II. János Pál pápa Ferrari-földön

Évtizedekig járta a mondás, hogy Olaszországban két vallási hely létezik: Vatikán és Maranello. E kettő először 1988-ban, 30 éve találkozott, amikor II. János Pál felkereste Enzo Ferrari székhelyét. Karol Woytilát 40 éve, 1978. október 16-án  választották pápává.Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János PálA Commendatore kapcsolata a vallással, az egyházzal sosem volt különösebben elmélyült. Hogyan is lett volna, amikor saját bevallása szerint legalább 3000 nővel volt intim kapcsolata élete során, és második fia, Piero házasságon kívül született 1945-ben Nina Larditól. De hát mindezt még az emberi gyengeségek számlájára is lehetne írni, amikért, tudjuk, megfelelő megbánás esetén a katolikus egyház megbocsát. Mert különben Ferrari jó kapcsolatot ápolt különböző egyházfiakkal. Ilyen személyiség volt a nemrégiben, 92 évesen elhunyt Don Sergio Montavani, a "pilóták papja", ahogy Modena környékén hívták: egykor, az 1950-es években maga is versenyzett Ferrarival, foga közé fogott rózsafüzérrel; később elképzelhetetlen volt nélküle az imolai vagy monzai futam, emlékművet emelt az elhunyt versenyzők emlékére. És az is közismert tény, hogy 1983 óta, amikor egy Ferrari versenyautó győztesen halad át a célvonalon valamelyik nagydíj végén, a maranellói plébános, elsőként Don Erio Belloi, megkondítja a Reggio Emilia-i kisváros tornyában a harangokat.Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

De ez a viszony nem volt mindig ilyen felhőtlen. Amikor az 1957-es Mille Miglia-n Alfonso de Portago és a mellette ülő amerikai Eddy Nelson Guidizzolo közelében a tömegbe rohant, és a halálba magukkal rántottak tizennégy nézőt, köztük öt gyereket, az egyház úgy érezte, oda kell hatnia. A L’Osservatore Romano az egész autóversenysport elleni tamádást indított (kétségtelen: alig két évvel korábban történt a 86 halottat követelő Le Mans-i tragédia, és Guidizzolot pár hónappal megelőzően lelete halálát Modenában Eugenio Castellotti). Természetesen kellett egy főkolompos, ez lett Enzo Ferrari. Vatikán Szaturnuszhoz hasonlította, aki tudvalevőleg felfalta a saját gyermekeit – nos, Enzo is így tett a lap szerint, amikor a halálba hajszolta a pilótáit… Kétségtelen, hogy nem lehetett azt állítani, hogy semmiben sem volt igazuk.

 

Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

Aztán eltelt harminc év, és a viszonyok megváltoztak. 1988-at írtunk, Enzo februárban betöltötte a 90. évét, már valóban öreg és gyenge volt. Talán ezért is érezték úgy egyesek, hogy még megvalósulhatna az a látogatás, ami meghozhatja a Vatikán és Ferrari összeborulását. A pápa a Po-folyó mentén tett látogatást, és Don Galassao Andreoli közvetítése nyomán látogatott el június 4-én tehát Maranellóba. Andreoli atya a közeli Baggiovara plébánosa volt, aki ugyan nem tartozott Ferrari közeli barátai közé, de ő volt a modenai vasmunkások szakszervezetének lelkipásztora…

II. János Pál a fioranói tesztpályára, ahol a Commendatore lakóháza is áll, már egy nyitott, piros, 8 hengertes Ferrari Mondial 3000-essel gördült be, mellette ott volt Agostino Casaroli, a titkára. A fogadásukra felsorakozott helybéliek élén Piero Ferrari állt – a nagy öreg viszont épp lázasan nyomta az ágyat modenai házában. Dél körül a pápa telefonon hívta fel Ferrarit. A beszélgetés természetesen olaszul zajlott, és amennyiben lehet hinni egyes forrásoknak, a lényegét tekintve körülbelül így:

Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

– Szentatyám, tudom, hogy nem éltem példás katolikus életet, de a magam módján mindig kapcsolatban álltam Istennel - rebegte Enzo.

– Ferrari – felelte erre a Szentatya -, mindannyian vétkezünk, de ha megbánjuk bűneinket, a Mindenható bizonyosan megbocsát. Te sok örömet okoztál autóiddal és pilótáiddal az embereknek. Én most ezért feloldozlak téged.

