Nagy csapatoknál a fiatalok: Leclerc, Gasly, Norris

A jelek szerint 2019-re a Mercedesen kívül minden csapatnál lesz legalább egy csere. A nagy istállók a jelek szerint az ifjúságra szavaznak.

Míg 2017-ről 2018-ra alig pár pilótacserére került sor, az idei évről jövőre annál alaposabban felfordul a mezőny. A bajnokság most lép az utolsó harmadába, de már egy csomó minden eldőlt, méghozzá vaskos meglepetésekkel tarkítva – és hol van még a vége.

2019 Forma-1 pilótafelállás

Daniel Ricciardo úgy döntött, jobban jár, ha elhagyja a Red Bullt © MÉHES K.

Egy tuti, hogy Mercedes megmarad a Hamilton-Bottas párosnál, és ezt már s Német Nagydíj táján be is jelentették, ráadásul még így is késve, mivel s brit világbajnok meghosszabbítására így is tovább kellett várni, mint hittük. Aztán a nyári szünetben egymás után két bomba robbant: előbb Daniel Ricciardo közölte a teljesen megdöbbent Red Bull-vezetéssel és a közvéleménnyel, hogy elszerződött a Renault-hoz. Az ausztrál mintha kicsit frusztrálttá vált volna attól, hogy bár felkínálta magát a Ferrarinak és a Mercedesnek is, sehol sem csaptak le rá, pedig ezekhez a csapatokhoz elegánsabb lett volna lelépni a fenyegető Max Verstappen mellől, mint ami végül maradt, a Renault. A franciák negyven éve csinálják ezt, hogy megjelennek a Forma-1-ben, néhány év alatt előre dolgozzák magukat, majd pár vb-cím után visszavonulnak, aztán jönnek újra. Most megint az építkezés fázisában vannak, nekem Alain Prost azt vizionálta 2017 elején, 2018-ban már dobogós helyeket fognak szerezni (még nem történt meg), majd 2019-től nyerni szeretnének, előbb versenyeket, aztán bajnokságot. Gondolom, ezt Ricciardónak is előadták, ő meg hitt nekik, noha Monzában is egy Renault-motor esett szét alatta éppen…

2019 Forma-1 pilótafelállás

Carlos Sainz nem sok időt töltött a Renault-nál, 2019-ben már a McLarennél vezet, igaz, Renault-motorral © MÉHES K.

A sárga-feketék Hülkenberget tartották meg és Sainzot bocsátották el, akit – vélhetően – honfitársa ajánlott be a McLarenhez. Igen, mert augusztus 14-én meg Fernando Alonso kürtölte világgá, hogy elege lett a F1-ből, és 18 év után távozik. Mivel őt sem hívták sehová, jobb csapathoz, úgy érezte, hogy nem rongálja saját és szurkolói idegeit még egy McLaren-Renault-s évvel – elvégre maga a főnök, Zak Brown ismerte el, hogy szerinte 2-3 év múlva lesznek újra nyerőképesek. Alonsónak erre már nincs ideje – egy Sainznak még van. Nem is beszélve a 18 éves Lando Norrisról, aki a csapattársa lesz 2019-ben. Ezzel megköszönték Stoffel Vandoorne szogálatait is – van ilyen, hogy valaki sziporkázik a GP2-ben, aztán eggyel feljebb jelentéktelen mellékszereplő lesz belőle. Tény, hogy a kocsi, ami szegény belga fiú alatt dolgozott, nem kínált nagy kiugrási lehetőségeket, de épp egy Alonso mellett mutathatott volna többet, legalább házon belül.

2019 Forma-1 pilótafelállás

Stoffel Vandoorne-nak a McLarentől mennie kell, kérdés, a F1-ben lesz-e maradása © MÉHES K.

Még nem tudni, Vandoorne-tól csak a McLaren, vagy mi is búcsúzunk. A Sauber első embere, Frédéric Vasseur, mint a belga volt GP2-es csapatának, az ART-nak volt főnöke, állítólag nagy rajongója, ám a Sauber az Alfa Romeo brand miatt erős Ferrari-hatás alatt áll, és megvan a saját jelöltjük Ericsson mellé – méghozzá Antonio Giovanazzi személyében.

