Na, Ferrari, ez meg mi volt?

Nem tudom, mi jobb: megnyerni az év első versenyét, mint Vettel 2017/18-ban, aztán elveszteni a vb-t, vagy lebőgni Melbourne-ben, aztán abban bízni, hogy ennél csak jobb jöhet.

Ferrari Vettel Leclerc Binotto  Mercedes 2019 Melbourne

Nagyon emlékszem, hogy az első barcelonai teszten, amikor az új SF90-es Ferrarival Vettel és Leclerc is szórta a gyors köröket, rögvest két véleménycsoport alakult ki. Az első, főképp olasz kivitelben az volt, hogy zseniális az új gép, most már tényleg beletrafáltak a fiúk, Binotto kézben tartja a dolgokat, közel a diadal.

Ehhez képest voltak azok, akik csak hümmögettek, és figyelmeztettek rá, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Már a második teszthét sem úgy alakult a Scuderia számára, mint az előző, jöttek a meghibásodások, a Vettel kocsiján a felfüggesztés-törés, de ilyenkor kötelező elmondani, hogy erre való a teszt, inkább történjen gikszer, mint aztán Ausztráliában. A Mercedes is kezdett megvillanni, sőt, azt lehetett sejteni, nem is akarnak teljes fegyverzetben előlépni, majd az Albert Parkban. Olyan elemzések is napvilágot láttak, hogy két autót építettek, egyet a gyors és egyet a lassúbb pályákra, szóval minden esetre komolyan számolni kell az Ezüstnyilakkal továbbra is.

Ferrari Vettel Leclerc Binotto  Mercedes 2019 Melbourne

Számolni bizony, illetve azt számolni, mennyit vernek a többiekre.

A Ferrarira 50 másodpercet. Ami rettenetesen sok.

Egész hétvégén nem találták el a kocsi beállítását, és emiatt voltaképp esélytelenek voltak a Mercedesszel, de mint kiderült, a Red Bull Hondával szemben is. A mindig visszafogott sajtóközleményekből is mély csalódottság cseng ki, és az, hogy „Nem rossz, de igazából nem erre számítottunk” (Vettel, Binotto) beismerése a verségnek.

A nagy várakozások után több dolog is különösen fájó lehet. Egyrészt, hogy a Mercedes láthatóan beetette őket Barcelonában, Vettel sem titkolta, hogy ez a véleménye. Ami már csak azért nagyon deprimáló, mert az utóbbi két évből tudhatják, hogy Toto Wolff legénysége az év során fejleszteni és ezért fejlődni szokott – ezért is bukta el a Ferrari a bajnoki címet az elmúlt két szezonban. Most fordult a kocka, a vörösöknek kell kapaszkodni, még sokkal nagyobb nyomás alatt dolgozva. Ugyanakkor, míg az időmérőn legalább a 3. hely megvolt, a futamon ez is elúszott, mert stratégiailag is vétettek a túl korai kerékcserével, ezért került Vettel elé Verstappen, aki ellen szintén semmi esélye sem volt.

Ferrari Vettel Leclerc Binotto  Mercedes 2019 Melbourne

És mintha mindez nem lett volna elég, rögtön az első versenyen belefutottak egy nehezen megmagyarázható csapatutasításba. Leclerc láthatóan gyorsabb volt Vettelnél, de nyilván jófiúként eszébe sem jutott magától előzni, előbb megkérdezte a „tanító bácsit”, hogy szabad-e, mire azt mondták neki, hogy nem szabad, maradjon le. Utólag megint jött magyarázkodás, hogy biztonságra mentek, mind a két autót a célba akarták hozni – ám sejtésem szerint inkább az volt a dologban, a Merci-dominancia miatt totálisan frusztrált Vettelt nem akarták még azzal is hergelni, hogy a csapatba épp csak betoppant monacói a legelső versenyén előtte végez…

Ferrari Vettel Leclerc Binotto  Mercedes 2019 Melbourne

Egy 4. és egy 5. hely, 22 pont – ez lett az ausztráliai mérleg, és a sorok között olvasva nem csak egy mélységesen csalódott csapat, de mintha tanácstalanok is lennének. Binotto csak arra tudott hivatkozni, hogy „rengeteg adatott gyűjtöttünk, amiket most majd ki kell elemeznünk ahhoz, hogy visszanyerjünk versenyképességünket”.