Lent, az udvaron néhány régi modell mellett az aktuális, Forma-1-es gép várta II. János Pált, és a két akkori versenyző, az olasz Michéle Alboreto és az osztrák Gerhard Berger, aki erre a jeles alkalomra Christina nevű kislányát is magával hozhatta. Wojtyla a maga kedélyes módján mindenkivel eltársalgott és a megáldotta a Kanadai Nagydíjra készülő csapatot (nem sokat használt, mindkettő lerobbant a versenyen…).Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János PálEnzo Ferrari két hónappal később, augusztus 14-én hunyt el.

II. János Pál még hosszan ült Szent Péter trónján. És mintha az élet ismételné magát, csak ezúttal megfordítva: amikor már túl volt a nyolcvanon, Parkinson-kórja egyre inkább elhatalmasodott rajta, a sikerei csúcsán lévő Ferrari istálló küldöttsége ellátogatott a beteg pápához a Vatikánba. Megint ott volt Piero Ferrari, Montezemolo elnök, Jean Todt sportigazgató és természetesen a pilóták: Michael Schumacher, Rubens Barrichello és a tesztelő Luca Badoer is. Egy pompás Ferrari F1-modellel ajándékozták meg a Szentatyát, aki ezúttal is kijelentette, hogy a Ferrari fontos példa, mert megmutatja a küzdés és a munka értelmét a fiataloknak, és egyben örömforrás is a rajongótábor számára. Még a kőkemény Schumacher is azt mondta a vizit után: – Mélyen megindító volt a pápa társaságában lenni. Érezni lehetett, hogy ebben a törékeny, gyenge testben is mekkora erő rejtezik.

Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

Amikor 2005 februárjában Maranellóban leleplezték az azévi F1-es autót, Montezemolo elnök első mondata az volt, hogy e helyről kívánnak jobbulást II. János Pálnak. Aki azonban nem sokkal később, április 2-án halt meg. 2011-ben előbb boldoggá, majd 2014 áprilisában szentté avatták.

Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

 

0 Tovább

Ferrari-bukták régen és...?

A Ferrari nélkül nincs Forma-1, ez az egyetlen csapat, amelyik a világverseny kezdete, tehát 1950 óta ott van rajtrácson. Szurkolói tábora világszerte a legnagyobb, a tifosi rendíthetetlenül csápol a csapat mellett, ha őrajtuk múlna, minden évben a Scuderia lenne az első. De ez nem így van, mert az utolsó bajnokságot 2007-ben nyerték. És idén is már csoda kell történjen ahhoz, hogy Vettel legyen a bajnok.Bár a Ferrari a legtöbb bajnokságot nyerte a Forma-1 69 éve alatt, 15 egyéni és 16 konstruktőri, ez nem olyan sok az évek számát tekintve – és pláne, ha számba vesszük, hányszor bukták el az elsőséget, holott simán nyerhettek volna.

Az első ilyen 1959-ben volt, amikor az angol Tony Brooks simán nyerhetett volna, de néhány apró momentum ellene dolgozott. Brooks pechére törölték a Belga Nagydíjat, Angliába meg az olaszországi sztrájkok miatt nem jutott el a Ferrari, úgyhogy itt sem tudott pontokat gyűjteni. Aztán az utolsó, minden eldöntő versenyen, a Sebringben rendezett USA Nagydíjon a startnál épp Brooks csapattársa, Wolfgang von Trips hátulról kicsit megtolta az előtte álló Ferrarit. Brooks (végzett fogorvos) aggódott, hogy valami megsérülhetett a kocsin, ezért a boxba hajtott egy ellenőrzésre, ahol kiderült, semmi baja nincs.– Az élet Isten adománya, amit az embernek nincs joga kockára tenni – mondta utóbb. – Háborúban persze más a helyzet, de az autóverseny csak egy sport. Ezért döntöttem úgy, hogy nem akarom feleslegesen kockáztatni az életemet.

És hogy vajon Enzo Ferrari mit szólt ehhez a szemlélethez?

– Azt hiszem, nem volt tőle boldog, és valószínűleg nem értette, mi esett belém. De meg kell mondjam, egy szóval sem rótt meg érte.

Ugyanis Brooks az önkéntes boxlátogatás után csak 3. lett, ami nem volt elég a bajnoksághoz.