Mert hogy a másik idei sauberes fiú, a szezon sztárjának számító Charles Leclerc most már szinte biztosan bekerül a Ferrarihoz. Ez egy elég kacifántos történet lett. A Ferrari az utóbbi évtizedekben nem nagyon szavazott bizalmat túl fiatal versenyzőknek. Beérett, már bizonyított sztárokat hozott Maranellóba (Mansell, Prost, Schumacher, Räikkönen, Alonso, Vettel), legfeljebb második számú pilótaként jöhetett szóba egy-egy ifjú, mint volt Alesi, Irvine, Barrichello és Massa. Azt senki sem gondolta volna 2014-ben, amikor Räikkönent meglepetésre visszahozták a Lotustól, hogy a finn annak ellenére még 2018-ban is itt tekeri a kormányt, hogy egyetlen versenyt sem nyert 5 év alatt (tény, sokszor elképesztő balszerencsék sorozatának „köszönhetően”). Sőt, 2015-ben sokáig makacsul tartotta magát a pletyka, hogy Kimi megy, és helyette a másik finn, Valtteri Bottas jön a Williamstől – aki végül is a Mercinél kötött ki.

2019 Forma-1 pilótafelállás

Kimi, a közönségkedvenc - erősen kérdéses, látjuk-e még jövőre a Hungaroringen? © MÉHES K.

Räikkönen Vettel mellett mintha bele is nyugodott volna a No2. pilóta szerepébe, elvégre nem olyan vészes a Ferrarinál évente 12 millió eurót keresni és duzzogva viselni a hihetetlen népszerűséget. Mi több, 2018-ban egészen meg(jég)emberelte magát, jól megy, és ha nem éri valami pech, általában a dobogón végez (Monzában épp 100-adszor, idén 9-edszer). Ennek ellenére úgy nézett ki, hogy Sergio Marchionne elnök a bravúrosan teljesítő 20 éves Leclercet szemelte ki Vettel mellé 2019-re, sőt, olyan hírek jöttek a nyár elején, hogy már Spában átülhet a Ferrariba, Kimi pedig – mintegy vigaszdíjként – mehet a Sauberhez, ahol 2001-ben F1-es pályáját kezdte. Ám Marchionne hirtelen meghalt, és a nagy Räikkönen-barát Loius Camilleri lett az új elnök, úgyhogy fordulni látszott a kocka: a finn marad, Leclerc pedig mehet a Haashoz, egyet előre lépve, de még csak tanuljon tovább. Monzára vártuk a nagy bejelentést, hogy Kimi 1+1 évre marad – ám ez elmaradt. A legújabb fejlemény az, hogy Leclerc menedzsere, Nicolas Todt (Jean Todt fia) már megegyezett Marchionnéval, sőt, valamiféle szerződést is aláírtak, és John Elkann, illetve Camilleri ezt nem akarják vagy inkább nem tudják negligálni. Mellesleg, a FIA elnökének fiával sem ajánlatos összerúgni a patkót. Ha Leclerc tényleg jön, a hamarosan 21 éves monacói a Ferrari történetének második legfiatalabb versenyzője lesz, csak az 1961-ben szerződtetett, 19 éves Ricardo Rodriguez volt nála fiatalabb maranellói debütálásakor. Az is igaz, hogy valaha olyan is előfordult, hogy egy-egy kivételesen szerencsés pilóta egyenesen a Ferrarinál mutatkozhatott be, mint például Clay Ragazzoni, vagy mindössze egyetlen, McLarennel futott nagydíj után szerezték meg Gilles Villeneuve-öt.

2019 Forma-1 pilótafelállás

Charles Leclerc, a szupertehetség. Mikor érkezik meg a végső üzenet a Ferraritól? © MÉHES K.

Mindezek fényében nem tudni, Räikkönen mihez tud kezdeni, mert igazából neki sem maradt hely sehol, tehát Alonso mellett tőle is búcsúzni kell valószínűleg.

Folytatva a sort, a Haasnál Grosjean sorsa bizonytalan, bár mostanában egyre jobb eredményeket gyűjtöget a silány első féléve után; amennyiben Leclerc nem jön, se – mint felröppent Monza előtt – Pérez, lehet, hogy maradhat, és akkor az amerikaiaknál sem változik a felállás.