Ami simán bekövetkezhet – és jó lenne, ha így lenne, mert egy izgalmas bajnoksághoz nagyon kellene a Ferrari. A bahreini épített pálya, akárcsak Barcelona volt, ezért Maranellóban abban bíznak, hogy mindenképp jobbak lesznek. Azt az egyet lehet tudni előre, hogy gumikból pontosan ugyanúgy választott mindkét csapat és Max Verstappen is.

Ferrari Vettel Leclerc Binotto  Mercedes 2019 Melbourne

Fotó copyright: (c) Ferrari Press

0 Tovább

Räikkönen, az Alfa-hím

Kimi Räikkönen tavaly ősszel a Sauberhez szerződött, de Alfa Romeóval indul 2019-ban. Egy kedves kiscsapat tűnik el a mezőnyből, és jön helyette egy legenda.

Alfa Romeo Sauber Räikkönen Ferrari Leclerc

Sauberből Alfa Romeo - visszatér a mítosz  © Kulcsár Enikő

A Forma-1 az Alfa Romeo sikereivel kezdődött: a Vittorio Jano tervezte 159-es modell simán nyerte a legelső világbajnokságot 1950-ben dr. Giuseppe Farinával, majd egy évre rá Juan Manuel Fangioval. Amikor az 1951-es Brit Nagydíjon először nem Alfa Romeo nyert, hanem éppenséggel egy Ferrari, Enzo, aki az 1930-as években Alfákkal érte el a Scuderia sikereit, ezt mondta: - Ma megöltem az anyámat.

Alfa Romeo Sauber Räikkönen Ferrari Leclerc

Az Alfa Romeo a Forma-1 első két évadában verhetetlen volt   © Kulcsár Enikő

Ferrari azóta több száz versenyt nyert, Alfa Romeo viszont 1951 óta egyet sem. A Milánóban székelő cég már az 1960-as évektől visszasomfordált a F1-be, de csak motorszállítóként. A legjobban a Bernie Ecclestone irányította Brabhammel szerepeltek, de csak annyiban, hogy 1978-ban, Niki Laudával két eléggé kétes győzelmet írhattak be az aranykönyvbe: a Svéd Nagydíjon a később visszavont „porszívó” járgánnyal, majd Monzában azok után, hogy az élen álló Andretti-Villeneuve duó egy perces büntetést kapott korai startért.

Alfa Romeo Sauber Räikkönen Ferrari Leclerc

Niki Lauda egy Alfa Romeo-motorral hajtott Brabhammel nyerte a Svéd Nagydíjat 1978-ban

1979-ben látták elérkezettnek az időt, hogy megint saját csapattal vágjanak bele a F1-es kalandba, azzal a Carlo Chitivel, aki az 1961-es világbajnok Ferrarit tervezte – vagyis nem ő volt legfiatalabb lángelme a paddockban. Sajnos, már a második szezonjukban beütött egy tragédia: a már veteránnak számító francia Patrick Depailler 1980. augusztus 1-én egy hockenheimi teszt során kirepült az Ostkurvéban és azonnal szörnyethalt. 1981-re megszereztek egy nagy nevet: a még inkább veterán, immár 41 éves Mario Andrettit, de csodát ő sem tudott tenni.