John Surtees ugyan megnyerte a Scuderiának az 1964-es vb-t, de egyet el is vesztettek. 1965-ben nem sikerült a címvédés, és már csak egy győzelem várt rá, az 1966-os Belga Nagydíjon. Azonban ez volt Surtees hattyúdala Maranellóban. Addigra végzetesen megromlott a viszonya Eugenio Dragoni sportigazgatóval, és miután Le Mans-ban összevesztek, Surtees elvágtatott Maranellóba, ahol személyesen közölte Enzo Ferrarival, hogy távozik a csapattól. A Cooper-Maserati azonnal leszerződtette…

Sokan úgy tartják, hogy ez a szakítás neki és a Ferrarinak az 1966-os bajnokságába került. Ő is tudja, mert manapság erről így beszél: - Hibáztunk mindketten, Ferrari is, én is. És ezért csúnyán megfizettünk, Ferrari is, én is.

1976-ban a címvédő Niki Lauda utcahosszal vezette a bajnokságot, amikor balesetet szenvedett a Német Nagydíj 2. körében, a Nürburgringen. Bár a csodával határos módon 42 nap múlva már megint versenyzett, mégis elbukta a bajnokságot James Hunttal szemben, mindössze egyetlen ponttal. Sokak szerint Enzo Ferrari szúrta el a bajnoki címet Lauda távollétében, mivel az Osztrák Nagydíjon nem indította Clay Regazzonit, aki ponto(ka)t rabolhatott volna Hunttól, Hollandiában pedig második számú pilótát állíthatott versenybe, ugyanilyen megfontolásból.

1985-ben Michele Alboreto járta meg, holott a nyár derekán már tetemes előnye volt az összetettben Alain Prosttal szemben – mégis a francia lett a bajnok. Miért? Maranellóban a fejlesztés hevében egy sereg hibás döntés született. Többek között lecserélték a turbó-beszállítót, és ez végzetesnek bizonyult. Ahelyett, hogy javult volna a teljesítmény, a Ferrari egyre haloványabb teljesítményt nyújtott, a „csodaturbó” az osztrák futam után folyamatosan elromlott. Mint az október 6-i Európa Nagydíjon, Brands Hatchben is, ahol Alboretonak nagy lángcsóvát húzva kellett a boxba vonulnia, és feladnia a küzdelmet. Az olasz felállt a lángolva guruló Ferrari pilótaüléséből, hogy bármikor kiugorhasson. Később szomorúan csak ennyit tett hozzá a történtekhez:

– Legalább látványosságnak nem volt utolsó…

Enzo maga is belátta, hogy hibázott: - Bocsánatot kell kérnem Alboretótól az elpackázott bajnoki cím miatt!

Felipe Massa legjobb éve a 2008-as volt, amikor még úgy is világbajnoknak érezhette magát 37 másodpercig, hogy a Ferrari korábban már „gondoskodott” róla, hogy ne nyerhessen. A Magyar Nagydíjon utcahosszal vezetett, amikor 3 körrel a cél előtt eldurrant a motorja, majd néhány héttel később a Szingapúri Nagydíjon baltázták el a boxkiállást a versenyben vezető brazilnál: úgy adtak neki szabad jelzést, hogy még nem fejeződött be a tankolás, ezért Massa a benzinadagoló-csövet letépve rontott ki a boxutcába, de ezzel vége is volt a versenyének…

2010-ben Fernando Alonso szinte a lehetetlent vitte végbe azzal, hogy az utolsó futam előtt bajnokesélyesként érkezett az Emirátusi Nagydíjra, és voltaképp egy 5. hellyel meglett volna az elsőség. Azonban a Ferrari biztonságra ment, letekerte a motorteljesítményt, így Alonso, egy szinté rosszul kiszámított boxlátogatás után visszatérve a verseny hátralévő részében nem tudta megelőzni Vitalij Petrovot!

2017-ben nagyon úgy nézett ki, hogy annyi év után a Ferrari nyerni tud a Mercedes ellen, ám a nyári szünet utánra elfogyott a szufla. Vettel alatt bagatell hibák (elromló gyertya…) miatt többször is lerobbant az autó, és Hamilton simán nyerte 4. bajnoki címét.

Idén még inkább úgy nézett ki, hogy fordul a kocka: a 2018-as Ferrari egyértelműen gyorsabb volt a szezon első felében, mint a Mercedes. Vettel nyert is egy csomó versenyt – de hibázott is, amit Hamilton nem tett meg. A bajnokság utolsó negyedét 40 pontos hátránnyal várja.

Innen szép nyerni?