Ezzel már ott is vagyunk a másik nagy talány, a Racing Point Force Indiánál, ami Lawrence Stroll többségi tulajdonába ment át még Spa előtt. Az biztos, hogy ennek folytán Lance Stroll átül az egyik rózsaszín masinába, a számítások szerint Esteban Ocon helyére. De ha Pérez – ki tudja, miért? – mégis odábbállna a Haashoz, akár Ocon maradhat is. Pérez évek óta a Ferrariba vágyik, ez magyarázhatja, hogy legalább egy Ferrari-motoros csapathoz menjen, de ha ott Leclercbe helyezik a bizalmat, akkor pár évig nem nagyon lesz hely senki számára (ha csak Vettel hirtelen vissza nem vonul).

2019 Forma-1 pilótafelállás

Lance Stroll, akitől az apuka semmit sem sajnál. Most vett neki egy F1-es csapatot, a Force Indiát © MÉHES K.

A szupertehetséges Ocon járhat a fenti körforgás nyomán a legrosszabbul. A Mercedes utánpótlása ő, ennél fogva még a Williamsnél lehetne helye, de az elég nagy büntetés a középmezőnyben tündöklő Force India után. Lehet, hogy sima tartalék pilóta lesz Brackley-ben, és majd Bottast váltja, ha eljön az idő, elvégre még ő is csak 22 éves lesz a napokban. Tény, hogy már bizonyított annyit, amivel kiérdemel egy jó helyet, és nem kell a cserepadon érlelni, mint 2002-ben a fiatal Alonsót a Renault-nál, vagy ugyanígy Massát 2003-ban Ferrari-tesztelőként.

Ráadásul lehet, hogy a Williamsnél se nagyon lenne hely Ocon számára. Stroll távozása után valószínűleg Robert Kubica megejtheti a mindenki által remegve várt visszatérését, de kétséges, hogy 2019-re is marad, ha csak nem alkot valami fenomenálisat. Elvégre Szergej Szoritkin milliói mellé jönnének Nyikita Mazepin milliói (szintén oligarcha csemete), és erre az agonizáló didcoti csapatnak szüksége is van, mint egy falat kenyérre. Strollék pénzeszsákukkal együtt távoznak, a Martini pedig az év végén befejezi a szponzori tevékenységet – tehát üres a kassza. De most álljunk meg megint egy pillanatra: két fizetős orosz pilótasuhanc annál a csapatnál, ahol egykor Nigel Mansell és Nelson Piquet, vagy Alain Prost és Damon Hill alkotott párost…

2019 Forma-1 pilótafelállás

Robert Kubica a nagy lehetőség előtt: 2010 után újra versenyezhet? © MÉHES K.

A két energiaital-fentartású csapat is változás előtt áll. A Red Bullnál a legnagyobb csere motor fronton jön: négy vb-cím és az utóbbi években elég sok nyűgös egymásra mutogatás után megválnak a Renault-tól és érkezik a Honda. Ami akár még jól is sülhet el, elvégre a japán gyártónak ez lesz az ötödik éve visszatérésük után, és hogy fejlődnek, arra épp Pierre Gasly az ékes bizonyíték: a szintén csak 22 éves francia olyan jól ment az idén a már hondás Toro Rossóval, hogy Ricciardo meglepetésszerű távozása után simán megörökölte a helyét Verstappen mellett. Így viszont maga a Toro Rosso keresgélhet, mert Brendon Hartley-val sincsenek épp megelégedve, úgyhogy lehet, két új pilótára lesz szükségük. Az új azonban akár régi is lehet, mert a nagy keresgélésben odáig jutottak, hogy megint szóba került Daniil Kvijat, sőt, még Jean-Eric Vergne is; minden esetre itt felettébb képlékeny még a helyzet.

2019 Forma-1 pilótafelállás

Öröm Gaslyéknál: Pierre olyan jól megy 2018-ban, hogy máris Red Bull-pilóta lett belőle © MÉHES K.