Alfa Romeo Sauber Räikkönen Ferrari Leclerc

Hiába szerződtették le 1981-re Mario Andretti világbajnokot, ő sem ért el sikereket

A nagy varázsló inkább a francia Gerard Ducarouge lett, aki az első karbonszálas Alfát tervezte, amivel 1982-ben és 1983-ban még egy Andrea de Cesaris is pole positionokat tudott elérni – de győzelemre nem futotta az erejükből vagy szerencséjükből. Ducarouge távozásával pedig megint lejtmenet következett. Az Alfa Romeo-tubo elképesztően megbízhatatlannak bizonyult, és az amúgy tetszetős, Benetton-zöld gépek Riccardo Patresével és Eddie Cheeverrel a fedélzeten szinte semmi értékelhető eredményt nem tudott elérni 1984/85-ban. Ezt elégelte meg a cégvezetés, és 1985 végén le is húzták a rolót, noha motort még továbbra is szállítottak – de mivel olyan csapatokkal társultak, mint az Osella, csak égtek. Próbálkoztak a Ligier-vel is, de már a teszten René Arnoux – eléggé bénán – kijelentette, hogy az Alfa-motor egy rakás izé, mire megsértődtek, és tovább álltak.

Alfa Romeo Sauber Räikkönen Ferrari Leclerc

A szép, Benetton-szponzorálta Alfa Romeók sokszor nyújtottak efféle képet 

A legújabb kori felbukkanásuk a tavaly elhunyt Sergio Marchionnénak köszönhető, ő szerette volna, hogy a FIAT-cégcsoporthoz tartozó Alfa Romeo márka is újból szépen csillogjon a Ferrari mellett. Az első komoly évük tavaly volt – és láthattuk, hogy a pénzügyi és technikai istápolásnak köszönhetően a Sauber sereghajtóból pár hónap alatt a középmezőny oszlopos tagjává vált. Charles Leclerc, aki idén már a Ferrari pilótája, szórta a Q3-as eredményeket, és gyakorlatilag rendszeres pontszerző lett belőle, sőt néha még csapattársa, Marcus Ericsson is meg tudott villanni.

Alfa Romeo Sauber Räikkönen Ferrari Leclerc

2018-ban már nagy Alfa Romeo-logóval futottak a Sauberek    © Kulcsár Enikő

2019-ben a 2007-es ferraris világbajnok Räikkönen és a Ferrari Akadémia másik neveltje, Giovinazzi (már szerepelt Sauber-színekben két éve) a két versenyző, akik abban bízhatnak, hogy a maranellói héttér további lökést adhat a hinwili (?) alakulatnak. Azok, akik attól félnek, hogy a finn szupersztár visszavonul, nem csak annak örvendhetnek, hogy marad még két évig, hanem annak is, hogy tényleg nem lehetetlen, a Sau…, pardon, Alfa Romeóval egy kis szerencsével akár még dobogós helyezést is elérhet.

Alfa Romeo Sauber Räikkönen Ferrari Leclerc

   

0 Tovább

Mick Schumacher a Ferrarié

Mától Mick Schumacher a Ferrari Drivers Academy tagja. Az olaszok nem panaszkodhatnak, a „mezőnyben” már van Fittipaldi (Enzo) és egy Alesi (Giulio) is. De tény, hogy Michael Schumacher fia a legnagyobb „fogásuk”.

Mick Schumacher Michael Schumacher Ferrari

Közel a Ferrarihoz: Mick és Kimi Räikkönen a finn monzai pole-ja után  © Ferrari

Amikor kis híján 20 éve, 1999. március 22-én megszületett, édesapja, Michael Schuamcher már a 4. évadát kezdte meg a Scuderia Ferrari versenyzőjeként. Addigra a Benettonnal már kétszeres világbajnok (1995/96) a Ferrarinál is szép eredményeket ért el: az első három évében, 1996-97-98-ban összesen 14-szer nyert és kétszer 2. lett a bajnokságban, noha az 1997-es ezüstérmét visszavonta a FIA.

Az 1999-es évnek is nagy esélyesként vágott neki, és bár a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon kiesett, két héttel nagyon örülhetett, mivel Gina lánya után megszületett fia, Mick.