0 Tovább

A svéd Forma-1 pokoli éve

Förbannade78 – Az a pokoli '78 – címmel készült film arról az évről, amikor néhány hónap alatt megszűnt a svéd Forma–1, ami olyannyira meghatározó volt az 1970-es években. Gunnar Nilssonról már az év elején lehetett tudni, hogy rákkal küszködik, Ronnie Peterson meghalt az Olasz Nagydíjat követő napon, az 1973 óta létező Svéd Nagydíjat törölték a versenynaptárból.

Svéd Nagydíj Gunnar Nilsson Ronnie Peterson  Anderstorp Lotus Colin Chapman 1978

1977-ben még együtt a pályán: Petersson Tyrrellben (3), Nilsson Lotusszal (6)

A rendező, Jonas Vesanto így beszélt minderről:

– Svédországban ez a generáció úgy nőtt fel, hogy a játékok polcán szinte mindenkinél ott állt egy fekete JPS-Lotus. Aztán azon rémes reggelen, nyolc évesen megtudtam, hogy Ronnie meghalt. Micsoda? Hiszen csak a lábát törte! És két hónappal később Nilsson is halott volt. Az egész hihetetlen volt. Abban az évben adta először élőben a svéd tévé a futamokat, nyáron egész ország Forma–1-es lázban égett, azt vártuk, hogy Peterson világbajnok lesz. Már az keserű csalódás volt, hogy kiderült, csupán No.2. pilóta a Lotusnál. De aztán jött a tragédia. Emlékszem, voltak olyan politikai hangok is, amik azt sürgették, hogy nálunk be kell tiltani az autósportot... Azért kezdtem el forgatni a Förbannade78-at, hogy megtudjam, mit is jelentett Peterson és Nilsson az embereknek. Keresztbe-kasul utaztam az országban, interjúkat készítettem. És azt láttam, hogy erre a két versenyzőre felnéztek. Igaz, el voltunk kényeztetve: Björn Borg zsinórban nyerte a wimbledoni bajnokságokat, Ingemar Stenmark a síben bizonyult verhetetlennek, az ABBA a csúcson volt, de mégis, a Peterson-Nilsson páros külön helyet foglalt és foglal el a svédek szívében!

 

Svéd Nagydíj Gunnar Nilsson Ronnie Peterson  Anderstorp Lotus Colin Chapman 1978

Milyen érdekes, hogy Nilsson egyetlen győzelmekor (1977, Belga Nagydíj - Zolder), Petersson is ott állt a dobogón 3-ként 

Mi is történt, nézzük kronologikusan.

1977-ben Gunnar Nilsson a Colin Chapman vezette Lotus csapatnál második szezonját teljesítette, és megszerezte első győzelmét Belgiumban. Az ázsiója felszökött, és már meg is egyezett egy újonnan alakult csapattal, az Arrowsszal, hogy átmegy hozzájuk első számú pilótának. Amiből nem lett semmi: a télen Nilssonnál rákot állapítottak meg, és ettől fogva gyakorlatilag a londoni Charing Cross Kórház rákosztályán töltötte az idejét. Az 1978-ban még ugyan megjelent egy-egy futamon, a kemoterápia miatt immár teljesen kopaszon, ám természetesen bízott a gyógyulásában.

Furcsa gondolat, hogy mi történt volna Monzában, ha abban az Arrowsban nem Patrese, hanem Nilsson ül – ugyanúgy előre nyomult volna-e Rastelli bíró korai rajtjelére, és neki ütközött volna-e Peterson Lotusának?

 

Svéd Nagydíj Gunnar Nilsson Ronnie Peterson  Anderstorp Lotus Colin Chapman 1978

Együtt a pályán 1978-ban, de mennyire másképp. A nagybeteg Nilsson már csak egy-egy futamra látogathatott el

De persze ilyen kérdés nincs is...

Nilsson a kórházi tartózkodása során nagyon szoros, baráti kapcsolatba került a kórház orvosgárdájával, a teljes személyzettel. Tisztában volt vele, hogy az egészségügyisek milyen ádáz harcot vívnak a kór ellen, sok esetben milyen nehéz körülmények között; különösen megrázta a beteg gyerekek sorsa, akiket alig néhány évesen ragadott magával a rák. Ezért döntött úgy, hogy létre hozza Gunnar Nilsson Rák Alapítványt (www.cancerstiftelsen.se), ami mára komoly szervezetté nőtte ki magát: különböző programokat, fiatal rákkutatókat támogat több millió svéd korona értékben.

De amilyen a sors, a két F1-es pilóta közül nem ő halt meg előbb.