A 2019-es mezőny – jelenleg:

MERCEDES: Hamilton, Bottas

FERRARI: Vettel, Laclerc (Räikkönen)

RED BULL: Verstappen, Gasly

RENAULT: Ricciardo, Hülkenberg

McLAREN: Sainz, Norris

HAAS: Magnussen, Grosjean / Pérez

RACING POINT: Pérez, Stroll

WILLIAMS: Szirotkin, Mazepin / Ocon

SAUBER: Ericsson, Giovinazzi / Vandoorne

TORO ROSSO: Kvijat / Vergne / Hartley / Ocon

0 Tovább

Ricciardo: váltás, autón kívül

Amikor Daniel Ricciardo bejelentette, hogy ott hagyja a Red Bullt és átszerződik a Renault-hoz, eléggé hangosan koppantak az állak a földön. Pedig a F1 történetében jó pár alkalommal történt efféle. Hol jól sült el a dolog, hol kevésbé…

 

Daniel Ricciardo idén Kínában és Monacóban is nyert, mégis a Red Bulltól való távozás mellett döntött

Bő negyven évet ugorjunk vissza az időben. 1975 végén Emerson Fittipaldi, immár kétszeres világbajnok, mindenki megrökönyödésére ott hagyta nyerő csapatát, a McLaren, amivel ’74-ben bajnok lett, majd ’75-ben vb-ezüstérmes. És hová ment? Hát ahhoz a Copersucar csapathoz, ami a bátyja, Wilson menedzselt és a brazil cukoripar támogatott pénzzel. Végzetesen rossz döntésnek bizonyult a honfiúi lelkesedés: Emerson többé sosem nyert versenyt, és öt keserves és szégyenteljes év után 1980-ban visszavonult…

 

Emerson Fittipaldi 1976-ban ment át a McLarentől hirtelen váltással a Copersucarhoz

Egy évvel később Jody Scheckter hasonló lépésre szánta el magát. Őt a nyerőképes Tyrrelltől szintén egy vadiúj csapathoz, a Wolf Racinghez csábították el. Walter Wolf osztrák származású kanadai milliárdos fejébe vette, hogy összevásárolja az elérhető legjobb szakembereket új istállójához – pilótának Schecktert nyerte meg. Scheckter meg rögvest első versenyüket, az 1977-es Argentin Nagydíjat, úgyhogy ő bizony nagyon szerencsés kézzel választott. A bajnokságban összesen 3 győzelemmel végül 2. lett – ami tényleg nem rossz egy kezdő alakulattól.

 

Scheckter többek között Monacóban is nyerni tudott az új Wolf csapattal 1977-ben

Ugyanennek az évnek a vége felé Niki Lauda, aki megszerezte a második bajnoki címét a Ferrarinál (Schecktert megelőzve), nem óhajtott tovább sikerei színhelyén, Maranellóban maradni, és elfogadta Bernie Ecclestone ajánlatát, átigazolt a Brabhamhez. Ma Niki már így vélekedik minderről: - Akkor, abban a helyzetben ezt éreztem helyesnek, de visszatekintve természetesen hiba volt, mert a Ferrari sokkal jobb autót épített, mint a Brabham.

 

Lauda világbajnokként a Brabhammel 1978-ban - messze nem volt olyan sikeres, mint a Ferrarival

Alan Jones, aki 1977-ben meglepetésre megnyerte az Osztrák Nagydíjat egy Shadow-val, ami a középmezőnyhöz tartozott, ám a szezon végén egy még sokkal gyengébb alakulathoz állt át, Frank Williams akkor létrehozott csapatához. Jones és a Williams együtt fejlődtek 1978-tól szinte versenyről versenyre, hogy aztán 1980-ban már világbajnokok legyenek együtt.

Egy kicsit előre haladva: Ayrton Senna 1985-1987 között a Lotus versenyzője volt, ahol évente 2-2 futamot nyert, meg összesen 16 pole-t szerzett, úgyhogy semmi nem szólt amellett, hogy távozzon – de mégis megtette. A Honda-motororral együtt átállt a McLarenhez, ahol már első évében, 1988-ban bajnok lett, amit még két elsőség követett.

 

Ayrton Senna a Lotust hagyta ott a McLarenért - neki bejött, rögtön bajnok lett 1988-ban

Szemben vele, nagy ellenfele, Nelson Piquet világbajnokként távozott sértődötten a Williamstől, ráadásul Senna helyére, a Lotushoz. És bizony nagyon megjárta, mert nem hogy a bajnokságért nem volt harcban többé, de a Lotusnál még nyernie sem sikerült.