Mick Schumacher Michael Schumacher Ferrari

Michael Schumacher első ferraris győzelme a 1996-os Spanyol GP-n © ICN

Aki, íme, két évtizeddel később nem csak abban lép apja nyomdokába, hogy versenyző lett, hanem immár a Ferrari kispadján ülhet.

A kis Schumi ázsiója az utóbbi háromnegyed évben ugrott meg, amikor is a 2018-as szezon derekán szinte megtáltosodott, és egyik győzelmet a másik után aratva magabiztosan szerezte meg a Forma-3-as bajnoki címet. Szinte azonnal a F2-be avanzsált, annak a Prema csapatnak lett a pilótája, amelynél 2017-ben Chales Leclerc lett bajnok – és aki már a Ferrari F1-es versenyzője idéntől. És most, még a szezon kezdete előtt, már Mick is a Ferrarié.

Mivel Toto Wolff és a Mercedes is többször jelezte, hogy szívesen látnák Schumachert a csapat utánpótlás-csapatában, élek a gyanúperrel, hogy a Ferrari ezért is lépett ilyen hamar.

Mick Schumacher Michael Schumacher Ferrari

Egy újabb jellegzetes sárga sisak: lesz belőle legadás?  © Kulcsár Enikő

Ugyanis élénken emlékszem rá, hogy a Ferrari F10 bemutatóján, 2010 februárjában, a fioranói pályán a cég akkori elnöke, Luca di Montezemolo arcáról lefagyott a mosoly, amikor egyszer csak arról kérdezték, mit szól ahhoz, hogy Michael Schumacher a Mercedesszel tér vissza. Montezemolo akkor szinte remegő hangon vallotta be, álmatlan éjszakái vannak Schumi mercedes szerződése miatt, úgy érezte, valamit nagyon elszúrt…

Nos, a Ferrari mostani vezetése nem akart ugyanebbe a hibába esni, és időben lecsapott Mickre, aki gyakorlatilag hazatér, hiszen születése óta ismerik ő, és ő is ismer mindenkit Maranellóban.

Mick Schumacher Michael Schumacher Ferrari

Mick Schumacher a 2017-es hungaroringi teszten a szerzővel © Kulcsár Enikő

Ahogy a frissen kinevezett sportigazgató, Mattia Binotto mondta:

– Egy olyasvalakinek, mint én, aki a világra jötte óta ismerem, nagyon öröm a csapatban üdvözölni miket, de természetesen a választás tehetsége, emberi és szakmai kvalitásai miatt esett rá.

Mint ahogy évtizedek óta minden pilótára, aki a Ferrarihoz szerződik, Mickre is igaz, hogy e megtiszteltetés egyben hatalmas feladat és teher is. A 20 éves németnek első menetben meg kell állnia a helyét a F2-ben. Ha ez többé-kevésbé sikerül, például legalább nyer majd versenyeket, akkor a Ferrari is láthatja, jó „lóra” tett, és ha nem is 2020-ban, de talán már 2021-ben tovább segítheti a F1-be, mint tették a korábbi akadémiai tagokkal, Leclerc-kel és Giovinazzival. Más kérdés, mi lesz akkor, ha esetleg Mick fejlődése megtorpan, vagy legalább is az eredmények elmaradnak a várakozásoktól.

Mert jelenleg ebből van a legtöbb: a várakozásból. Vagyis az elvárásból.

Mick Schumacher Michael Schumacher Ferrari

Micknek idén, 2019-ben egyelőre a Forma-2-ben kell bizonyítania   © Kulcsár Enikő

0 Tovább

Arrivabene és elődjei

Egyetlen F1-es csapat felé sem nyilvánulnak meg olyan elvárások, mint a Ferrari irányában. Épp ezért itt sportigazgatónak lenni nem egy életbiztosítás, mint most Maurizio Arrivabene is megtapasztalhatta.