 

Svéd Nagydíj Gunnar Nilsson Ronnie Peterson  Anderstorp Lotus Colin Chapman 1978

Gunnar Nilsson és Ronnie Petersson, az 1970-es évek svéd ászai 

A végstádiumban lévő Nilsson volt az, aki ott kellett gyalogoljon barátja, Ronnie Peterson koporsója mögött. A boncolás után, szeptember 13-án repült el Chapman fekete privátgépe Ronnie holttestével Svédországba, a szülőhelyére, Örebroba. A temetésre szeptember 15-én került sor, a koporsót John Watson, Emerson Fittipaldi, James Hunt, Niki Lauda, Jody Scheckter és Ake Strandberg vitte, mögöttük Nilsson.

 

Svéd Nagydíj Gunnar Nilsson Ronnie Peterson  Anderstorp Lotus Colin Chapman 1978

Petersson temetés Örebroban - Nilsson még ott tudott lenni...

Az a Nilsson, akinek még két hónapja volt hátra: november 20-án hunyt el Londonban.

Svédország egy csapásra Forma–1-es pilóta nélkül maradt.

A Svéd Nagydíj sorsa is megpecsételődött ezzel. Az anderstorpi pályán csak öt éve, 1973-tól rendeztek futamokat, tehát pilótáik fénykorában, ám egyikük sem tudott odahaza nyerni. 1979-től pedig versenyük sem volt több: sem érdeklődés, sem pénz nem volt már ekkor Svédországban a Forma–1-re. Csak a gyász maradt, és az emlékezés.

Förbannade – a svédeknek tényleg pokoli év volt az az 1978-as...

0 Tovább

Meghalt a F1 plébánosa

Don Sergio Mantovani 92 éves korában megtért Teremtőjéhez. A F1-es versenyzők plébánosának is nevezett Don Sergio életét ugyan elsősorban Istennek szentelte, de utána a pilóták következtek.

Don Sergio Mantovani Ferrari Modena

Aki előtt még Niki Lauda is örömmel megemelte a sapkáját © MÉHES K.

Ahogy a földön mindenféle szerzetnek van valamilyen szentje, aki kezét felé nyújtja, még ha nem is látszik, Sergio Mantovanit az autóversenyzők papjának hívták, és ez elég is volt, nem kellett hozzá szent legyen. Épp elég jel volt az, hogy ugyanezzel a névvel létezett egy pilóta is, aki amolyan úrvezetőként rajthoz állt néhány nagydíjon az ötvenes években, igaz, minden különösebb siker nélkül. Aztán egy balesetben, az 1955-ös Valentino Nagydíjon elvesztette az egyik lábát, de legalább életben maradt, és ez akkoriban már önmagában eredménynek számított. Ahogy a nagy Fangio mondta az 1958-as monzai futam végeztével: - Jó kis verseny volt, senki sem halt meg.
A mi Don Sergionk 1953-ban öltözött be, és mint aki Isten szolgálatát egy különös területen vélte elmélyíteni, mind több időt töltött szülővárosának, Modenának egyik büszkeségénél, a Maserati cégnél. Az olaszok istenes népek, ki ne örült volna egy eleven őrangyalnak: szerelőtől versenyzőig mindenki szívesen látta. A korszak nagyjaival, Jean Behrával, Juan Manuel Fangióval és Stirling Moss-szal is baráti viszonyba került.

Don Sergio Mantovani Ferrari Modena

Don Sergio imáiból sosem felejtette ki a versenyzőket - de ennél többet is tett értük

Mintha csak elöljárói is jó szemmel nézték volna a versenyzők papjának ténykedését, 1959-ben kinevezték a Szent Katalin plébánia élére, ami ott állt a Viale Ciro Menotti melletti hídnál, egy kőhajításnyira a Maserati-főhadiszállástól. 
A padre különösen jóban lett a francia Jean Behrával, akivel mély beszélgetésekbe bonyolódtak, többek között arról, vajon mi marad egy autóversenyző után, ha meghal. Behra – aki egyik fülét már elvesztette egy írországi futamon – komolyan hitt benne, hogy az autóversenyzők nem gazdag playboyok, se nem veszélyt kereső félőrültek, akiknek a közvélemény gyakran hiszi őket. Elhivatott, intelligens, átlagos felüli reflexekkel rendelkező férfiakról van szó, mondogatta, máskülönben nem lennének képesek egy 200 kilométeres sebességgel száguldó versenygépet uralni. Aztán egy ízben, a modenai autodromo boxfalán ücsörögve Behra különös módon arról kezdett el beszélni, hogy milyen fontos a gyerekek nevelése, főképp kicsi korban.
– Építsen egy szép nagy, világos óvodát a gyerekeknek, atyám. Ebben az életkorban hadd legyen még öröm az élet a számukra, lesz még elég sötét nap az életükben később – filozofált a francia, és mintha csak saját sorsát vizionálta volna: egy héttel később a berlini AVUS-on Porschéjával karambolozott, egy villanyoszlopnak ütközve szörnyet halt.Don Sergio Mantovani Ferrari Modena