Alain Prost szintén sértődöttségében fordított hátat a McLarennek 1989 végén, és három vb-címmel a tarsolyában a Ferrarihoz menekült, ahol 1990-ben kis híján bajnok lett (jól járt), de 1991-ben meg olyan gyengén szerepeltek, hogy Alain sértő kijelentései miatt maga a Ferrari rakta ki a szűrét még az év vége előtt (rosszul járt).

Michael Schumacher két benettonos bajnokág után hirtelen úgy gondolta, új kihívásra vágyik, és elfogadta a Ferrari invitálását 1996-tól. Bár egészen 2000-ig tartott, míg maranellói színekben is felért a csúcsra, utána meg sem állt 5 bajnokságig, összesen 72 győzelmet szerzett vörös színben.

 

Schumacher és a Ferrari: korszakot írtak, noha csak az ötödik közös szezonjukban lettek bajnokok

Kissé hülyének nézték Lewis Hamiltont is, amikor 2012-ben a nyerőképes McLarentől egy huszárvágással a még ugyancsak botladozó Mercedes felé vette az irányt. 2013-ban még csak egyszer nyert, épp a Hungaroringen, de 2014-től aztán beindult a mercis gőzhenger, és Hamilton már három bajnoki címnél tart az Ezüstnyilaknál.

És most itt van az újabb világra szóló meglepetés. Ricciardo Red Bull-tanítványként nőtt fel, és kétségtelen, hogy egy jó autóval világbajok lehet belőle. Tény, hogy Max Verstappen mellett úgy érezhette, hogy nem ő az első számú kedvenc, vagyis nem annyira a Red Bulltól akart szabadulni, mint a holland csapattárstól. Szívesen ment volna a Ferrarihoz vagy a Mercedeshez, de mivel mindkét helyen van egy-egy sztárpilóta Vettel és Hamilton személyében, igazából nincs szükség egy Ricciardo féle kaliberre. Nem úgy a Renault-nál, ahol ugyan ott vitézkedik Nico Hülkenberg, aki viszont még dobogón sem állt soha, tehát a franciáknak nem jön rosszul egy sokszoros nagydíj-győztes. Ricciardo annyiban biztos jól választott, hogy a Renault, akárhányszor is jelent meg a F1-ben eddig, mindig nyerő autót épített előbb-utóbb. Most csak az a nagy kérdés, hogy ez már esetleg 2019-ben megtörténhet, vagy az „utóbb” tényleg utóbb jön majd…

 

Ricciardo idén még Red Bull-lal a Renault előtt. De hogyan lesz 2019-ben? 

0 Tovább

Hamiltonra vár a Ferrari?

Lewis Hamiltonnak idén lejár a szerződése a Mercedesnél. Piero Ferrari több mint érdekes kijelentéseket tett a brit világbajnokról. Mi következik ebből?

 

Utcai Ferrarija már van néhány. Vajon a Formula-1-ben is átül a vörös gépbe Lewis Hamilton?

A 73 éves Piero Ferrari, Enzo második fia, aki ma is a cég 10 százalékának tulajdonosa, a La Gazzetta dello Sportnak adott interjút, amiben pár gondolatot nem másnak, mint Lewis Hamiltonnak szentel. Így beszél róla:

- Jó néhány autót vásárolt már tőlünk. Nem tudom, pontosan mennyit, de legalább hármat. Ilyenkor eljön a gyárba, átveszi a kocsit, aztán elhajt vele.

Majd folytatta a morfondírozást:

– Mi az, ami benne megvan, míg másokban nincs? Az ösztönös vezetési talentum. Nyilván kell egy csapat és egy jó autó a sikerhez, de az igazi bajnokok a saját különös képességeiket teszik hozzá az egészhez. És Lewisnak efféléből jócskán kijutott. A külső szemlélő számára egy extravagáns figuráról van szó, holott valójában nem az. Michael Schumacherrel ugyanez volt a helyzet. Ő inkább zárkózottnak tűnt, de baráti körben, egy vacsorán, mondjuk, felszabadultan kedves tudott lenni.