Maurizio Arrivabene Ferrari

Négy évet kapott a Ferrari-főnökségtől, nem nyert - most hát mehet © E. Kulcsár

Az utóbbi bő tíz évben a Ferrari nem nyert bajnokságot: utoljára 2007-ben Kimi Räkkönen lett egyéni világelső, a Scuderia pedig 2008-ban. Ez alatt az időszak alatt a Ferrari három sportigazgatót „fogyasztott el”, nevezetesen Stefano Domenicalit, a villámalakítást nyújtó Marco Mattiaccit és Maurizio Arravabenét. Sok közös nincs bennük a pozíciójukon és azon kívül, hogy végül is egyikük irányítása alatt sem lett meg a hőn áhított vb-cím, és ezért előbb-utóbb menniük kellett.

Domenicali az Alonso-korszakban vezette a csapatot – vagy mondhatjuk úgyis, Alonso a Domenicali-korszakban szerepelt a Ferrarinál. Az örökösen hangoztatott „együtt nyerünk, együtt vesztünk” szlogen természetesen igaz, mint minden csapatmunkára, de mégis csak van – legalábbis egy F1-es istállón belül – hierarchia. Egy pilóta „csak” pilóta, akitől egy világbajnok szintjén és a 30-40 millió eurós fizetés mellett elvárható, hogy szinte mindig a tökéletest hozzá. Annak idején Schumacher mondta, hogy „Évente egyszer hibázhatok, az még belefér”, és ezt mindenki el is fogadja. Alonso nagyon jól ment a Ferrarinál, mégis úgy távozott 2014 végén, hogy nem lett világbajnok, és utolsó futamgyőzelme is másfél év távlatában lebegett már akkor (ha tudta volna, hogy öt év múlva is a 2013-as valenciai sikere lesz a végső…!).

Maurizio Arrivabene Ferrari

Domenicali a 2010-es autóbemutatón Maranellóban © E. Kulcsár

Az autók, amiket vezetett, jók voltak ugyan, de sosem olyan jók, mint az akkoriban domináns Red Bullok.

Domenicali, aki a majd’ másfél évtizeden át irányító Jean Todt keze alatt nőtt fel, bele is bukott az Alonso-kudarcba – de persze annyira rossz nem volt, hogy most, öt évvel később ne kezdték volna el rebesgetni, hogy akár vissza is térhet a csapathoz.

Marco Mattiacci rövid vendégszereplését voltaképp értékelni sem lehet, mert szegény mire egyáltalán hozzászokott a gondolathoz, hogy ő a Ferrari F1-es csapatának a főnöke, már lapátra tették. Nem nagy csoda, mert lehet, hogy Mattiacci pompásan tudott autót eladni Kanadában, ahonnan hazahívták, ám a F1-ben nem ez a feladat… Jómagam hallottam pár megnyilatkozását 2014 során, tényleg sokszor úgy tűnt, mint amikor a rossz tanuló felel, mondott mindent, ami az eszébe jutott, de sok alja (vagy teteje) nem volt.

Maurizio Arrivabene Ferrari

Mire megtanultuk, hogyan írja a nevét Mattiacci, már el is tűnt a színről © E. Kulcsár

2014/15 fordulóján volt a Ferrarinál a nagytakarítás. A FIAT csoport elbúcsúzott Luca di Montezemolo elnöktől, aki 1991-től kormányozta a Ferrari céget, és sikert sikerre halmozott. Helyette jött Sergio Marchionne, és már ő volt az, aki Mattiaccit rögvest elzavarta, és megtette sportigazgatónak Maurizio Arrivabenét. Aki immár 25 éve ott sertepertélt a csapat körül, mint a főtámogató Philip Morris embere, tehát lehet mondani, hogy valamiképp a csapat része volt, legalábbis mindenkit ismert, és őt is ismerhette a paddock népe. Felesége, Stefania Bocchi szintén negyedszázada dolgozik a vörösöknél, évek óta sajtós munkakörben.

De ismételten bebizonyosodott, hogy lehet valaki jó valamilyen részterületen, és ez igaz egykori, neves pilótákra is (lásd pl. Alain Prost), egy F1-es istállót irányítani cefetül nehéz feladat. Ráadásul Maranellóban.