Don Sergio szívesen emlékezett Enzo Ferrarira, akinek jó barátjának tudhatta magát

Mint kiderült, Behra nem a levegőbe beszélt, amikor az óvodalapításról ábrándozott. Egy csekély összegett hagyott Don Sergiora, majd amikor mindez a nyilvánosság elé került, több pilóta és csapattulajdonos is hozzájárult a nemes cél megvalósításához. Az óvoda megépülhetett, és az első csoportot, amit elindítottak benne, természetesen Behráról nevezték el. A második egy, a helybéli Junior Formulaban időközben (1960 októberében) halálát lelt Giuseppe Farandáról kapta a nevét, míg a harmadik csoport Eugenio Castellotti nevét vette fel, aki 1957-ben hunyt el a modenai pályán, egy Ferrari tesztelése közben. Sajnos, mire az óvoda teljesen elkészült, Monzában meghalt Wolfgang von Trips is, aki még ott volt az alapkő letételekor – az ő nevét kapta a negyedik a csoport. Egész Modenában ez volt akkoriban a legmodernebb gyermekintézmény: nagy, világos terekkel, kápolnával, terasszal, kerttel és sok szép játékkal. 1961 december 3-án avatták fel, a már visszavonult Juan Manuel Fangio vágta át a szalagot. Jelen voltak Faranda szülei, Castellotti édesanyja, Behra özvegye, és tiszteletét tette a Maserati részéről Omer Orsi és a Serenissima csapat alapítója, Volpi herceg is. Ott álltak az első kis óvódások, frissen vasalt köténykéjükben és masnijaikkal, míg a modenai püspök megható beszédet mondott:
– Legyenek ezek a gyerekek a már elhunyt autóversenyzők őrző angyalkái, és főképp azoké, akik még élnek, és a pályákon köröznek a jövőben is!Don Sergio Mantovani Ferrari Modena

Don Sergio a versenyzők emlékműve előtt

Don Sergio azonban nem elégedett meg ennyivel. Továbbra is áldozatos istápolója volt az örök versenypályákra távozott pilóták emlékének, így aztán az intézmény falán egyre több emlékfelirat sorakozott az évek múltával. A lista csak nőttön nőtt... Bonetto, Marimon, Ascari, Castellotti, de Portago, Sighinolfi, Musso, Collins, Hawthorn, Schell, Faranda, Cabianca, Crivellari, von Trips, Rodriguez. 
Egész falak teltek meg nevekkel és emléksorokkal. De jöttek tovább a többiek: Bandini, Clark, Scarfiotti, Courage, McLaren, Rindt és Giunti....
Don Sergio pedig, amellett, hogy továbbra is elengedhetetlen szereplője volt az olasz futamoknak, fáradhatatlanul dolgozott – a szó minden értelmében vehető módon – emlék-művén: az iskolává felfejlődő intézmény kertjében 1971-ben elkészült a modenai szobrász, Marino Quartieri szobra, a 6 méter magas Ara-emlékmű. Egy versenykocsiból kinövő óriási szárny szökik az ég felé, ami egy hatalmas talapzaton áll: ide vannak felvésve az eltávozott versenyzők nevei, és körben mindazoknak a cégeknek, gyártóknak a szimbóluma, amelyek valamilyen módon kapcsolatban állnak az autóversenyzéssel.Don Sergio Mantovani Ferrari Modena

Don Sergio az első Magyar Nagydíjon is jelen volt 1986-ban, itt épp Regazzonival társalog a Ferrari-boxban © SZ. KONCZ I.

