szintén megmondta a magáét:

– Valami nagyon nem jól megy akkor, amikor csak azért változtatnak meg valamit, mert változtatni kell. Csak arra gondolok most, hogy a mai munkanélküliség mellett elvesznek egy csomó embertől olyan munkalehetőséget, amit a lányok szívesen és odaadással végeztek. Talán megoldás lenne, hogy rajtrácslányok mindig az adott ország népviseletét viseljék, amire egyébként már sokszor volt példa. Remélni tudom csak, hogy a nézők közül nem tiltják ki a hölgyeket...  

Ugyanakkor álljon itt magyar női Formula-1-rajongó véleménye:

– Mindenféle biodíszletet helytelenítek, még úgy sem tudnám elfogadni, ha egy lány, egy fiú lenne a rendszer. Úgy gondolom, hogy azok, akik szeretik a Formula-1-et és kijárnak a versenyekre, nem a lányok miatt teszik ezt. Illetve, ne a lányok miatt tegyék!

Kétségtelen, a „csinos lányok a versenyautók közelében” című történet mostantól három fejezetre oszlik.

Nem voltak – voltak – és mostantól újból nem lesznek.

Ha felütjük a Formula-1-gyel foglalkozó 1950-es, 1960-as évekbeli könyveket, alig-alig találkozunk női szereplőkkel. Reklámhölgyekkel egyáltalán nem. A korabeli bulvárt a versenyzők feleségei, barátnői képviselik. Fangio mellől nem hiányozhat Beba, Peter Collins szívesen fényképezkedett színésznő feleségével, Louise Kinggel, a Graham Hillt ábrázoló paddock-béli fotókon szinte mindig ott van neje, a nemrég elhunyt Bette. De még egy-másfél évtizeddel később is majdnem olyan népszerű volt Helen Stewart, Nina Rindt, Maria-Helena Fittipaldi vagy Barbro Peterson, mint a férjeik.

Gridgörlök Bratches Ecclestone Liberty Media

1968-ban azonban nem csak a párizsi diáklázadások és Csehszlovákia megszállása miatt volt történelmi év, hanem a Formula-1-es kocsikon ekkor jelentek meg a szponzori feliratok. Colin Chapman, a Lotus alapítója nem csak konstruktőrként volt zseniális, hanem üzletemberként is. Neki jutott eszébe, hogy a versenyautók karosszériájának nagy felületein hirdetéseket lehet elhelyezni. A Gold Leaf cigaretta neve és logója jelent meg az addig zöld Lotusokon, és ettől fogva a folyamat megállíthatatlan volt. Pár év múlva már ott volt a F1-ben a Marlboro (Philip Morris), a Lotusnál a Gold Leafet 1972-től a John Player Special váltotta, de itt volt már addigra például a kozmetikai ipar (Yardley), az italgyárak, mint a Martini-Rossi, a Warsteiner, és sokkal markánsabbá vált a sportággal amúgy régóta kapcsolatban álló vállalatok, a Goodyear, a Shell, az Elf stb. jelenléte.

Gridgörlök Bratches Ecclestone Liberty Media

Tény és való, a pilóták mellett szinte minden terméket csinos lányok reklámoztak – a kornak megfelelő ruházatban. Az 1970-es években vagy miniben vagy trapéznadrágban. Felül pedig szinte semmi, és ez nem is változott a 2000-es évek elejéig, illetve csak annyiban, hogy egyre minimálisabbak lettek a reklámozásra is alkalmas ruhafelületek, mint a jordanes Benson&Hedges vagy a BAR-szponzor Brunotti esetében.

Ami a rajtrácslányokat illeti, már az 1970-es évek közepén meg-megjelentek (például az 1975-ös Olasz Nagydíjon), de egészen az 1990-es évekig teljesen rapszodikus volt, hogy felvonultak-e a rajtkockák mellé a versenyzők nevével ellátott táblát tartó hölgyek.

Gridgörlök Bratches Ecclestone Liberty Media

Miután Ecclestone igyekezett minden versenyhelyszínt uniformizálni, a rajtrács-lányok automatikusan a vasárnapi rajtceremónia részévé váltak, sőt, már pénteken, szombaton lehetett látni őket a paddockban és a célegyenesben, amint fel-alá vonulva gyakorlatoznak. Az ifjú hölgyek többnyire az adott futam szponzorának színeiben pompáztak, hol konszolidáltabb, hol merészebb ruházatban. De egy-egy helyszínen egyszerűen az ország tradicionális ruháját viselték a lányok, például Spielbergben, ahol mindig osztrák drindliben jelentek meg a többnyire copfos szépségek, nagy népszerűségnek örvendve. Kirívó eset volt, amikor a 2015-ös Monacói Nagydíjon gridboyok, azaz rajtrács-fiúk ácsorogtak a versenygépek mellett, ami csak keveseknek tetszett. Vettel is értetlenül állt a jelenség előtt:

– Most ez mi a fene? Valaki ráunt a lányokra? Mért jobb egy George vagy Dave? Nem értem…

Gridgörlök Bratches Ecclestone Liberty Media

Nos, mindennek 2018-tól vége. De vajon meg lehet-e tiltani a nagy cégeknek azt is, hogy – mintegy vissza a jövőbe alapon – szponzor-hölgyekkel ajánlják termékeiket a paddockban vagy szurkolói területeken, mint 40 vagy ötven évvel ezelőtt?

Majd figyelünk…

Gridgörlök Bratches Ecclestone Liberty Media

1 Tovább

f1classic

blogavatar

Ami a Formula-1 történetében érdekes, különleges, lenyűgöző és drámai.

Utolsó kommentek