Maurizio Arrivabene Ferrari

Ecclestone és Arrivabene még 1999-ban az imolai futamon © K. Méhes

Holott Arrivabenének annyiban feltétlenül szerencséje is volt, hogy 2015-ben jött át Alonso helyére a négyszeres bajnok Sebastian Vettel, aki gyerekkori idolja, Michael Schumacher nyomában szeretette volna (sőt, szeretné) elhódítani a vb-címet Ferrari-színekben is. Már a második versenyén nyert Malajziában, tehát akár úgy tűnhetett, hogy a rémes 2014 után itt a feltámadás. Ami aztán eléggé döcögősre sikeredett, hiszen Vettel ugyan nyert még kétszer az első szezonjában, de 2016 megint győzelem nélkül pergett le. Ráadásul a másik ferraris, egykori és ez ideig utolsó bajnokuk, Kimi Räikkönen érthetetlenül gyengén teljesített.

2017-re azonban összejött egy jobb autó – elvégre mindig ezen múlik, a többi csak duma és magyarázkodás. Vettel megint nagy lelkesedéssel vetette magát a bajnoki címért folyó harcba, és már-már úgy tűnt, tényleg esélyes lehet Lewis Hamilton Mercedese ellen. De a nyári szünet végére elfogyott a lendület – a Belga Nagydíjtól gyakorlatilag labdába sem rúgott a brit-német kombináció ellen. Itt már volt pár olyan felettébb kínos eset, amit Arrivabenének kellett magyaráznia, de ’17-ben még lenyelték a békát, abban a reményben, hogy majd ’18-ban.

Maurizio Arrivabene Ferrari

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem: Arrivabene és Toto Wolff 2017-ben © E. Kulcsár

Ami a Ferrari szempontjából tényleg mesésen indult – és minden értelemben tragikusan végződött. Vettel szépen gyűjtögette a győzelmeket, bár egy idő után azt is elkezdték számolni, ha egy-egy hibája miatt nem vesztett volna el rengeteg pontot, miképp is állna a bajnoki tabella. Bakuban, Le Castellet-ben is hibázott, de a legnagyobb csalódás, és valamiképp a szezon fordulópontja a hockenheimi fiaskó lett, amikor az élről csúszott ki – csupán ezzel a balsikerű akcióval 32 pontot bukott (a saját 25-ét és Hamilton +7-et kapott, mivel nyert).

Ráadásul az elnök, Marchionne hirtelen rosszul lett és az aggasztó hírek nyilvánosságra hozatal után két nappal meghalt – a Magyar Nagydíjon már fekete zászló lengett a Ferrari-motohome-on és a csapattagok fekete karszalaggal végezték dolgukat.

És innentől mintha a bajnoki esélyek is a sírba szálltak volna.

Maurizio Arrivabene Ferrari

Sergio Marchionne (jobbra) halála 2018-ban nagyon megviselte az egész Ferrarit © E. Kulcsár 

Vettel ugyan még nyert Spában, ami reménykeltő volt, hogy a formájukat át tudták menteni a második félévre is, ám Monzától kezdve megint jött a fekete leves: további Vettel-hibák és elbaltázott taktikai utasítások.

Arrivabene mindehhez már csak asszisztál. Egyre többször lehetett hallani, hogy a Mattia Binotto műszaki igazgatóval nem éppen szívelhetik egymást, ami egy bajnokságért küzdő csapat szempontjából szintén elég tragikus.

Ráadásul Arrivabene modora, vezetési módszere is kezdte kiverni a biztosítékot több helyen. Az általa elrendelt nyilatkozat-stopp főképp az angol nyelvű médiában okozott felháborodást, mivel a bennfentes olasz zsurnaliszták azért csak-csak megszerezték a maguk kis infóit.

Igazából a január 7-i hivatalos elbocsátó üzenet csak a pecsét volt a hónapok óta szinte tényként kezelt ügyön, hogy Arrivabene megy.