Újabb hét évvel később, azaz 1978-ra Don Sergio elérte, hogy új plébánia épüljön fel, majd 1987-re elkészült a Casa della Gioia e del Sole, vagyis az Öröm és a Nap Háza: egy modern, minden kényelemmel ellátott szociális otthon, ahol 87 idős embert tudtak elhelyezni. Itt töltötte élete utolsó három évét a nagy Gigi Villoresi, a háború előtti, majd azt követő évek egyik legjelesebb olasz pilótája. A legújabb építkezés 1997-ben ért véget, amikor elkészült az új tornaterem, amit az 1986-ban elhunyt pilótáról, Elio de Angelisről neveztek el. És ennek a kapcsolatnak is micsoda története van! Don Sergio nem csupán a versenypályákról ismerte de Angelist, de a családdal is baráti kapcsolatba került. Fia halála után Giulio de Angelis egy különösen értékes festményt ajándékozott a Santa Caterinai plébániának, támogatandó a jó célokat. Ám 15 nappal később a dúsgazdag üzletembert túszul ejtették szardíniai villájában. Don Sergio azonnal „szolgálatba helyezte magát”, és közvetítőnek ajánlkozott a túszejtők és a család között. Ebben a minőségében bizonyos éjszakákon száz és száz kilométert vezetett le a leglehetetlenebb szardíniai utakon, hogy információkat adjon át az egyik és a másik félnek. Öt hónapon át ment ez az egyezkedés, míg végül mindenki beleegyezett, hogy mennyiért engedik szabadon Giulio de Angelist. Ekkor jött Don Sergio részéről az igazi hőstett: elvállalta, hogy ő marad a banditák fogságában addig, a pénz meg nem érkezik. Végül is három napon át tartották fogva, majd szabadon engedték.

Don Sergio Mantovani Ferrari Modena

Imolából szinte sosem hiányzott a közeli Modenában szolgáló atya © MÉHES K.

Én már úgy ismerkedtem meg vele 1993-ban, mint egy élő legendával. Először Imolában láttam: egy pap, fekete öltönyben, hajtókáján ezüst kereszttel, kezében fekete aktatáska, a nyakában a FIA-belépő. Két Ferrari-kamion között állt, mosolygott, és örült, hogy mindenki odasiet hozzá, igyekszik megszorítani a kezét. És aztán találkoztunk Monzában, aztán megint Imolában, Monzában – és így tovább. Egy idő után mi is régi ismerősként paroláztunk. Olaszul beszélt hozzám, én meg csekélyke szókincsemmel válaszolgattam. Si, si, bene..., Ungheria..., molto grazie.
Utoljára a 2016-os monacói hétvégén futottunk össze, és úgy üdvözölt, mint régi jó cimboráját, mi több, ő kérte, hogy készüljön rólunk egy közös fotó.

Isten nyugosztalja, Don Sergio!

Don Sergio Mantovani Ferrari Modena

Az utolsó találkozás Don Sergioval 2016-ban, Monte Carloban. Ő kérte a közös fotót...

0 Tovább

Legyen-e 3 autó egy csapatban?

Toto Wolff Mercedes sportigazgató újból felvetette, hogy a fogyó mezőny ellensúlyozásaképpen legyenek három autósak a nagy csapatok, és e harmadikat egy fiatal tehetség rendelkezésére kellene bocsátani. Nem mintha ez újdonság lenne.Villeneuve Mansell Hesnault Toto WolffAz 1950-es, 1960-as években eleve 3-4, sőt akár 5 fős istállók is voltak, úgyhogy inkább koncentráljunk arra, amikor az 1970-es évektől jobbára 2 autós csapatok néha mégis indítottak egy-egy harmadik kocsit – és való igaz, egy ígéretes újoncnak.

A leginkább fontos efféle alkalmak két nagy név debütásáláshoz köthetőek. Az 1977-e Brit Nagydíjon a McLaren állandó pilótái mellett kapott lehetőséget egy harmadik kocsiban egy ismeretlen kanadai, Gilles Villeneuve. James Hunt, a McLaren világbajnok menője még 1976 őszén vett részt egy kanadai futamon, ahol ez a bizonyos helyi hős alaposan elverte a vendégeskedő F1-es sztárokat. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy Hunt, ahelyett, hogy felhúzta volna az orrát a vereség miatt, hazatérve inkább melegen ajánlotta Villeneuve-öt a McLaren-főnökség figyelmébe. Így jött létre a később legendává vált apró québeci bemutatkozására. Alastair Caldwell, aki akkor a McLaren csapatmenedzsere volt, kérésemre minderre így emlékezett nemrégiben:Villeneuve Mansell Hesnault Toto Wolff