 

Sergio Marchionne elnök, Piero Ferrari és Maurizio Arrivabene - tényleg akarják Hamiltont?

Eddig az alelnök.

És tán nem véletlen, hogy Piero Ferrari kapásból Michael Schumacherhez hasonlítja Hamiltont, aki a Scuderia (és a Formula-1) történetének legsikeresebb versenyzője.

Lehet, hogy készülődik valami, ami nagyon nagyot szólna, ha tényleg megtörténne…!

A Ferrari története olyan hosszú, hogy természetesen volt már rá példa a múltban, hogy egy-egy nagyágyút sikerült elcsábítaniuk. Nézzük, kik voltak azok a sztárok, akik világbajnokként engedtek Maranello hívásának – és vajon jól jártak-e vele?

 

Az argentín Maestro egy évig volt a Ferrari versenyzője 1956-ban, és itt is világbajnok lett

Juan Manuel Fangio 1955 végén szintén a Mercedestől és mercedeses bajnokként fogadta el Enzo Ferrari ajánlatát. Más kérdés, hogy némileg kényszerhelyzetbe került, mert a stuttgarti gyár visszavonulót fújt, és Fangio, hiába volt akkorra háromszor világelső, nem nagyon válogathatott. Ez az 1956-os év különösen alakult a számára: bár negyedszer is megnyerte a bajnokságot, mégsem volt számára komfortos Enzo csapata.

Ezt nem is titkolta:

– Sosem éreztem otthon magamat Maranellóban. Az ifjú csapattársak persze tiszteltek, tán szerettek is, mindig mondták, Juan, te vagy a főnök! De a csapatvezetés, a szerelők végig tartózkodóak maradtak. Azt hiszem, azért, mert annyi éven át én voltam a nagy ellenfél, aki ráadásul nyert is ellenük, és egyszerűen fura volt a számukra, hogy most egyszerre ott ülök az ő autójukban…

Ferrari sem fukarkodott a csípős megjegyzésekkel:

– Fangióból hiányzott mindennemű lojalitás. Csak arra használta a különböző csapatokat és autókat, hogy neki mindig a legjobb legyen. Az emlékirataiban úgy ír 1956-ról, mintha az egész szezon egy rémtörténet lett volna. Egy ellene irányuló összeesküvés, szabotázs, csalás, csupán azért, hogy kitoljanak vele.

Enzo Ferrari és Juan Manuel Fangio: nem volt mindig ilyen szívélyes a hangulat kettejük között

Fangio erre nem kontrázott rá, sőt, utóbb már inkább dicsérte korábbi kenyéradóját:

– Ferrari kemény fickó volt. Őneki csak az számított, hogy a nevét viselő autók nyerjenek. De nekem ezzel nem volt semmi bajom, mert sosem csak a magam dicsőségére versenyeztem, hanem a csapatomért is.

Aztán sok-sok évtizeden át a Scuderiához nem nagyon szerződtettek sztárokat, inkább ők maguk neveltek az ifjú reménységekből nagydíj-győzteseket, és több esetben is világbajnokot.

 

Alain Prost 1990-ben csatlakozott a Ferrarihoz és kis híján világbajnok lett

1989 végén azonban – már Enzo halála után – egy újabb nagy név érkezett: Alain Prost. Igazából ő is menekült, méghozzá Ayrton Senna mellől, attól a McLarentől, ahol három bajnoki címet szerzett. Prost egykettőre megtalálta a helyét az olaszoknál, és hamar háttérbe tudta szorítani Nigel Mansellt, annak ellenére, hogy brit már egy éve ott dolgozott és elszánt versenyzésével kiérdemelte az Il Leone, az Oroszlán becenevet. Csakhogy Prostot addigra meg Professzornak hívták – nem véletlenül. Már a második ferraris versenyét megnyerte, összesen pedig ötször diadalmaskodott, Mexikóban például a 13. helyről rajtolva. A szezon második felére a Ferrari beérte, sőt egy hajszállal le is hagyta a McLaren-Hondát, és Prostnak jó esélye volt rá, hogy megvédje bajnoki címét, régi istállója ellenében. A suzukai Japán Nagydíjon azonban Senna nem ismert kegyelmet: a jobban rajtoló Prost mellé érve egyszerűen belehajtott a francia Ferrarijába. Mindketten kiestek, ami egyben azt jelentette, hogy a pontversenyben vezető Senna lett a világbajnok. Prost 1991-ben már nem volt olyan sikeres, mivel az új Ferrari nem muzsikált túl jól, még egy győzelemre sem futotta. Ehhez nem volt hozzászokva, hiszen 1981-től nem volt évad, amikor ne nyert volna legalább kettő futamot. Lassan elmérgesedett a viszony közte és a csapatvezetés között, majd amikor a Professzor egy traktorhoz hasonlította versenyautóját, szépen kitették az szűrét – a szezonzáró futamon már nem is vehetett részt.