Maurizio Arrivabene Ferrari

Mellettem az utódom: Mattia Binotto veszi át egykori főnöke helyét 2019-től © E. Kulcsár

Emellett forr a Ferrari vezetése, Marchionne halála után felállt új, nagyfőnöki személyek helyzete sem teljesen biztos, úgyhogy Mattia Binotto, a Gestione Sportivo új első emberének a helyzete sem irigylésre méltó. Gyorsan ki is jelentette, politikával nem akar foglalkozni, egy jó autót akar a pilóták feneke alá tenni.

Csakhogy a Ferrarinál a személyi torzsalkodások, a „grande casino”, ahogy valaha még Niki Lauda emlegette a belső viszonyokat, sosem tesznek jót a versenycsapatnak. Már pedig Vettelnek ez lesz az 5. ferraris éve – ami azért fontos, mert a maga idejében Michael Schumacher is az 5. szezonjában lett először bajnok a Cavallo Rampante égisze alatt.

Maurizio Arrivabene Ferrari

Ha lesz is világbajnok Vettel a Ferrarinál, azt Arrivabene távolról figyeli majd © F. Ember

0 Tovább

II. János Pál pápa Ferrari-földön

Évtizedekig járta a mondás, hogy Olaszországban két vallási hely létezik: Vatikán és Maranello. E kettő először 1988-ban, 30 éve találkozott, amikor II. János Pál felkereste Enzo Ferrari székhelyét. Karol Woytilát 40 éve, 1978. október 16-án  választották pápává.Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János PálA Commendatore kapcsolata a vallással, az egyházzal sosem volt különösebben elmélyült. Hogyan is lett volna, amikor saját bevallása szerint legalább 3000 nővel volt intim kapcsolata élete során, és második fia, Piero házasságon kívül született 1945-ben Nina Larditól. De hát mindezt még az emberi gyengeségek számlájára is lehetne írni, amikért, tudjuk, megfelelő megbánás esetén a katolikus egyház megbocsát. Mert különben Ferrari jó kapcsolatot ápolt különböző egyházfiakkal. Ilyen személyiség volt a nemrégiben, 92 évesen elhunyt Don Sergio Montavani, a "pilóták papja", ahogy Modena környékén hívták: egykor, az 1950-es években maga is versenyzett Ferrarival, foga közé fogott rózsafüzérrel; később elképzelhetetlen volt nélküle az imolai vagy monzai futam, emlékművet emelt az elhunyt versenyzők emlékére. És az is közismert tény, hogy 1983 óta, amikor egy Ferrari versenyautó győztesen halad át a célvonalon valamelyik nagydíj végén, a maranellói plébános, elsőként Don Erio Belloi, megkondítja a Reggio Emilia-i kisváros tornyában a harangokat.Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

De ez a viszony nem volt mindig ilyen felhőtlen. Amikor az 1957-es Mille Miglia-n Alfonso de Portago és a mellette ülő amerikai Eddy Nelson Guidizzolo közelében a tömegbe rohant, és a halálba magukkal rántottak tizennégy nézőt, köztük öt gyereket, az egyház úgy érezte, oda kell hatnia. A L’Osservatore Romano az egész autóversenysport elleni tamádást indított (kétségtelen: alig két évvel korábban történt a 86 halottat követelő Le Mans-i tragédia, és Guidizzolot pár hónappal megelőzően lelete halálát Modenában Eugenio Castellotti). Természetesen kellett egy főkolompos, ez lett Enzo Ferrari. Vatikán Szaturnuszhoz hasonlította, aki tudvalevőleg felfalta a saját gyermekeit – nos, Enzo is így tett a lap szerint, amikor a halálba hajszolta a pilótáit… Kétségtelen, hogy nem lehetett azt állítani, hogy semmiben sem volt igazuk.