– Logikus volt a Brit Nagydíjat választani, mert otthon voltunk, a harmadik kocsit (az előző évi modellt) könnyen oda tudtuk szállítani. A srác jól ment, és annak ellenére nem törte össze az autót, hogy nem volt olyan kanyar pályán, ahol pördült volna meg legalább egyszer. De erre megvolt a maga magyarázata, azt mondta, különben sosem tudja, hol vannak a kocsi határai, míg ki nem próbálja…

Villeneuve ezen a nyitófutamon a legtöbb szakembert elkápráztatta, mivel szinte könnyű szerrel tartotta a tempót nagyokkal, Andrettivel, Hunttal, Laudával – és ha a M23-as hűtővíz hőmérséklet-jelzője nem kergült volna, nem ment volna be a bokszba ellenőrzésre, a számítások szerint akár 4. is lehetett volna – így csak a 11. helyen végzett. A vicc az, hogy a nemzetközi ováció ellenére Teddy Mayer, a McLaren főnöke nem kapott két kézzel Villeneuve után. Caldwell szerint a főszponzor Marlboro volt a ludas a döntésben, mert ők minden áron európai pilótát akartak 1978-ra Hunt mellé. Ezzel szemben John Hogan, a Philip Morris szponzorálásért felelős igazgatja azt mesélte nekem, hogy ők csodálkoztak a legjobban Mayer elutasításán:Villeneuve Mansell Hesnault Toto Wolff– Teddy valahogy nem bízott Villeneuve-ben, azt mondta, sokat pörgött össze-vissza, félt, hogy jónéhány kocsit törne össze. Ezzel szemben ott volt a szintén újonc Patrick Tambay, aki legalább olyan jónak tűnt, nem forgott annyit, így őt választották. Mi meg bevetettük magunkat, hogy amikor Lauda felmondott a Ferrarinál, a Commendatore Villeneuve mellett döntsön…

Három évvel később a Lotus is indított egy harmadik autót Mario Andretti és Elio de Angelis mellett. A 27 éves debütánst Nigel Mansellnek hívták, aki pár hónappal korábba, egy Le Castellet-i teszten nyerte el a megtisztelő lehetőséget. A 43-as rajtszámú Lotus vezetőjének nem volt épp könnyű hétvégéje, messze nem okozott olyan szenzációt, mint Villeneuve. Mansell a rajtrács legutolsó helyét csípte meg, vagyis 24. lett, és nyilván nem volt vigasz a számára, hogy világbajnok csapattársa, Andretti is csak 17. lett. A versenyben sem mutatott túl sokat, ráadásul már a rajt előtt kilyukadt a benzintartálya, és a nafta a pilótafülkébe folyt… Szerelői, mivel már semmit nem tudtak tenni, felajánlották Nigelnek, hogy el sem kell indulnia, de ő persze erről hallani sem akart. Azonban az ülésére csordogáló benzin teljesen átáztatta az overállját, ami rém kellemetlen hatással járt. Úgyhogy amikor a 40. körben bedöglött a Cosworth-motor, Mansell hálát adott az égnek, hogy végre kiszállhat a benzinfürdőből.Villeneuve Mansell Hesnault Toto Wolff– Másod fokú égési sérüléseket szereztem az alfelemen – mesélte aztán. Pár napig ülni sem tudtam, folyton borogatni kellett a fenekemet…

De megérte a sok nyűg, mert végül is Colin Chapman, a Lotus aslapító-főnöke látott valamit a honfitársában, és leszerződtette 1981-re. Aztán eltartott több mint egy évtizedig, de Mansell, a Piros 5-ös (immár Williamsszel, persze) világbajnok lett 1992-ben.

A harmadik autó azonban sosem sem állandó. Az utolsót a gyári Renault vetett be 1985-ben, amikor Tambay és Derek Warwick mellett egy feltörekvő francia tehetséget, Francois Hesnault-t hívták meg, aki már nem számított újoncnak, mivel korábban a Ligier-nél és a Brabhamnél is futott pár versenyt. Hesnault a 23. helyről indulva már a 8. körben kiesett – és se legenda, se világbajnok nem lett később. Minden esetre ez, az 1985-ösNémet Nagydíj volt az utolsó alkalom máig, amikor egy Forma-1-es istálló három autóval állt rajthoz.

Villeneuve Mansell Hesnault Toto Wolff

 

0 Tovább

f1classic

blogavatar

Ami a Formula-1 történetében érdekes, különleges, lenyűgöző és drámai.

Utolsó kommentek