 

Ez már nem az öröm arckifejezése: Prost 1991-ben egy győzelmet sem szerzett a Scuderiánál, majd kirakták a szűrét

Fél évtizeddel később jött a még nagyobb szenzáció: a kétszeres világbajnok, Michael Schumacher ott hagyta a sikerei csúcsán lévő Benettont, és átszerződött ahhoz a Ferrarihoz, amelyik a Prost utáni öt évben mindössze két győzelmet tudott csak összekaparni (ebből az egyik, Jean Alesi 1995-ös, montreali elsősége épp Schumacher elromlott kormánya miatt jött össze). De Niki Lauda, aki akkor Ferrari tanácsadója volt, meggyőzte Willi Webert, Schumacher menedzserét, hogy innen lesz szép nyerni…

Szép is lett, noha további öt évbe telt, mire a német első ízben, vagyis 2000-ben bajnok lehetett a Ferrarival. Igaz, utána nem volt megállás, és Schumacher úgy vonult vissza 2006 végén (először), hogy öt bajnokságot nyert a vörösöknek, és máig rekordtartó összesen 7 vb-címével.

 

Michael Schumacher a Ferrari történetében mindenben rekorder

Fernando Alonso volt a következő bajnok, aki a Renault-s sikerévek és az első, McLarennél tett kirándulás után elfogadta a maranellói meghívást. Kétszer, 2010-ben és 2012-ben végig harcban volt a spanyol a bajnoki címért, ám vegül e tekintetben üres kézzel kellett távoznia, sőt, utolsó évében, 2014-ben még csak egy győzelemre sem futotta...

 

Fernando Alonso sok szép győzelmet aratott Ferrari-pilótaként, a vb-cím mégsem jött össze

Schumacher nyomdokaiban járva érkezett meg aztán Sebastian Vettel, aki nem is titkolta, hogy „le akarja másolni” példaképe és barátja pályáját abban a tekintetben, hogy kezdeti – esetében Red Bull-lal nyert – bajnoki címei után a Ferrarinál teszi majd fel a koronát a sikerekre. Ez eleddig nem sikerült teljes mértékben, ami – legalábbis 2017-et érintve – részben az ő és a csapat hibájából adódott. Vettel nagyon jól kezdett tavaly, de aztán Bakuban ő ütközött szándékosan Hamiltonnal, majd az év második felében a Ferrari mondott csődöt több ízben is, úgyhogy a már-már kézzel fogható közelségbe került bajnoki cím elúszott.

Idén megint jók a sanszok – persze megint csak Hamilton ellenében.

A 2017-es bakui baki: Vettel ráhúzza a Ferrarit Hamiltonra 

Nagy kérdés, hogy Hamilton, aki az utóbbi időben tényleg bevásárolt pár Ferrarit és folyamatosan hangoztatja, hogy a vörös a kedvenc színe (ilyenre lakkoztatta Bombardieri 600 repülőjét is), tényleg elérkezettnek látja-e az időt a váltásra. És kérdés, hogy Vettel tapsikolna-e az új csapattársnak, aki minden bizonnyal jobban megkeserítené a csapaton belüli életét, mint tette (eddig) Kimi Räikkönen.

Az azonban, hogy nagyon húzós páros lenne belőlük, egy percig sem kétséges.

 

Szemlélődés a Parc Fermében - vajon kényelmes lenne-e?

0 Tovább

f1classic

blogavatar

Ami a Formula-1 történetében érdekes, különleges, lenyűgöző és drámai.

Utolsó kommentek