 

Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

Aztán eltelt harminc év, és a viszonyok megváltoztak. 1988-at írtunk, Enzo februárban betöltötte a 90. évét, már valóban öreg és gyenge volt. Talán ezért is érezték úgy egyesek, hogy még megvalósulhatna az a látogatás, ami meghozhatja a Vatikán és Ferrari összeborulását. A pápa a Po-folyó mentén tett látogatást, és Don Galassao Andreoli közvetítése nyomán látogatott el június 4-én tehát Maranellóba. Andreoli atya a közeli Baggiovara plébánosa volt, aki ugyan nem tartozott Ferrari közeli barátai közé, de ő volt a modenai vasmunkások szakszervezetének lelkipásztora…

II. János Pál a fioranói tesztpályára, ahol a Commendatore lakóháza is áll, már egy nyitott, piros, 8 hengertes Ferrari Mondial 3000-essel gördült be, mellette ott volt Agostino Casaroli, a titkára. A fogadásukra felsorakozott helybéliek élén Piero Ferrari állt – a nagy öreg viszont épp lázasan nyomta az ágyat modenai házában. Dél körül a pápa telefonon hívta fel Ferrarit. A beszélgetés természetesen olaszul zajlott, és amennyiben lehet hinni egyes forrásoknak, a lényegét tekintve körülbelül így:

Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

– Szentatyám, tudom, hogy nem éltem példás katolikus életet, de a magam módján mindig kapcsolatban álltam Istennel - rebegte Enzo.

– Ferrari – felelte erre a Szentatya -, mindannyian vétkezünk, de ha megbánjuk bűneinket, a Mindenható bizonyosan megbocsát. Te sok örömet okoztál autóiddal és pilótáiddal az embereknek. Én most ezért feloldozlak téged.

Lent, az udvaron néhány régi modell mellett az aktuális, Forma-1-es gép várta II. János Pált, és a két akkori versenyző, az olasz Michéle Alboreto és az osztrák Gerhard Berger, aki erre a jeles alkalomra Christina nevű kislányát is magával hozhatta. Wojtyla a maga kedélyes módján mindenkivel eltársalgott és a megáldotta a Kanadai Nagydíjra készülő csapatot (nem sokat használt, mindkettő lerobbant a versenyen…).Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János PálEnzo Ferrari két hónappal később, augusztus 14-én hunyt el.

II. János Pál még hosszan ült Szent Péter trónján. És mintha az élet ismételné magát, csak ezúttal megfordítva: amikor már túl volt a nyolcvanon, Parkinson-kórja egyre inkább elhatalmasodott rajta, a sikerei csúcsán lévő Ferrari istálló küldöttsége ellátogatott a beteg pápához a Vatikánba. Megint ott volt Piero Ferrari, Montezemolo elnök, Jean Todt sportigazgató és természetesen a pilóták: Michael Schumacher, Rubens Barrichello és a tesztelő Luca Badoer is. Egy pompás Ferrari F1-modellel ajándékozták meg a Szentatyát, aki ezúttal is kijelentette, hogy a Ferrari fontos példa, mert megmutatja a küzdés és a munka értelmét a fiataloknak, és egyben örömforrás is a rajongótábor számára. Még a kőkemény Schumacher is azt mondta a vizit után: – Mélyen megindító volt a pápa társaságában lenni. Érezni lehetett, hogy ebben a törékeny, gyenge testben is mekkora erő rejtezik.

Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

Amikor 2005 februárjában Maranellóban leleplezték az azévi F1-es autót, Montezemolo elnök első mondata az volt, hogy e helyről kívánnak jobbulást II. János Pálnak. Aki azonban nem sokkal később, április 2-án halt meg. 2011-ben előbb boldoggá, majd 2014 áprilisában szentté avatták.

Ferrari Enzo Ferrari Maranello II. János Pál

 

0 Tovább
«
12345

f1classic

blogavatar

Ami a Formula-1 történetében érdekes, különleges, lenyűgöző és drámai - All you would know about F1's past & present: stories, dramas and excitements.

Utolsó kommentek